Go West

Tárlatrecenzió: Zbigniew Rybczyński: A képek állása, Vasarely Múzeum, Budapest

Zbigniew Rybczyński

Zbigniew Rybczyński

A repetitív cselekvéssorokról

2012. szeptember 28-a óta a Nemzeti Színházban bizonyos estéken nyolc színész ugyanazt a cselekvéssort ismételi teljesen egyedül, miközben útvonalaik akarva-akaratlan metszik egymást. Az 1980-as évek Amerikájában, Ronald Reagan elnöksége idején próbál meg egy élhető életben megmaradni Tony Kushner drámájának összes szereplője.[1] Mindenkinek meghatározott a pályája, amin egyedül, mozog, társak nélkül. Ennek hátterében nem valamiféle predesztináció áll, mégsem tud egyikük sem kilépni a saját köreiből. Mert mindenki úgy foglalkozik kizárólag a saját problémájával, hogy a valóságról nem vesz tudomást, a valóságos (jelen) csak mintegy biztosítja az élhetetlen élet kulisszáit. Csak akkor lehet ugyanis elhagyni ezt az életet, ha a motorikus cselekvéssort feladva, a valósággal, és nem a félelmekkel néz szembe a feleség, a barát, vagy az AIDS-ben szenvedő főhős. Ekkor lehet menekülésbe kezdeni (a Nyugat felé).

A Vasarely Múzeumban október 19-e óta vetítenek egy bizonyos filmet, amelyben az alakok ugyanazt a cselekvéssort ismételik, útvonalaik azonban sosem metszik egymást. Itt is előre kódolt a cselekvés, ugyanakkor egy mozdulat sem önmagáért való, része valami nagyobb egésznek, egy teljesebb hálózatnak. A film Zbigniew Rybczyński leghíresebb, 1983-ban Oscar-díjjal jutalmazott alkotása, a Tango. A lengyel művész kiállítását A képek állása (Der Stand der Bilder, State of images)[2] című projekt részeként rendezték meg Budapesten. Két olyan filmes munkáit láthatjuk párhuzamba állítva egymással, akik bár sosem tartózkodtak egy helyen, művészi nyelvük mégis azonos volt. A városban több helyszínen futó rendezvénysorozat alatt Bódy Gábor és Rybczyński életművének egyes részeit láthatjuk egymás kontextusában. A megtekinthető művek egyszerre magyarázzák egymást, valamint azt a közeget is, amiben annak idején megjelentek, mert közös bennük a szofisztikált humor, a művészi kutatás iránti érdeklődés, és az ezekből fakadó izgalmas vizuális invencionalitás. Rybczyński filmjeiben fontos szerepe van az irányított véletlennek, talán ezért lehet indokolt, hogy az előbb említet két tárlat egymástól elválasztva látogatható (Bódy a Laborban, Rybczyński pedig Óbudán). A Vasarely Múzeumban ugyanis a Rybczyński-kiállítással szemben lévő teremben a Maurer Dóra által rendezett A véletlen mint stratégia című tárlat látható.

Zbigniew Rybczyński, Tango, 1980, Se-Ma-For Lodz, Poland, 35mm short film, Filmstill forrás: http://www.choicecuts.com/blog/zbig-rybczynskis-tango/

Zbigniew Rybczyński, Tango, 1980, Se-Ma-For Lodz, Poland, 35mm short film, filmstill
forrás: http://www.choicecuts.com/blog/zbig-rybczynskis-tango/

A véletlenről és Rybczyński humoráról

A Vasarely Múzeumban a térben elhelyezet televíziók mellett a falakon – egy rövid felvezető szöveget leszámítva kizárólag hatalmas milliméterpapírokat látunk, melyeken végeérhetetlen képletek, illetve a videók vázlatai szerepelnek. Rybczyński videómunkáinak az alapja ugyanis egy matematikai képlet, mellyel előre programozza, hogy milyen irányban, mikor és kik fognak mozogni a térben. Kiforgatott alkotási folyamat ez, amely az irányított véletlennel áll szoros kapcsolatban; pontosan ki van számítva, hogy mi fog történni a vásznon, de az mégsem a művész keze alatt alakul ki, hanem a program alapján. Talán az irányított véletlen műve, hogy kisebb logikai bukfencek is megjelennek a videókban. A Tangóban egy kameraállásból vett jelenetben látunk egy szobát, ahova folyamatosan új, repetitív mozgásokat végező alakok érkeznek. Itt például kisebb logikai zűrnek tekinthető, hogy a tolvajt még megérkezése előtt észreveszik, hiszen az erre rácsodálkozó alak hamarabb lép a képbe. Nyilvánvalóan nem hibáról, vagy valami csodás koincidenciáról beszélhetünk itt, amit meg akart jeleníteni a művész; sokkal inkább finom, cinikus humor sejthető emögött.

A véletlen kutatása ugyanis a hetvenes években kapott új lendületet. Arthur Koestler 1972-ben jelentette meg a The Roots of Coincidence [3]című művét, melyben egy Rybczyński munkáihoz jól illeszkedő kísérletről ír. William és Whately Caringon kutatása során azt vizsgálták, hogy milyen arányban találják el a tesztalanyok a következő kártyát, amelyet a kutatók a véletlenszám-táblázatok alapján eléjük tesznek. Az eredmény nem várt volt, senki sem talált ki semmit. Aztán Dr. Carington elkeseredettségében azt kezdte el elemezni, hogy milyen gyakorisággal tippeltek helyesen a résztvevők a bemutatott lapot megelőző, vagy az utána következő kártya színére. Az eredmény ismét meglepő volt, Carington talált egy embert, aki folyamatosan a következő kártyalapot jelölte meg. A kísérletet úgy tervezték meg, hogy a közvetítő maga sem tudta soha, hogy milyen lesz a következő kártya, tehát ha csalással vádolták is a kutatókat, akkor sem lehetett volna mást mondani, mint hogy prekognitív módon csaltak. Rybczyński videóiban nem érhető tetten prekognitív csalás, minden előre eltervezett, mégis összefügg a véletlennel.

Zbigniew Rybczyński: Nowa Ksiazka (New Book), 1975, Se-Ma-For Lodz, Poland, forrás: http://arttattler.com/archivestateofimage.html

Zbigniew Rybczyński: Nowa Ksiazka (New Book), 1975, Se-Ma-For Lodz, Poland,
forrás: http://arttattler.com/archivestateofimage.html

A Go Westről

A nyolcvanas évek Amerikája nemcsak Tony Kushner, hanem a Pet Shop Boys Go Westjének[4] Amerikája is, ahol a művészvilág New Yorkból nyugat felé távozik, maga mögött hagyva azt a közeget, amelyben nem tud már létezni. Egyébként Rybczyński világa is ez, mivel ezekben az évtizedekben az USA-ban él és dolgozik a leghíresebb popzenészek klipjein.[5] A kör sajnos nem zárul be, mert a Go Westet nem ő készítette, bár forgatott a Pet Shop Boysszal.

A művész videói igazából magukért beszélnek, mert egyszerre könnyen érthetőek és izgalmasak. Kiállítást rendezni Rybczyńskinek tehát mindig aktuális lehet. Az pedig talán kijelenthető, hogy végső soron a videókamera a legalkalmasabb arra, hogy a kulturális viszonyrendszerek változásait tanulmányozzák, megörökítsék vele. Innentől felmerülhet a kérdés, hogy nem valami furcsa koincidencia-e az, hogy a Vasarely Múzeumban látható kiállítást épp most, és épp Budapesten mutatják be, amikor inkább cinikus üzenetnek, mint könnyed tréfának érezhető a Go West.

Zbigniew Rybczyński, Imagine, 1986, Rebo/Rybcznski Production, USA, experimental HDTV film, music by John Lennonforrás: http://arttattler.com/archivestateofimage.html

Zbigniew Rybczyński, Imagine, 1986, Rebo/Rybczyński Production, USA, experimental HDTV film, music by John Lennon
forrás: http://arttattler.com/archivestateofimage.html

Őze Eszter

A véletlen mint stratégia kiállítás részeként 2013. január 6-ig látogatható a Zbigniew Rybczynski munkáiból tallózó A képek állása című tárlat a Vasarely Múzeumban.


[1] Tony Kushner: Angyalok Amerikában, Nemzeti Színház. Rendező: Andrei Şerban.

[2] A projekt eddigi helyszínei: Akademie der Künste, Berlin; Zentrum für Kunst und Medientechnologie, Karlsruhe. Kurátor: Siegfried Zielienski.

[3] Koestler, Arthur: The Roots of Coincidence, London, Hutchinson Publishing Group, 1972.

[5] Yoko Ono, Mick Jagger, Pet Shop Boys, John Lennon (a kiállításon is látható az Imagine-hez készített videó).

(Az első kép forrása: welovebudapest.com.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: