Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 5. részlet)

Kedves Olvasóink,

az Apokrif történetében egyedülálló kezdeményezéssel úgy döntöttünk, az elkövetkezendő három hónapban, kéthetente vasárnaponként hat részletben közöljük szerzőnk, Szalay Álmos legutóbb bemutatott, a közönség és a szakma figyelmét egyaránt felkeltő drámáját, a  Tejjel, mézzel, Hitlerrelt. Korábban már ugyanezen elektronikus hasábokon olvasható volt Mihók Nóra Zsófia kritikája az előadásról, most pedig közreadjuk a darab szövegét, teljes terjedelmében. Alább következik az ötödik részlet.

Kellemes olvasást kíván,
(a szerk)

Tejjel, mézzel, Hitlerrel

– idill egy részben –

MAGDA:    (nagy zavarában koccint Lenivel)

LENI:    (zavarában koccint Heydrichhel)

HEYDRICH:    (természetesen koccint Himmlerrel)

HIMMLER:    (koccint Bormannal)

(újabb közös koccintás)

HITLER:    (odasétál Eva-hoz, aki még mindig a földön térdel a hányása előtt – mindenki azt gondolja, hogy majd felsegíti onnan és kitámogatja – de csak, mint egy kutyának, megsimogatja, megvakargatja Eva buksiját – aztán nagyon halkan) Miben segíthetek? (ellép Eva-tól, és finom undorral visszaáll előbbi helyére) Valaki segítsen neki.

(Magda kapva kap az alkalmon, és megragadja Evát, elindul vele kifelé.)

GÖBBELS:    Magda!

MAGDA:    (gyilkos szemekkel) Ne izgulj, Joseph. Visszajövök.

(A csapat elcsendesedik, és leül az asztalhoz. Az asztalhoz, ami üres.)

HITLER:    A nőket meg kell tanítani a nyakörv és a szájkosár használatára. Különben hiába kiabálunk utánuk, doktorom.

GÖBBELS:    (ideges) Igaza van, Führerem. Most is fején találta a szöget. Én valóban túl elnéző vagyok Magdával.

LENI:    Valljuk be, Göbbels, legalább ennél az asztalnál: magának minden oka megvan rá, hogy elnéző legyen.

HEYDRICH:    Nahát, milyen szép koncertet hallottam tegnap. Suzanna Royale volt a művész. Csodálatos vibratója van. Amikor azt a Schubertet játszotta, nekem kis híján megszakadt a szívem.

SZOBALÁNY:    (ott áll az ajtóban, mint egy kirakatbaba) Na, mi lesz a vacsora?

(Mindenki döbbenten néz rá, senki nem talál szavakat.)

GÖBBELS:    Ezt miért pont maga kérdezi?!

SZOBALÁNY:    (szórakozottan) Valakinek meg kell kérdeznie.

LENI:    De miért pont magának? Én sem értem.

HITLER:    Ne bántsák szegény Ellie-t. Ő brazil. Nem tudhat mindent.

(A társaság tovább ücsörög, csendben – és zavartan.)

Jól haladnak a dolgok?

(A kérdés iránytalanul hangzott el, mindenki nagy zavarban van. Végül, az etikett szerint, a hozzá legközelebb ülő Himmler válaszol.)

HIMMLER:    Nos, még mindig komoly gondot jelent a technológia. Ezen még dolgoznunk kell.

HEYDRICH:    De nem sokáig.

HITLER:    (türelmetlenül) Na, most már kapjunk valami vacsorát!

(Ellie tovább álldogál, és jelentés nélkül elmosolyodik.)

BORMANN:    Nagyon különösnek találom, hogy maga nem intézkedik.

HITLER:    Kérem, hagyja őt. Nem tehet mindenről.

GEORGE:    (oldás gyanánt, Hitlernek) Kérem, és hogy állnak most az ország dolgai?

(Himmler, Heydrich és Bormann reménytelenül felsóhajtnak – „Na most megint jön egy újabb nagymonológ…”)

HITLER:    Németország aranykorát éli. Az egész német nép erejét megfeszítő munka zajlik. Mindenkire, minden kézre, lábra és izomrostra szükségünk van most. Forradalmi időket élünk.

GEORGE:    Csak nincs forradalom?!…

HITLER:    Németország most nem azt a korszakát éli, amikor nyugodtan hátradőlhetünk. Szükségállapot van.

HELENA:    De hát béke van…

HITLER:    Teljes béke van. De ennek a békének ára van. A német nép minden nap kifizeti az árát. Munkával, kitartással és…

(Magda ront be kissé zaklatottan.)

MAGDA:    Nagyon éhes vagyok! Mi lesz a vacsora?

HITLER:    …szorgalommal.

MAGDA:    (halálosan megrémült) Führerem! Te jó ég, beszélt?

HITLER:    (kedvesen) Vártam már, hogy visszajöjjön, drága Magda. Ön nélkül üresebb volt ez a szoba.

HELENA:    Milyen kedves!

(Magda finoman meghajol.)

GÖBBELS:    Ülj le!

MAGDA:    Na. (leül)

HITLER:    Ellie. A vendégek éhesek. Nézd meg, mit tudunk enni.

SZOBALÁNY:    (felsóhajt) Megvárom, mit tudunk tenni. (el).

(Hitler jóízűen felnevet, s bár ennek senki sem értette okát, megpróbálnak vele nevetni. A nevetés egyre hangosabbá, majd riasztóbbá válik.)

HITLER:    Azért szeretem Ellie-t, mert mindig meg tud nevettetni. A braziloknak nagyon jó a humoruk. És a nevetés, a jóízű kacaj olyan ritka vendég volt e falak között.

LENI:    (elsírja magát – egy darabig még sírni fog.)

HEYDRICH:    A vonókezelésében volt valami éteri. Mintha nem is ő, hanem valaki más, valaki olyan tartotta volna a vonót, aki nem innen a Földről származik.

GEORGE:    Egy földönkívüli hegedűművész Berlinben! Szeretem ezt a várost!

HELENA:    George!

GEORGE:    Jól van, na. Angol humor.

HELENA:    Ez nem angol humor, hanem George-féle hülye humor.

(Ellie visszatér egy tál répával és fehér retekkel. Elkezdi kiosztani, Hitler felől, a répákat.)

GEORGE:    Ez az előétel?

HELENA:    Itt biztos ez a szokás, George.

MAGDA:    (alig leplezett felháborodással) Répát eszünk?

ELLIE:    Van retek is. (elkezdi kiosztani a retket)

HITLER:    Gondoltam, meglepem ma önöket egy könnyű vegetáriánus vacsorával. A természet, a föld nyers ereje, zamata és rostjai legyen a mai vacsoránk: a német föld nyers, barbár termése.

HIMMLER:    Micsoda szimbólum! (beleharap a répába)

HELENA:    (George-nak, fojtott hangon) Te jószagú Úristen!

(Magda, aztán a többiek is elkezdik a zöldségeket majszolgatni. Leni lassan befejezi a sírást, és mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, megsimogatja Heydrich combját.)

GÖBBELS:    Mindent egyél meg, különben agyonverlek! Egyél már!

MAGDA:    (kis ideig mereven néz Göbbelsre) Ez nagyon valószerűtlenül hangzott Joseph.

(Hitler felkuncog.)

GÖBBELS:    (elkezdi beletömni a répát és a retket Magda szájába)

MAGDA:    (alig érthetően) Hagyd már abba, te barom! (kiköpi a földre a zöldségeket) Mocsok görény. (Hitlerhez) Látja, Führerem? Látja, ki az én férjem? Az én férjem azt hiszi, hogy ő egy cowboy, én meg a szarvasmarha.

(Ellie kényelmesen kivánszorog seprűért és lapátért, felszedegeti, felsöpörgeti a moslékot, majd felmosó rongyot és vödröt is hoz, hogy felmossa vele Eva hányását is.)

HITLER:    (Helenához és George-hoz) Hogy tetszik Németország?

(Mindenki bent ül, mindenki rágcsál, Helena és George teli szájjal bólogat, jelezve, hogy Németország nagyon tetszik nekik. Ellie közben felmos.)

(Fényváltás történik, zene szólal meg. Itt akár lehet egy szünet is, de nem célszerű.* A fényváltás után Hitler, George és Helena nyugágyon fekszenek a Berghof hatalmas erkélyén, martinit iszogatnak, Hitler kezében egy pohár narancslé.)

GEORGE:    Mit tervez őszre?

HITLER:    Ősszel békekörutat tartok.

HELENA:    Hiszen ön a béke követe. Már attól nyugalmat és békét érzek magamban, hogy hallom a hangját. Micsoda szenvedély és hit lakozhat egy ilyen hang mögött.

GEORGE:    És gyönyörű helyen lakik!

HITLER:    De sokszor még ez is kevés, hogy feledtetni tudja a terheket.

HELENA:    Bizonyára igen tekintélyes mennyiséggel kell számolnia az embernek, ha a Német Birodalom megváltója akar lenni nagykorában.

HITLER:    (eszébe jut, hogy talán gúnyolódnak vele, aztán, mivel olyan szokatlan számára, elhessegeti magától a gondolatot) Kedves Mrs. Calvery, higgye el, hogy nekem semmi más vágyam, és szándékom nem volt, mint megmenteni Németországot a szeméttől, és a kommunistáktól. És ez meg is történt. Azonban láttam, hogy ez még nem elég. Idáig ez csak takarítás volt. Ez még nem elég. Szégyenteljesen kevés volna, ha pusztán csak ez vezérelne. Akkor engem el kéne távolítani a hatalomból. Akkor engem el akarnának távolítani a hatalomból. Látnom kellett, hogy ez a nép, a maga büszkeségében és árjaságában, atlantiszi gyökereivel milyen szűk határok közé van szorítva a földrész közepén. Mihez kezd ez a sok ember ebben a kis országban, ha most, hogy egy harcos és diadalmas kor tanúi lettek, végre félelem nélkül nemzik majd fiúk és lányok százezreit erre a földre, mi lesz, ha nem férnek el? Az árjáknak nem csak történelmi küldetésük, de faji, genetikai ösztönük és kötelességük, hogy széthintsék magvaikat Európa barbár keleti felén. E felismerés vezetett oda, hogy nincs más választásom, mint élére állni a német népnek, ennek e roppant seregnek, és teljesíteni, vaskézzel beteljesíteni a történelmi és genetikai küldetésünket.

HELENA:    Én jobbára nem értek hozzá, a politikához, tudja, de föltétlenül helyes, nemes és szép dolog, ha egy állami vezető apaként gondol a népére. Ön pedig épp ez, gondos és kérlelhetetlen apa. Németország a gyönyörű gyermek, ön a szigorú atya. Nem engedi, hogy ellentmondjon, folyamatos erőnlétre kényszeríti, a játékait maga tervezi, és azt is, hogy a gyermek kivel játszhat. Egészségessé és erőssé, izmossá neveli őt.

GEORGE:    És még egy nagyobb lakást is szeretne neki!

HELENA:    Remélem, a nem árjáknak is hasonlóan gondos és körültekintő alternatívákat kínálnak, ha már olyannyira nem kívánatossá vált a jelenlétük idehaza.

HITLER:    A nem árják kétkezi munkát fognak végezni, és ha szerencséjük van…

GEORGE:    No, igen. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.

HELENA:    Állítólag a cigányok jó kovácsok.

GEORGE:    Sok zsidó jó barátunk van. Szeretjük őket, és szerettük volna, ha egy-kettő velünk jön erre a hosszú nyári vakációra, de valahogy… mi nem is értettük…

HELENA:    Ők félnek, azt mondják. Félnek idejönni. Miért? Németországtól félnek, de maguk sem tudják megmondani, hogy pontosan mitől.

GEORGE:    Azt gondolják, valahogy… azt hiszik, hogy Németországban ma… de nagy badarság, még a gondolat is, hogy… ma Németországban élni… nem egy…

HELENA:    Életbiztosítás. És bizonyosan tévednek.

HITLER:    Drága Calvery házaspár, a nemzetközi sajtó hazudik, összevissza ír rólunk mindent, ami nem igaz. Nálunk béke van, és az emberek kíváncsian várják a következő napot. Valótlanságokat állítanak. Azt mondják, rabszolgákkal dolgoztatunk. Azt mondják, itt sárba tiporják az emberi jogokat, embereket üldöznek. Azt mondják, itt nem hallatszik a kisember hangja, mert csak az állam hangja hallatszik.  Hát én erre azt mondom: 1933 óta Németországban megvalósult a legnagyobb és legpéldátlanabb gazdasági csoda, ami a Nagy Ipari Forradalom óta csak létezett a világtörténelemben. Elég erősek és nagyok vagyunk ahhoz, hogy kitermeljük, és létrehozzuk magunknak mindazt, amire szükségünk van. Készen állunk bármire. Azt mondom, az átmeneti, forradalmi időkben erős és kérlelhetetlen kézre van szükség. Egy akarat és a többiek engedelmessége az, amivel kihúztam ezt az országot a mocsokból. Azt mondom, hatvan millió kisember hangja hallatszik egyszerre, és annyira hallatszik, amennyire hallatszania kell. – Európa? Mi vagyunk Európa.

(Helena és George el van ragadtatva a XX. század legnagyobb orátorának újabb beszédétől.)

HELENA:    Én javasolni fogom zsidó barátainknak, hogy jöjjenek el egy kellemes nyaralásra ide Németországba, és győződjenek meg ők maguk, hogy nincs itt semmi baj.

GEORGE:    Engem mégis úgy érdekel, mi történik a nem árjákkal. Átképzésen vesznek részt vagy megtanítják nekik, hogy legyenek ezentúl kedvesebb, rendesebb polgárai a német népközösségnek?

HITLER:    A nem árják a maguk módján járulnak hozzá a nagy építéshez.

HELENA:    És akkor azzal kiválthatják magukat vagy… akkor árják lehetnek?

GEORGE:    (mélyen elgondolkodik) A munka szabaddá tesz! Micsoda fontos felismerés.

HELENA:    Ez egy gyönyörű jelmondat, George.

GEORGE:    És az hogy van, hogy…

HELENA:    George, ne faggatózz annyit. Nézd inkább ezt a gyönyörű tájat! (hirtelen izgatott kíváncsisággal) Tehát a zsidóknak dolgozniuk kell. Nagyon szép. És élvezik ezt a munkát?

HITLER:    Támadt egy ötletem…

GEORGE:    És mi lesz azokkal, akik nem dolgoznak?

HITLER:    Akik nem dolgoznak, azokat hagyjuk elpusztulni. Nézzék, bizonyos elemek túl sokáig marták a német nép testét. Majdnem végzetesen elroncsolták a szöveteit!

HELENA:    Világos. Aki nem dolgozik, ne is egyék. Anyám is ezt mondta mindig, pedig ő úriasszony volt. Remélem, jól értem. Micsoda finom itt még a martini is! Az ízéből is érezni, micsoda rend van itt.

HITLER:    (csenget egy csengővel)

(Ellie lép be.)

Drága jó Ellie. Kérem, hívja be Bormannt.

SZOBALÁNY:    Ellie behívja Bormannt. (el)

HITLER:    (felkacag)

HELENA:    Aranyos ez a lány.

HITLER:    (kedvesen) Brazil.

GEORGE:    Csodálatos, micsoda figyelmet szentelnek itt a braziloknak.

(Bormann belép.)

HITLER:    Bormannom, hívja be nekem Himmlert.

(Bormann kissé kedvetlenül el.)

HELENA:    Nagy itt a rend.

GEORGE:    Milyen szép időnk van…

HIMMLER:    (belép és tiszteleg náci karlendítéssel) Szolgálatára, Mein Führer!

HITLER:    Mr. és Mrs. Calvery módfelett érdeklődőek voltak német ügyeink iránt. Különösen, ami a zsidókérdést illeti. Arra gondoltam, mi volna, ha holnapután körbevezetné őket az egyik munkatáboron?

HIMMLER:    Az ötlet nagyszerű, én azonban óvatos volnék ezzel a kérdéssel.

HITLER:    Mitől tart?

HIMMLER:    (nézi egy darabig Hitlert, hogy talán kiderül, csak ugratta őt) Hogy talán felkészületlenül érné őket, amit ott látnának. Ezek az emberek… összekoszolnák magukat.

HITLER:    Igaz.

GEORGE:    (Helenához) Most mi van?

HELENA:    Arról beszélnek, hogy kirándulni megyünk.

HITLER:    Felejtsük el valóban. Köszönöm Himmler. (Himmler el)

HELENA:    (George-hoz) Mégsem megyünk kirándulni.

HITLER:    Most jut eszembe! Itt vannak már egy hónapja, és még nem látták a teaházat Berchtesgadenben. A Sasfészket.

HELENA:    (George-hoz) Mégis megyünk.

HITLER:    Gyalog sem egy nagy séta. Tegyük meg holnap ezt a sétát.

MAGDA:    (váratlanul beront, le van sokkolva) Joseph baszik.

HITLER:    (lassan megfordul) Magda. Jól van?

MAGDA:    Baszik.

HITLER:    Ó, nyugodjon meg. Ellie hol van?

SZOBALÁNY:    (sietve érkezik) Én próbáltam visszatartani, de hát berontott a nagysága, elnézést kérek…

HITLER:    Ellie… ö… mi történt?

MAGDA:    Megtaláltam Josephet. Éppen csinálja.

HITLER:    De hát mit?

MAGDA:    Lenit.

HITLER:    Nem értem, mire céloz.

MAGDA:    (nézi egy darabig Hitlert, hogy talán kiderül, hogy csak ugratja őt) Joseph és Leni… éppen barátkoznak.

HITLER:    Nagyon jól teszik. Leni filmrendező, Göbbels kulturális és propaganda miniszter. Nekik vannak közös dolgaik.

MAGDA:    De hát…

HITLER:    Fogadja el, hogy nekik sok időt kell eltölteni alkotómunkával és elmélyült gondolkodással.

MAGDA:    (irgalmatlanul nagy erőfeszítéssel lenyomja magában a feltörő üvöltést) Igaza van, Führerem. Ne haragudjon rám, hogy így magára törtem.

HITLER:    (kezet csókol Magdának) Nyugodjon meg. Vigyen nekik egy kis kávét.

MAGDA:    (alig jön ki hang a torkán) Viszek. (el)(a következőket kintről halljuk) Ellie, hozzon nekem egy liter jó forró kávét, a Führer azt parancsolta, hogy vigyek nekik, hátha feldobja a közös alkotómunkát, hogy rohadjon meg az ég!

HELENA:    Impulzív asszony.

GÖBBELS:    (valahonnan a távolból fojtottan suttog) Leni! Hova rohan? A hegyek közé!

(Most elkezdődik egy finom, halk és fojtott kergetőzés körülöttünk. Helena és Hitler nem nagyon figyelnek oda, koccintanak és nézik, nézik a hegyeket. George viszont észreveszi, hogy valakik valamit valahol motoszkálnak. A jelenet nagyon gyors.)

LENI:    Maga nem tetszik nekem, értse meg!

GÖBBELS:    Összezavar a testbeszédével, ne haragudjon! Ne mondja el a Führernek!

LENI:    Heydrichből kanszag árad! Ő kell nekem!

GÖBBELS:    Szerintem belőlem is. A magam módján. Jöjjön vissza!

LENI:    Adjon nekem pénzt a síelős filmemhez!

GÖBBELS:    Maga meg öt percet!

LENI:    Minek?

GÖBBELS:    Hogy kigomboljam a blúzát!

LENI:    Már nincs rajta gomb, az előbb letépte!

GÖBBELS:    De akkor az előbb mi volt magával? Amikor rám vetette magát!

LENI:    Nem tudom! Elvesztettem az önkontrollom!

GÖBBELS:    Nekem nagyon tetszik a forgatókönyv!

LENI:    Én nem vagyok valami kis hülye szőke színésznő, jó?! Akiket megkurogat, aztán hipphopp elsántikál! ÉN LENI RIEFENSTAHL VAGYOK!

GÖBBELS:    Én meg Joseph Göbbels! Jöjjön ide!

LENI:    Nem tehetem. Túl büszke vagyok ehhez.

GÖBBELS:    De hát az előbb még anyaszült meztelen volt.

LENI:    A büszkeségem nem engedi, hagyjon kérem! Ne kergessen!

GÖBBELS:    Nagyon jó az a forgatókönyv, nagyon jó!!

LENI:    Akkor olvassa, olvassa!

GÖBBELS:    A maga meztelen hátán vagyok csak hajlandó elolvasni!

LENI:    Az előbb az mondta, már elolvasta és tetszett magának!

GÖBBELS:    Újra el akarom olvasni, megint, újra!

LENI:    A meztelen hátamon?

GÖBBELS:    Azon!

LENI:    Vagy a mellemen inkább?

GÖBBELS:    Ott is elolvasom!

LENI:    Miért nem… mindegy…

GÖBBELS:    Mi van mi van?!!

LENI:    Gondoltam, a lábam között mégiscsak célszerűbb volna. Kényelmesen betámaszthatja…

GÖBBELS:    Be! Igen! Ott fogom elolvasni!

LENI:    És akkor a mellemen már nem is?…

GÖBBELS:    De! Hol akarja még?

LENI:    Nem tudom, lehet, hogy ez az egész nem jó ötlet.

GÖBBELS:    Mi?!

LENI:    Ami köztünk van.

GÖBBELS:    Miért nem?!

LENI:    Nem tudom. Mi lesz Magdával?

GÖBBELS:    Elválok tőle!

LENI:    Azt nem lehet, Hitler nem engedi!

GÖBBELS:    Én mégis megteszem!

LENI:    Maga le akar láncolni engem? Azt akarja, hogy feleség legyek?

GÖBBELS:    Én?! Dehogyis! Sosem venném el!

LENI:    Mert csak szeretőnek akar!

GÖBBELS:    Dehogyis!

LENI:    Maga nem is tudja, mit akar!

GÖBBELS:    Maga megőrjít!

(Göbbels eddig bírta, most elkapja Lenit, és a legnagyobb hévvel megcsókolja.)

LENI:    Nem tudom, hogy kell-e nekem ez a csók…

(A csókok lejjebb utaznak a nyakszirt vidékeire.)

Harminc millió birodalmi márka.

GÖBBELS:    Te úristen, Hitler teaháza került annyiba!

LENI:    Harmincöt!

GÖBBELS:    (teljesen bevadul, elkezdi vetkőztetni Lenit) Maga egy mocskos rohadt boszorkány!

LENI:    Negyven! És ha még egy szó, akkor ötven lesz!

(Ezek a képek már elsötétednek. Ellie lép be a térbe. Ugyanazzal a végtelen nyugalommal és álmos derűvel, mint eddig bármikor.)

————————————-

*A drámából készült előadáson az „SS marschiert in Feindesland” című hangulatos nótát adták elő a nácik.

*

Eddig megjelent részek:

Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (1. rész)

Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (2. rész)

Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (3. rész)

Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (4. rész)

*

folytatása következik: 2013. január 6-án

One Response to Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 5. részlet)

  1. […] Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (5. rész) […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: