Papp-Für János verse (online megjelenés)

Láthatatlan

És megjön. Leül a tévéfényben,
kezében vibrál a sörösüveg. Nem
szól semmit, minden árnyék a
szekrények mögött. Isten az ablak-
ban áll. Nem veszi észre. Anyám sír.
Azt se. Én csak díszlet vagyok most
a teremtésben. Pedig épp engem
figyel a függönyök résein át. Az imák
takarásaiból nem látszok ki sehol.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: