Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 6. részlet)

Kedves Olvasóink,

az Apokrif történetében egyedülálló kezdeményezéssel úgy döntöttünk, az elkövetkezendő három hónapban, kéthetente vasárnaponként hat részletben közöljük szerzőnk, Szalay Álmos legutóbb bemutatott, a közönség és a szakma figyelmét egyaránt felkeltő drámáját, a  Tejjel, mézzel, Hitlerrelt. Korábban már ugyanezen elektronikus hasábokon olvasható volt Mihók Nóra Zsófia kritikája az előadásról, most pedig közreadjuk a darab szövegét, teljes terjedelmében. Alább következik a hatodik részlet.

Kellemes olvasást kíván,
(a szerk)

Tejjel, mézzel, Hitlerrel

– idill egy részben –

SZOBALÁNY:    Mein Führer. Szörnyű dolog történt. Göbbels miniszter úr és Leni Riefenstahl művésznő őnagysága valami módon le lettek forrázva kávéval.

HITLER:    Baleset. Szörnyű baleset.

SZOBALÁNY:    Mi a teendő most? A Úristen lába is tiszta kávé.

HITLER:    Szóljon Dr. Morellnek.

SZOBALÁNY:    Szólok Dr. Morellnek. (el)

HITLER:    Hogy önthették magukra…

HELENA:    Én sem értem.

HITLER:    Meg kell látogatniuk a Sasfészket.

GEORGE:    (Helenához) Még mindig érzem ezt a nyomást a tarkómon.

(Sötét, fényváltás. A házra, amelyben olyan könnyű elveszni, most homály borult, a ház népe ebben a sötétlő holdfényben találkozik össze. A tér egy másik, távolabbi területén Hitler, George és Helena a Sasfészek erkélyén álldogál, ahová kényelmes tempóban felsétálnak. A holdfényben fürdő házban ott bolyonganak a szereplők, mint valami félbehagyott szeánszon a megidézett kísértetek. Zenét is hallunk, ennek utána már végképp nem tudjuk, hogy amit látunk, valóság-e vagy a valóságnak egy másik valósága.)

HEYDRICH:    Rosszat álmodtam.

HIMMLER:    Honnan jön ez a büdös?

LENI:    Én kellemes süteményszagot érzek.

MAGDA:    Édesnek édes, de ez nem sütemény.

GÖBBELS:    Én odakint látok valamit…

BORMANN:    Nem lát maga semmit! Sötét van!

GÖBBELS:    De! Egy… hegy…

BORMANN:    Miről beszél?! Nem lát semmit!

MAGDA:    Hallgasson már el egy percre Bormann! Olyan, mint egy barmokat terelő ugató kis puli.

BORMANN:    Fogják be a szájukat! Nem láthatnak semmit! Sötét van!

HEYDRICH:    Ez nem igaz! A Hold nagyon is világít!

HIMMLER:    Mit lát Göbbels? Nem látom magát!

BORMANN:    Mert sötét van…

LENI:    Fogja már be.

GÖBBELS:    Ott! Nézzék! Látják?

MAGDA:    Mi a franc az?

GÖBBELS:    Valami dombocska.

HEYDRICH:    Ezt az egészet csak álmodjuk, figyeljék meg, reggelre kiderül, hogy az egészet csak álmodtuk.

MAGDA:    Az egy kupac. Valami kupac.

(Hitler, Helena és George felértek a teaházba.)

HELENA:    Milyen gyönyörű ez az éjszaka!

HITLER:    Azok itt nagyon szépek.

GEORGE:    Csak a csillagok hiányoznak.

HITLER:    Nézze csak, mi van nálam! (foszforeszkáló hatágú csillagokat húz elő a farzsebéből, egy egész köteget) Szórjon maga is csillagokat!

GEORGE:    Jaj, de szép gondolat! (elvesz egy kisebb köteg csillagot, és beleszórja az éjszakába)

HELENA:    Én is kapok?! (Hitler ad neki egy adag csillagot, és szétszórja)

(eközben a nyaralóban…)

LENI:    Milyen gyönyörű!

HIMMLER:    Nézzék!

HEYDRICH:    Hol a hegedűm?

BORMANN:    (őt is letaglózza a látvány) Bassza meg.

MAGDA:    Micsoda csillagos ég! Életemben ennyi csillagot nem láttam még!

GÖBBELS:    Nézzék! Most nézzék a kupacot! Most! Ott!

HIMMLER:    Mi a fene lehet az?

HEYDRICH:    Ágak egymásra dobálva, semmi több.

LENI:    Lángokat akarok Heydrich! Gyújtsa meg!

(eközben a teaházban…)

HITLER:    Kérnek még?

GEORGE & HELENA:    Igen!

HITLER:    Tessék! Van még! Nagyon sok van még, dobálják csak bele a sötétbe. Ugye milyen szépen világítanak?

GEORGE & HELENA:    Igen!

HITLER:    Na ugye.

(eközben a nyaralóban…)

HIMMLER:    Mintha percről percre újabb és újabb csillagok gyulladnának ki.

GÖBBELS:    Te jó ég! A kupac! Nézzék!

HEYDRICH:    Kik azok?

GÖBBELS:    Talán munkások.

HIMMLER:    Favágók lesznek azok. Azok hordják össze a gallyakat, meg ágakat.

HEYDRICH:    Azok…

GÖBBELS:    Én nem értek a fákhoz, lehet, hogy azok fák…

HIMMLER:    Inkább a csillagokat nézzék, ne azt a kupacot.

GÖBBELS:    Egyre nagyobb lesz.

HIMMLER:    Mert egyre nagyobbnak akarja látni.

HEYDRICH:    Ezt az egészet csak álmodjuk. Reggelre sokkal jobb lesz. Akkor már nem lesz itt semmi.

BORMANN:    Megyek, és intézkedem. (el)

GÖBBELS:    El kell égetni. El kell égetni mindent!

LENI:    Imádom a lángokat! Adjon nekem lángokat Göbbels!

MAGDA:    Mocskos lotyó, nem látod, hogy itt állok?

HEYDRICH:    Nekem… nekem maga tetszik, Magda.

GÖBBELS:    Hé!

MAGDA:    (odahúzza magához Heydrichet és megcsókolja)

LENI:    Rohadj meg a pokol tüzén, Magda!

MAGDA:    Lángokat akartál, nem?!

LENI:    (megcsókolja Göbbelst)

MAGDA:    Izzó piszkafával nem nyúlnék hozzá.

LENI:    És amikor a kölykeidet csinálta?!

MAGDA:    Én azt a haza érdekében tettem! Nem neki szültem, hanem Adolf Hitlernek!

LENI:    Add oda nekem azt ott! (Heydrichre mutat) Ma este őt akarom magam mellett.

MAGDA:    Sajnálom, nem tehetem. Szemet szemért, fogat fogért.

LENI:    Akkor égni fogsz!

MAGDA:    Mind égni fogunk.

LENI:    Én nem fogok égni!

MAGDA:    Mit csinálnak azok ott?

HIMMLER:    Semmi, csak Bormann felgyújtotta a kupacot.

MAGDA:    Micsoda undorító bűz.

(eközben a teaházban…)

HITLER:    Nagyon örülök, hogy itt jártak.

HELENA:    Mi is végtelenül boldogok vagyunk.

GEORGE:    Nagyon várom már a békekörút híreit! Ezentúl figyelni fogom a külpolitikai híreket.

HELENA:    Szép. Minden olyan szép.

GEORGE:    Gyönyörű. Csillagokat szórtunk!

(eközben a nyaralóban…)

HIMMLER:    Most már tényleg nagyon sok a csillag az égen.

HEYDRICH:    Nézze csak, Bormann elindult visszafelé.

MAGDA:    És még mindig hordják oda a fákat.

LENI:    Pedig már lángol az egész.

MAGDA:    Mennyi fa.

LENI:    Menjünk oda!

HIMMLER:    Sétáljunk le a tűzhöz!

LENI:    Menjünk bele! Át tudunk menni rajta! Árják vagyunk, nem?

HEYDRICH:    Én nem félek a lángoktól.

MAGDA:    Én sem.

HIMMLER:    Induljunk!

(elindul a kis csapat)

LENI:    (Heydrichnek) Szeretkezzünk a lángokban, jó?

(Valahol a nyaralóból előbukkan Eva, tele van a szája valamivel. Kezében pezsgősüveg, átmegy a színen, de megbotlik, a pezsgősüveg elgurul, a szájából pedig egy markényi gyógyszer ömlik ki. Egy ideig ott marad, láthatóan nagyon szédül. Nagy nehezen feltápászkodik, és elindul valamerre.)

EVA:    Engem most már le lehet köpni. Mama, mi újság? Írtál levelet? Nem kaptam meg. Igen, megöltem őket. Most égetik el mindet. Megöltem. Hát csak álltam, de… Most le lehet engem köpni. Én csak…

(a teaházban)

HITLER:    Isten áldja önöket!

HELENA:    Drága Führer! Micsoda élmény volt ez pár hónap, micsoda élmény!

(a nyaralóban)

EVA:    Nagyon kell hánynom. Mama, mi újság? Te vagy a legjobb anya a világon, tudod? A legjobb. Írtál levelet? Nem kaptam meg.

(a teaházban)

GEORGE:    És a martini!

HELENA:    Nagyon finom volt ám!

(Fogják a bőröndjeiket, és elindulnak kifelé, a nézőtérről is ki – elől megy Helena, utána George. Mielőtt még ő is kimenne, még eszébe jut valami.)

GEORGE:    És hát a csillagok… Azok voltak a legszebbek! (el)

(a nyaralóban)

EVA:    (a távolba mered, amerre a tűz lehet) Nahát. Ezek megőrültek.

HITLER:    Merre csatangolsz, kiskutyám?

EVA:    A tüzet keresem.

HITLER:    Képzeld, az angol vendégek elmentek.

EVA:    Nem emlékszem rájuk.

HITLER:    Pedig nagyon kedvesek voltak.

EVA:    Aha.

(Hitler lejön Eva-hoz)

HITLER:    Menjél szépen vissza, játszani. Éjszaka van, száll a pernye, és nagy a bűz.

EVA:    Megyek.

HITLER:    Mit ettél, Eva? Nyisd ki a szád.

EVA:    (kinyitja)

HITLER:    Nem szeretsz itt lenni? Ha akarsz, megszökhetsz.

EVA:    Ennél jobb helyet el sem tudok képzelni. Én vagyok a Birodalom első asszonya.

HITLER:    Úgy van. Ma este szeretkezni fogsz velem.

EVA:    Jól van. Akkor elindulok az emeletre, és levetkőzöm.

HITLER:    Állj készen.

EVA:    Amit csak szeretnél. (el)

(Hitler felhúzza fehér selyemkesztyűjét, és lassan bevonul a nyaralóba. A előadás utolsó pillanatáig látjuk őt. A hold meg a tűz fényében csapzottan és részegen megérkezik Himmler, Heydrich, Göbbels, Magda és Leni.)

HEYDRICH:    Társasozzunk!

LENI:    Jó, még úgysem társasoztam holdfényben.

MAGDA:    Meg részegen. Igaz, Leni?

HIMMLER:    Én leszek a pirossal!

HEYDRICH:    Én akkor a zölddel!

MAGDA:    Nekem jó a kék!

GÖBBELS:    Én a feketével leszek!

LENI:    Én úgyis a sárgával akarok lenni!

HEYDRICH:    Akkor dobj, Leni! Te kezdesz!

(Leheverednek a tér közepére.)

LENI:    Nincs meg a dobókocka. Hol van a dobókocka?

HIMMLER:    Nincs nálam.

MAGDA:    Nálam se.

(Bormann bedobja közéjük a dobókockát, és elindul a nyaralóba, aztán eltűnik a sötétben.)

LENI:    Megvan!

HEYDRICH:    Akkor dobjon!

LENI:    Hatost dobtam!

MAGDA:    Én jövök! (dob) Én is!

HIMMLER:    Én jövök! (dob) Hatos!

HEYDRICH:    Micsoda szerencsés éjszakánk van.

LENI:    Maga mit dobott?

HEYDRICH:    Maga szerint? (megmutatja a kockát)

LENI:    Hatos!

HIMMLER:    Ez ám a szerencse!

HEYDRICH:    Győzni fogunk!

GÖBBELS:    Most én! (dob)

MAGDA:    Látod Joseph, neked is hatos jutott. Örülsz ugye?

LENI:    (dob) Csupa hatos! Most is!

HEYDRICH:    Győzni fogunk.

LENI:    Milyen szép éjszakánk van! Remélem, sosem múlik el.

(Lassan elsötétedik a szín.)

VÉGE

*

Eddig megjelent részek:

Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (1. rész)

Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (2. rész)

Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (3. rész)

Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (4. rész)

Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (5. rész)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: