Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 4. részlet)

Kedves Olvasóink,

az Apokrif történetében egyedülálló kezdeményezéssel úgy döntöttünk, az elkövetkezendő három hónapban, kéthetente vasárnaponként hat részletben közöljük szerzőnk, Szalay Álmos legutóbb bemutatott, a közönség és a szakma figyelmét egyaránt felkeltő drámáját, a  Tejjel, mézzel, Hitlerrelt. Korábban már ugyanezen elektronikus hasábokon olvasható volt Mihók Nóra Zsófia kritikája az előadásról, most pedig közreadjuk a darab szövegét, teljes terjedelmében. Alább következik a negyedik részlet.

Kellemes olvasást kíván,
(a szerk)

Tejjel, mézzel, Hitlerrel

– idill egy részben –

 

(kissé remegő kezéből leejti az olvasószemüvegét)

    (maga elé morogva, alig hallhatóan) Apja faszát.

(Bormann odapattan, hogy felvegye)

Hagyja, hagyja már. (felveszi, és gondosan zsebre teszi)

(Olyan hatalmas a csend, olyan megrendítően nagy, hogy halljuk ennek a nagy embernek minden lélegzetvételét, szuszogását, torokhangjait, nyeldekléseit, szinte látjuk, hogy él – ettől az élménytől megrendítően közel kerülünk hozzá. Végigmegy a csoport minden emberén, mindenkivel kezet fog. Minden kézfogás előtt tarkója mögé dobott tenyerével, a szokott módján köszön az előtte állónak.)

Drága, jó Heydrich. (kézfogás) Maga a legmagasabb. (kedélyes közös nevetgélés) Jó karban van, maga mindig jó karban van.

HEYDRICH:    Szolgálatom és áldozatom Öné.

HITLER:    Jól van Heydrich, jól van. (Himmlerhez lép) Heinrichem, én hűséges Heinrichem. (kézfogás, Himmler felemeli a kezét, de Hitler megérinti, és a kéz visszaereszkedik) Ha elhagyna minden emberem, ha kivetne magából ez a világ, maga még akkor is ott lenne velem, a viharban, igaz? Mint a bolond Lear királya mellett, ugye Heinrich? (kedélyes közös nevetgélés) Jól van, Himmler, jól van. (Göbbelshez lép) Göbbelsem.

GÖBBELS:    Mein Führer.

HITLER:    Hol lennék ma maga nélkül?

GÖBBELS:    Ezt nekem kéne inkább kérdezni, Mein Führer.


HITLER:    Maga egy zseni. Az utókor úgy fog magára emlékezni, mint a tömegek szívének és lelkének professzora. A maga műve a jövő minden vezérének iránytűje lesz, még akkor is, ha a mi sírjainkat már régen elfújta a szél.

GÖBBELS:    Meghatnak a szavai, Mein Führer.

HITLER:    Jól van, doktorom, jól van. (Bormann következik) Bormann. Maga az én legjobb emberem.

BORMANN:    (megköszöni) Mein Führer.

HITLER:    Maga az árnyékom. A legjobb és legsötétebb árnyékom. (továbblép) Leni, drága Leni: az én nagy rendezőnőm. Ugye, tudja, hogy ön már beírta magát a világtörténelem nagy könyvébe, de mi még csak körmölünk. És a legvilágítóbb tintával, amivel beleírhatta magát: a fény tintájával.

LENI:    (kezet csókol Hitlernek) Maga nem csak minden német vezére, Mein Führer, de maga a szíve minden németnek. Az én szívemet úgy hívják, Adolf Hitler.

HITLER:    (nem zavartatva magát, továbbmondja) És ez a fény átsüvít az egész Birodalmon, olyan fény, amely messze, nagyon messze, óceánokon is túlviszi a hírünket.

LENI:    Ezek a szavak erőt adnak, hogy holnap is felkeljek és holnap is elinduljak dolgozni.

HITLER:    Alkosson. Sokat. Leni, drága Leni. (továbblép) Magda Göbbels, az anya. (kézfogás) Maga milyen gyönyörű. El lehet veszni a szemében.

MAGDA:    Ugyan, Führerem. Nagyon… nagyon kedves.

HITLER:    Nekem olyan anyám volt, mint maga. Tiszta, egyenes és hiteles. Nagyon fájt, amikor meghalt.

MAGDA:    Mély részvétem, Mein Führer.

HITLER:    Úgy éreztem, összeomlik alattam a föld. Megszűnt létezni a világ, és bevallom magának, most bevallom, hogy egy kis időre megszűnt létezni Németország is. Ezt soha senkinek nem mondtam el. A képét még mindig magamnál tartom, ott van az éjjeli szekrényemen. Nagyon fontosak. Az anyák nagyon fontosak.

MAGDA:    Úgy van… csodálatos… Führerem.

HITLER:    Jól van, Magda, jól van ez így. (továbblép) Drága Calvery-házaspár. (kézcsók és kézfogás) Nagyon nagy öröm, hogy eljöttek végül, hogy ideértek, és ahogy hallom, igen jól érzik magukat.

GEORGE:    Hangoskodtunk, mi? (felnevet)

HITLER:    Ó, hát… nem. Nem hallottam különösebben… hangokat.

GEORGE:    Akkor jó! Szerintem nagyon disztingváltak voltuk.

HELENA:    George, kérlek, legyél egy kicsit… megszeppentebb.

HITLER:    Ugyan már, egy kis természetesség, egyszerűség nem árt ezek közé a szertartásos falak közé. Megeszi itt a falakat az etikett.

HELENA:    Mi is értünk az etiketthez, kérem.

HITLER:    (jól szórakozik) Ezt örömmel hallom.

HELENA:    Egyébként szabadjon megjegyeznem, mit sem változott! Határozottabb és élesebb lett az arcéle persze, de ugyanaz a fess erő sugárzik önből, mint amikor legutoljára 1933-ban láttam magát!

HITLER:    1933…

HELENA:    Bizony, akkor még harcolt a hatalomért nagyon, emlékszem! De nem baj, úgyis kell, harcolni kell.

HITLER:    Január 30-ig. Aztán (karakán kézmozdulatot ejt) belecsaptunk! (furán felnevet)

GEORGE:    Hallottam itt ma, hogy nagyon belecsaptak tényleg.

BORMANN:    (fojtott suttogással) Fogja be! Fogja be!

GEORGE:    Tessék?

HITLER:    Ugyan, Bormann, hagyja. Igaza van. Nagyon belecsaptunk. Volt egy vízióm. Volt egy álmom, egy nemzetálmom, és ezt az álmot senki és semmi nem tudta kiverni a fejemből, és végül megvalósítottam.

HELENA:    Szuper!

HITLER:    És köszönöm, hogy segítettek Evacskának, kis buta ő, beveri a fejét, elesik, elbotlik, mint egy ügyetlen kölyökkutya. De az is ő. Egy kis kölyökkutya, igaz? (azzal Eva-hoz fordul, odalép hozzá) Jól vagy?

EVA:    Aha.

HITLER:    (megsimogatja a lány arcát) Jól van.

EVA:    Nem vagyok jól.

HITLER:    Lefeküdnél egy kicsit?

EVA:    Mindjárt kezdődik a vacsora, nem?

HITLER:    Igen, ma te mondod a tósztot.

EVA:    Nincs lehető…

HITLER:    Nincs. Menj, dőlj le egy kicsit, Elli érted megy öt perc múlva.

EVA:    Köszönöm az öt percet.

HITLER:    Pihend ki magad.

EVA:    Köszönöm. (elsiet)

HITLER:    (a többiek felé) A jó asszony olyan, mint a jó kutya.

LENI:    (felsóhajt)

GEORGE:    Hallod, Helena?

HELENA:    Nem hallom.

HITLER:    (kedélyesen) Most pedig… talán nem csak én éheztem meg, igaz?

(A csapat lassan elindul vacsorázni.)

HELENA:    Nem bizony! Mi is George-dzsal, igaz George?

GEORGE:    Hogy mi? Étel?

HELENA:    Enni.

GEORGE:    Enni kell?

HELENA:    Szeretnél enni, nem? Mert éhes vagy. Vacsoraidő van.

GEORGE:    Ja, igen? Persze! Éhes vagyok! (Hitlernek) Egy kis vajas pirítós nekem egészen megfelel. Volna egy kis sajt hozzá?

HELENA:    George, Európában vagyunk az Istenért, Európa kellős közepén, egy előkelő helyen!

GEORGE:    Jól van, na! Zavarban vagyok.

HELENA:    Ezt már egyszer jól elmondtad.

GEORGE:    Piszkálódsz! Megint. Újra!

(Eközben a társaság továbbra is halad. George és Helena egymással vagy másokkal csacsognak, mindemellett jól halljuk a sor első felében haladók párbeszédét.)

HITLER:    Himmlerem, hogy állnak a dolgok?

HIMMLER:    Minden elő van készítve, a táborok átépültek…

HITLER:    Valami végleges megoldáson járjon az eszük. El sem tudja képzelni, mennyibe kerül a zabáltatásuk, nem beszélve a járulékos költségekről.

HEYDRICH:    Csak tavaly huszonhárom millió birodalmi márkába került az etetésük.

HITLER:    Sok! Túl sok!

GÖBBELS:    Nekem vannak remek ötleteim.

BORMANN:    Az ötleteit tőlem lopta, vagy hát ketten loptuk a Birodalmi Biztonsági Hivataltól.

HEYDRICH:    Igen, ezek még titkosak.

HITLER:    Azt akarom, hogy mire a háború eléri Oroszországot, már ne legyenek… kérdés.

HEYDRICH:    Azon dolgozunk.

HITLER:    Szeretem, amikor ilyen, Heydrich.

HEYDRICH:    Köszönöm, Mein Führer.

HITLER:    Maguknál hogy állnak ezzel kérdéssel, Mrs. Calvery?

HELENA:    Milyen kérdéssel? Hogy tessék? Én? Hozzám szólt?

HITLER:    Vagy a kedves férjéhez. Érdeklődöm csupán, hogy Angliában hogy állnak a mindennapi kisemberek a zsidókérdéssel, mert a politikusaik nem tudnak vele mit kezdeni. Van az a megszállott fiatalember, Oswald Mosley, róla miként vélekednek?

GEORGE:    Ő tényleg bolond! Le-föl masírozott nem rég az utcákon feketébe bújt gimnazista fiúkkal. Szánalmasak voltak. Ostobák.

HITLER:    Nem különös, hogy mennyire másképp látszik ugyanaz a dolog néhány száz kilométer távolságból? Mintha nem is ugyanazt szemlélnénk, igaz?

HELENA:    (a válaszolni készülő George combjába csíp, és válaszol helyette) De mennyire igaz, a mai nap még semmi nem volt ennyire igaz! Kedves Führer, mondja, szokott kint álldogálni olykor az erkélyén? Mert hogy milyen csodálatos, cso-dá-la-tos és lé-leg-zet-el-áll-í-tó ez a táj!

HITLER:    És még nem látta a teaházat! Drága jó Bormannom építette nekem ötvenedik születésnapomra, innen gyalog sincs olyan messze, itt van Berchtesgadenben.

MAGDA:    A gyönyörű Sasfészek! Érdemes egyszer megnézniük, amíg itt tartózkodnak.

HELENA:    Köszönöm, kedves Frau Göbbels!

GEORGE:    (súgja) Honnan tudod a nevét?

HELENA:    (visszasúgja) Megfigyeltem.

GEORGE:    Á. Én meg azt figyeltem meg, hogy Hitler keze remeg. Remeg a keze.

HELENA:    Sok a gondja szívem. Ha te is a Harmadik Birodalom vezére lennél, a te kezed is remegne.

GEORGE:    Szerintem Alzheimer-kóros.

HELENA:    Az a Parkinson-kór, amire gondolsz.

GEORGE:    Parkinson? Lehet. Lehet, hogy lassan megfájdul a fejem.

HELENA:    Ne, ne, ne kezd. Kérlek. Most fogunk vacsorázni, utána elmehetsz a szobádba.

GEORGE:    Jó! Kérlek, hagy menjek be a szobámba. Olvasnom kell egy kis Heinét. Valamiért… olvasnom kell egy kis Heinét, mert valamiért a tarkómon érzek bizonyos nyomást…

HELENA.    Jó, de előbb egyél valamit. Nagy tapintatlanság volna most visszautasítani a vacsorát, az pedig még nagyobb tapintatlanság volna, ha én nélküled vacsoráznék, pedig én éhes vagyok, George.

GEORGE:    Jó, én is, csak a tarkómon érzek bizonyos nyomást…

GÖBBELS:    Vegetáriánusok?

GEORGE:    (mutatja a tarkóját) Itt! Ja, vagy hogy mi?

GÖBBELS:    Esznek húst, ugye?

HELENA:    Hogyne! Nagyon szeretjük. George is.

GÖBBELS:    Itt most nem fognak. A Führer vegetáriánus.

MAGDA:    Ne ijesztgesd már őket Joseph!

GÖBBELS:    (mint egy rajtakapott kisgyerek, kuncogva előrébb igyekszik a sorban)

MAGDA:    (a házaspárhoz) Kapni fognak húst, ne aggódjanak. Szokott lenni rántott hús, marha, csirke, sült szalonna, hal, nem lesz hiányuk húsban.

LENI:    (odafülel) Hús? A hús fontos dolog.

MAGDA:    Nem lesz hiányuk semmiben.

GÖBBELS:    (Lenihez) Fontos, mi?

GEORGE:    (Helenához) Nem figyeltem, mi van?

HELENA:    Semmi, a húsról beszélnek.

GEORGE:    Én eszek húst.

HELENA:    Hát lesz bőven, erről beszélnek.

GEORGE:    A tarkómon még mindig érzem azt a nyomást…

(Megérkezik a csapat az ebédlőbe. Ellie bort önt ki a poharakba, kivéve Hitlerét, neki narancslét tölt.)

HITLER:    (felemeli a poharát, amitől a csoport egy szemvillanás alatt összerendeződik) Németország utcáin 1923-ban még a káosz volt az úr. Szociáldemokraták, kommunisták és nemzetiszocialisták ölték egymást, tömegverekedések tomboltak odakint. A korrupció olyan méreteket öltött, hogy bohózatban érezhette magát az ember német állampolgár létére. A politikusaink gyengék és jelentéktelenek voltak, és egy szavuk sem volt hozzá, hogy az úgynevezett győztesek az utolsó cseppnyi erőt, az utolsó, titokban összekuporgatott márkáját is kisajtolta belőlünk. ÉN MÉG LÁTTAM A KOLDUSOK SEREGÉT! ÉN MÉG LÁTTAM A NYOMORÉK KATONÁK SORFALÁT! VÉGIG A POTSDAMER PLATZON, AZ ALEXANDERPLATZON, VÉGIG AZ UNTERN DEN LINDEN ELŐKELŐ FÁI KÖZT, A KURFÜRSTENDAMMON. SOKAN AZ UTCA KÖZEPÉN FEKÜDTEK, MERT MÁR A HÁZAK FALÁHOZ NEM FÉRTEK ODA! ÉN MÉG LÁTTAM ŐKET: LÉTEZTEK MÉG, DE MÁR NEM ÉLTEK! Angol vendégeink azt kérdezték tőlem, LESZ-E HÚS? A hús fontos dolog, kedves angol vendégeink. Önöknél talán nem tudják, mennyire, mert ÖNÖKNÉL NEM VOLT HIÁNY BELŐLE SOHA! De Németországnak VOLT OLYAN éve, VOLT OLYAN évtizede, VOLT OLYAN korszaka, amikor nem volt hús, amikor nem volt kenyér és nem volt zöldség sem – NEM VOLT ENNIVALÓ. Én még emlékszem erre az időszakra. Elmúlt. Rég volt. De nem olyan RÉGEN, HOGY NE LEGYENEK ITT MÉG PÁRAN, BAJTÁRSAK, RÉGI HARCOSTÁRSAK, AKIK NE EMLÉKEZNÉNEK RÁ. Emlékeztek még a bűzre, ugye, ami átjárta akkor Berlin utcáit?

(Belép Eva, tántorog – néma csend fogadja)

EVA:    Heló. Bocsánat. (kábán keresi helyét a sorban, végül Magda, akár egy kis pisist, beráncigálja a sor végére)

(Hitler monológja alatt)

GEORGE:    Jól van, kislány?

EVA:    Kurvára szédülök.

HITLER:    Az elmúlt tizenhat évben kitakarítottuk a mocskot az utcákról, és rendet teremtettünk. Eltakarítottuk a bűzt, az ürüléket, a férgeket és a kártevőket.

GEORGE:    Hoppá-hoppá, kapaszkodjon belém!

HELENA:    (féltékenyen) Inkább belém! George, te figyelj oda, és vigyázz a borodra! Ne lötyköld ki, ez egy méregdrága szőnyeg!

BORMANN:    (hátravicsorít, fojtottan) Fogják be!

HITLER:    Felszámoltuk a REMÉNYTELENSÉGET, A MUNKANÉLKÜLISÉGET. ELKERGETTÜK AZ ÉHHALÁL RETTEGETT ÁRNYÁT A NÉMET NÉP FEJE FÖLÜL. A REND ÉS A NYUGALOM BORÁT KÍNÁLTUK. És a béke kulcsait.

LENI:    (meghatódottan tapsolni kezd) Brávó!

(A többiek is, bizonytalan lelkesedéssel, elkezdenek tapsolni.)

HEYDRICH:    Németország, a nagy Német Birodalom jövőjére!

(már éppen elindulnának a poharak, amikor Heydrich észbe kap)

ÉS! Führerünkre,

(ezt már többen is elkezdik vele mondani)

Adolf Hitlerre!

(nagy közös koccintás)

HIMMLER:    Éljen a Führer és éljen a Birodalom.

(éljenezés közben újabb nagy közös koccintás – Hitler ünnepélyesen Eva-ra mutat, aki kelletlenül, valahol a sírás környékén előlép, remegő kezében egy pohár bor)

EVA:    (nagyon várjuk, hogy mondjon valamit, de nem mond semmit, hanem elhányja magát – senki sem mozdul – miután az első adag kiszaladt a torkán, pusztító és görcsös öklendezés húzza meg a gyomrát, de már nem jön semmi, talán csak egy kis epe)

*

Eddig megjelent részek:

Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (1. rész)

Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (2. rész)

Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (3. rész)

*

folytatása következik: 2012. december 23-án

2 Responses to Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 4. részlet)

  1. […] Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (4. rész) […]

  2. […] Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (4. rész) […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: