Van remény és lesz utánpótlás (Beszámoló)

DSCF9350Kétszáz éve született Charles Dickens, száz éve látta meg a napvilágot Ottlik Géza, Örkény István és Kálnoky László. Hajnóczy Péter hetven éve sírt fel először, az első JAK-füzet pedig harminc éve került ki a nyomdából. Már a december végét tapossuk, közeledik az esztendő vége. Jobb, ha számot vetünk évfordulóinkkal. A József Attila Kör ennél még többet is tett: a JAK-füzetek harminc éves múltja előtt egy újsütetű díj alapításával tisztelgett. A JAKkendő-díj – ahogyan az a december 13-ai díjátadón is elhangzott – a kevésbé ismert, de tehetséges magyar írók támogatására jött létre. Célja nem pusztán a díjnyertes szerző kötetének megjelentetése – a JAKkendő-díj megalapítása egy önfenntartó irodalmi díj létrehozására tett kísérlet.

Az idén legtehetségesebbnek ítélt szerző Szilágyiné Szabó Ágnes (Szil Ágnes). Ő az első alkotó, aki a József Attila Kör és a Mr. Sale Öltönyüzlet együttműködéséből profitálhat. Az irodalmi és az üzleti szféra összefogása egy szerencsés véletlennek köszönhető: Békés Zoltán, a Mr. Sale Öltönyüzlet vezetője a díjátadón elmondta, hogy a díj alapítására, anyagi támogatására egy rádióműsor révén szánta el magát. Az ominózus rádióbeszélgetés során Grecsó Krisztián a magyarországi könyvkiadás nehézkességéről, a megjelenés előtt álló szerzők nem éppen rózsás helyzetéről beszélt. Békés Zoltán ezt követően kereste fel Gaborják Ádámot, a JAK elnökét a díjalapítás ötletével. A díjátadón Békés Zoltán hangsúlyozta a kezdeményezés kísérleti jellegét: a JAKkendő-díjjal olyasvalamit kívántak létrehozni, „ami megél a piacon”. A díj alapítói a pályadíj juttatásán kívül az első három JAKkendő-díjas kötet megjelenését is finanszírozzák. Így a díjnyertes kötetek bevétele visszaforgatható lesz magába a díjba – ekképp lesz a JAKkendő-díj önfenntartó. A Mr. Sale igazgatója szerint az üzleti életben már bevált leleményesség a kultúrára alkalmazva is friss megoldásokat eredményezhet.

DSCF9338

Gaborják mindezt azzal egészítette ki, hogy a JAKkendő-díj a József Attila Kör egyik legfontosabb irányelvét is követi: a JAK sokéves gyakorlatához híven a progresszív területek felfedezését és a kortárs magyar irodalom támogatását, illetve népszerűsítését szolgálja. Gaborják szerint már az első JAKkendő is sikeresnek bizonyult, hiszen rendkívül sok helyről érkeztek pályaművek. Az est során egyébként többször elhangzott, hogy a beküldött szövegek a legkülönbözőbb helyekről érkeztek: a pályázat hatására határon innen és túl rengetegen ragadtak tollat, s még Norvégiában is született egy pályamű. A beérkezett szövegek minőségén kívül tehát a mennyiségük is megnehezítette a kuratórium dolgát. A döntés Garaczi László, Szvoren Edina, Mikola Gyöngyi és JAK-füzetek szerkesztői, Sopotnik Zoltán és Orcsik Roland kezében volt. Gaborják Ádám leszögezte, hogy egyáltalán nem érdektelenek azok a szövegek sem, amelyek nem mentek át a kurátorok elsődleges szerkezeti szűrőjén. Ezek a szövegkísérletek is megerősítik Gaborják abbéli véleményét, hogy „igen sok érdekes, izgalmas szerző van a kortárs magyar irodalomban”. A díj elsődleges célja pedig ennek a hallatlanul érdekes területnek a feltérképezése volt: talán legfőbb érdeme, de mindenképpen elsődleges célja, hogy kevésbé ismert szerzőknek is esélyt adhasson a bemutatkozásra. A JAK elnőke Garaczi Lászlót idézve vonta le a díjalapítás tanulságát: „van remény és lesz utánpótlás”. Gaborják Ádám a pályaművek elbírálásáról is szót ejtett: a kurátorok a díjnyertes pályaművet egy húszas, majd nyolcas listára szűkített halmazból választották ki. A nyolc legígéretesebb szöveg alkotói Bartha Eszter, Bicskei Gabriella, Farkas Arnold Levente, Magyari Andrea, Papp-Zakor Ilka, Sirbik Attila, Szekeres Szabolcs és Szil Ágnes.

DSCF9347

A kuratóriumi döntés értelmében „a mezőny legegyenletesebb színvonalú”, komoly tehetséggel létrehozott írása Szil Ágnes Tangram című műve. A díjat Grecsó Krisztián adta át, aki felhívta a hallgatóság figyelmét a JAKkendő-díj létrejöttének egyik lényeges pontjára, arra, hogy mivel megalapításához egy interjú adta a kezdőlökést, ez rámutat, hogy „a sajtó nem pusztába kiáltott szó”. Nagyon is fontos szerepe van, többek közt a könyvkiadásnak a nyilvánossággal való kommunikációjában is.

Szil Ágnes a díjátadón öt novelláját olvasta fel, amelyek a februárban megjelenő kötetben is szerepelni fognak. Az estet Gaborják Ádám zárta azzal, hogy a jövőben a JAK felolvasóestjein azokkal a JAKkendőre pályázó szerzőkkel is találkozhatunk, akik most még nem állnak készen egy kötetre, de mindenképpen érdemes rájuk odafigyelni.

Ha ez így lesz, akkor a JAKkendő-díj többszörösen beválthatja a hozzá fűzött reményeket. Hogy valóban sikerült-e önfenntartó díjat alapítani, az csak évek múlva válik el. Mindenesetre a JAKkendő célkitűzései és az első nyertes pályamű felolvasott részletei bizakodásra adnak okot. Szil Ágnes majdani kötete pedig az új esztendő szép ígéretének tűnik.

szöveg és fotó: Tóth Anikó

(JAKkendő-díjátadás, 2012. december 13., Petőfi Irodalmi Múzem)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: