Hazug nosztalgia, intellektuális humor (beszámoló)

,,Piros rózsák beszélgetnek” − Nádasdy Ádám és Nádasdy Vilma magyarnóta-estje (Pepita Ofélia Bár, 2013. február 22.)

Negyedik alkalommal lépett fel teltház előtt az apa-lánya páros.

pirosrozsakNádasdy Ádám és Nádasdy Vilma sajátos gesztust tettek. Felelevenítették a magyarnóta hagyományát, egy kis humorral és történeti kontextussal kiegészítve. Nem hagyományos estről kell beszélnünk tehát — inkább a magyarnóta kultúrtörténetbe ágyazásáról. A dalok hangszeres kíséretéről Lázár Zsigmond és Hegyi Dávid gondoskodtak.

Az est a következő rendet követte: a számok előtt egy rövid bemutatást hallhattunk. Fontos kiemelni, hogy erre többek között azért volt szükség, mert az előadott dalok műdalok voltak. A magyarnóta mibenléte ugyanis sajátos; pontos meghatározása: népies műdal, zeneszerzők és szövegírók szellemi munkájának termékei. Erősen nosztalgikusak, általában egy harmonikusabb, vonzóbb világot ábrázolnak, nem ritkán a városi ember elvágyódását a természetbe. Ahogy Nádasdy Ádám fogalmaz: olyan szerepűek, mint az amerikai vadnyugat ábrázolása a hollywoodi filmekben. További (városiasabb) témájuk közé tartozik a párkapcsolat, hűtlenség, az elszakadás és a veszteség Megjelenésük és tömegessé válásuk az 1850-1930 közötti időszakra tehető.

Emellett a magyarnóta sajátos hibrid. Elegye a cigányzenének (de nem összekeverendő azzal, hiszen ebben az esetben a cigányzene legfeljebb a magyarnóta kísérője lehet, nem több), a klezmernek, a magyar népzenének és a bécsi szalonzenének. (Hozzá kell tennünk azonban, hogy a német mintára elpolgárosodó közegben a cigányzenészek közvetítették leginkább a műfajt.) Néhol még a sanzon elemeit is felvillantja, mint például az esten is elhangzott Akácos út című dalban.

pirosrozsak

Ez a sajátos kevertség és elvágyódás jelenti a magyarnóták legfőbb jellegzetességét, ezért lehet őket szeretni vagy nem szeretni. Bár Kodály Zoltán erősen fellépett a műfaj „hazug nosztalgiája, magyartalan hibridsége” ellen, ennek ellenére a nagyközönség előtt mégis sikeres maradt. Dominanciáját csak a hatvanas évek rockzenei hulláma törte meg. Ma már sajátos közegbe tevődött át, esküvőkön, lakodalmakon hallhatjuk, de elsődleges funkciójának megmaradt a szórakoztatás. Kérdés az, hogy ezt az elmozdulást leértékelődésnek tekintjük-e. Egyáltalán, adunk-e létjogosultságot a műfajnak, vagy csak egy letűnt kor maradványának tartjuk. Egyfajta leletnek, ami alapján megtudhatjuk, hogyan is szórakoztak az őseink, hogyan keseregtek a lassú, „hallgató” dallamokon a kocsma asztalára dőlve, vagy hogyan vigadtak a vidám „csárdásokon” (ugyancsak a kocsmában).

De van-e több a műfajban, mint a nosztalgia? Tud-e aktuális lenni? A kérdést több felől lehet megközelíteni. A műfaj azt a fajta elvágyódásélményt hozza vissza, ami a mai generáció számára már nem elérhető, ugyanis a nosztalgia tárgya nem tud aktiválódni, hiszen közhely – más világban élünk, egyszerűen nincs tudásunk az általa megidézett a korszakról. Másrészt viszont egy széles réteg számára ezek a nóták még tényleges jelentéssel bírnak, mivel az örökségükhöz tartoztak ezek a dalok, ha csak közvetetten is. Ezt jól mutatja, hogy a közönség ez alkalommal is nagyon élvezte az estet, azonban a korosztály nagyon egységesnek tűnt, a huszonévesek alig képviseltették magukat, ennek oka lehet a már korábban említett kulturális távolság – amit azonban valamennyire csökkentett a történeti kontextusba helyezés. A humor kérdése is összekapcsolható ezzel. A nézőközönség nagy része teljesen ráhangolódott a műsorra, ez mérhető volt például az egyszerre felcsattanó nevetésekben, akár egy régi kabaréban, vagy egy rádiójátékban. „Tömény és finom intellektuális humor.” – fogalmaznak az est kapcsán. A mi generációnktól azonban ez a fajta humor úgy látszik, távol állhat, talán mert más vicceken szocializálódtunk. Aki azonban vonzódást érez a műfajhoz, és/vagy érdekli a nóták történeti háttere – kortól függetlenül − még találhat helyet a márciusi alkalmakon, mert bár a nagy érdeklődésre való tekintettel az estekre való bejutás csak előzetes egyeztetés útján lehetséges, a nagy sikerre való tekintettel a szervezők kibővítették az estek számát.

Murzsa Tímea

(a felhasznált kép Pereszlényi Erika fotója, forrása: az esemény facebook-oldala)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: