Beszélgetés egy gőgös országban (beszámoló)

December 19-én, 19 órakor került sor a 2012-es év utolsó Írómozijára a Nyitott Műhelyben. A Litera által szervezett esemény vendége Krasznahorkai László volt, választása a Thelonious Monk zenészi pályafutását bemutató Straight, No Chaser című filmre esett.

Thelonious Monkot a jazz történelmének egyik legnagyobb hatású alkotójaként tartják számon, az 1988-as Straight, No Chaser pedig másfél  órában próbálta felvillantani alkotói periódusainak legfontosabb jellegzetességeit, a fiatalkori indulástól egészen a megőrüléséig, majd haláláig. A dokumentumfilm szerkezetének nagy részét az archív koncertfelvételek töltötték ki, de mellettük a kísérőzenekarok tagjaival, illetve a menedzserekkel, és Monk magánéletének fontos szereplőivel készült interjúk is meghatározóak voltak.

A vetítést követően Keresztury Tibor tette fel az örök kérdést, miért pont erre a filmre esett Krasznahorkai választása. Az író ezt Monk, vagyis „az őrült pali” szellemi nagyságával indokolta; a mai kor sötétségében egy ilyen karakter fényként tud működni. Monk zsenialitása ugyanis abban áll, hogy nekiront a világot körülvevő állandó őrületnek, és minden pillanatát úgy éli meg, mintha „december 21-e lenne”; rámutat, hogy a civilizáció lényege az őrület leplezése – csoda, hogy ilyen nyugtalan volt? Mindezt a környezete nem értette, hát be voltak szarva ők is. A kérdés nem az, hogy honnan a szerző szimpátiája, rokonszenvezése az őrültekkel, hanem, hogy mondjuk a karácsonyt körülvevő káoszban mégis „mi a lófasz a normális?”.

Keresztury ezután megpróbálta konkretizálni Krasznahorkai világnézetét, és Magyarország helyzetére kérdezett rá, tehát mit lehetne tennünk, hogy felismerjük a zsenialitás jelenlétét egy miénkhez hasonló, reménytelen állapot közepette. A szerző az ok nélküli tízmillió gőg jelenlétére és a „fel-nem-ismerésre való elszántságra” mutatott rá, amelyből kifolyólag az ország jövője úgyszólván menthetetlen. Ebben a környezetben jelentkeznek időről időre a Monkhoz hasonló szentek és áldozatok, akár közép-európai szinten mérve is szükségszerű áldozatiságuk és megőrülésük. Krasznahorkai szerint a magyar kultúrából mindenekelőtt József Attila töltötte be ezt a szerepet – de a sor folytatható Hajnóczyval, Cholnokyval és Pilinszkyvel; ám addig, amíg megy az irodalomtörténeti hantázás az alkotói személyiség másodrendűségét illetően, el fog maradni a tragikus figurák felismerése. „Mert ki tudja például, hogy Krúdy két méter volt? Két méter. Naná, hogy semmi keresnivalója nem volt a lovasnomád, turulos vérzetű magyarok között. Naná, hogy le akarták csapni – nem a fejét, a törzsét. Addig ért neki a magyarok átlagmagassága.” Mindez megnyilvánulhat irodalmon kívül is, akár a hétköznapokban is: a hatvanas évekbeli vándorlások során Krasznahorkai a társadalom legaljához jutott el, ahol számtalan példáját látta ezeknek a világ őrületét felismerő alakoknak.

A filmmel való kapcsolat kérdése szintén adta magát, az Írómozin túl Tarr Béla miatt is: milyen a rendező életművében inspirátorként, barátként és gondolkodóként részt venni, hozzájárulni az alkotások létrejöttéhez? A kamaszkori érdeklődés ellenére is problematikus a viszony a filmmel, mert mihelyst bepillantást nyert a filmkészítési technikákba, olyan radikális mértékben változott véleménye a műfajt illetően, hogy ma már nem tekinti hetedik művészeti ágnak.

Végezetül, a jövőbeli terveket érintően azt válaszolta Krasznahorkai, hogy továbbra is ülni fog, miközben megpróbál az emléktöredékek felé nyúlni; – “hogy összerakd őket?”, kérdezi Keresztury Tibor, “igen, de sosem érek el addig, mert nem tudok lehajolni” – nagyjából ezzel fognak telni az elkövetkezendő idők.

A Monk-életpályát felvázoló Straight, No Chaser kilencven perce és az utána következő, valamivel könnyedebb háromnegyed óra összességében élvezhető és gondolatébresztő programot adott. A néhol merész általánosításokra és radikális kijelentésekre képes Krasznahorkai Lászlót bizonyos tekintetben új oldaláról ismerhette meg a közönség.

A beszélgetés videofelvételei a Prae.hu jóvoltából itt érhetőek el:

*

Nyéki Gábor

(Litera – Írómozi Krasznahorkai Lászlóval, Nyitott Műhely, 2012. december 19.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: