Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 3. részlet)

Kedves Olvasóink,

az Apokrif történetében egyedülálló kezdeményezéssel úgy döntöttünk, az elkövetkezendő három hónapban, kéthetente vasárnaponként hat részletben közöljük szerzőnk, Szalay Álmos legutóbb bemutatott, a közönség és a szakma figyelmét egyaránt felkeltő drámáját, a  Tejjel, mézzel, Hitlerrelt. Korábban már ugyanezen elektronikus hasábokon olvasható volt Mihók Nóra Zsófia kritikája az előadásról, most pedig közreadjuk a darab szövegét, teljes terjedelmében. Alább következik a harmadik részlet.

Kellemes olvasást kíván,
(a szerk)

Tejjel, mézzel, Hitlerrel

– idill egy részben –

 

LENI:    Hol van a Führer?! (elcsuklik a hangja, elkezd pityeregni)

MAGDA:    (szorosan átöleli) Semmi baj, Leni kicsim, itt van valahol a házban. Van, aki már látta őt. (ad neki egy puszit, majd még egyet, majd még egyet, először csak vigasztalásnak tűnik, de egyre inkább erotikussá válik)

LENI:    (elhúzza magát) Nem ezt akarom!

MAGDA:    Egy anyára van szükséged!

LENI:    Bormann, maga biztos látta már ma a Führert!

MAGDA:    Ez az, koppints csak le magadról!

BORMANN:    Parancsol?

MAGDA:    Nácikurva!

LENI:    A Führert! Látta ma, ugye, itt van, nem veszett el örökre ebben a nagy házban, ugye?

BORMANN:    Maga az utolsó, akinek megmondanám.

HEYDRICH:    (egy lapos dobozzal tér vissza, arcán széles öröm) Társasjátékozzunk!

HIMMLER:    (gyermekien felkacag, megfogja a lapos doboz másik végét, és úgy ülnek a földre, mint a gyerekek az óvodában) Jaj, de izgalmas!

MAGDA:    Miért nem érted meg, hogy én tudom, neked mire van szükséged! Egy kurva ölelésre van szükséged!

GÖBBELS:    Szívem, Leni bőségesen ellátja magát ölelésekkel.

MAGDA:    (rápillant a férjére, aki ettől leül, és olyan pózban bámul ki az erkélyről, mint a gyerekek) Vége. Befejeztem.

GÖBBELS:    Szívem, nézd ezt a csodás tájat.

MAGDA:    Lehúztam a redőnyöket! Soha, soha többé nem adok senkinek szeretetet.

LENI:    És a kölykeid?! Azoknak se adsz?

MAGDA:    A kölykeimet soha nem tudnám bántani!

LENI:    Ki mondta, hogy bántod őket?

MAGDA:    Legföljebb, ha…

HEYDRICH:    Dobókocka! Nincs dobókoca valahol??

HIMMLER:    Bormann, hozzon nekünk dobókockákat! Sehol sem találjuk. Van négy bábú, sárga, piros, kék és zöld, ha gondolja, maga is beszállhat!

BORMANN:    Inkább fogja be azt a jellegtelen pofáját, Himmler, mert ha legközelebb telefonon ad tájékoztatást a koncentrációs táborokról a Führernek, akkor a saját legényeivel fogom megkuratni.

HIMMLER:    Leni? Egy társasjáték?

LENI:    Én leszek a pirossal!

GÖBBELS:    Én is játszhatok?!

HEYDRICH:    Igen, de már csak a kék maradt, mert én a zölddel akarok lenni!

MAGDA:    Nincsenek is koncentrációs táborok.

BORMANN:    Persze, hogy nincsenek.

HIMMLER:    Én dobok!

(Helena és George térnek vissza rongyokkal és párnákkal, amikkel valahogy megpróbálják Eva-t helyrehozni. A szobalány, aki most egy elemlámpával játszik, korty vizet iszik, és lespricceli vele Eva-t.)

HELENA:    Micsoda udvariatlanság! Piszokság!

SZOBALÁNY:    Én is Londonba akartam mindig kijutni!

HELENA:    (törölgeti Eva-t, George pedig az ágyat készíti alá) Akkor miért nem jutott ki?! Azért mert ilyen modortalan volt! Nagyon meglepett, tudja?! Hogy ilyen.

GEORGE:    Ahelyett, hogy azzal a buta elemlámpával játszana, idejöhetne, és segíthetne, mert nem a vendégek dolga volna ez, hanem leginkább a magáé!

SZOBALÁNY:    Hiányzik a tűzijáték. Most pótolom be azt a sok-sok elmaradt tűzijátékot. Sutty! Sutty! (a suttyok alatt olyan fényeket próbál kicsiholni az elemlámpából, amik szerinte hasonlítanak egy tűzijátékra) Olyan ritkán van erre tűzijáték, hogy ha maga azt el tudná képzelni, örökre boldogtalan lenne, Mr. Calvery.

(Ettől valahogy elcsendesedik a hangosan társasjátékozó csapat, akik fölött Bormann és Magda úgy állnak, mint a szülők. Himmler felpillant, aztán le, aztán a többiek is, elszórtan. Magda egykedvűen figyeli a felpislogókat, majd mintegy magyarázatként, de egyből hátat fordítva, megszólal.)

MAGDA:    Tényleg nagyon ritkán van tűzijáték.

HEYDRICH:    Jó, de most én jövök!

GÖBBELS:    Aztán én! Így megyünk körbe!

(A játék folytatódik, de azért nem olyan rettentő hangosan, hogy ne halljuk az Eva-szálat.)

EVA:    Köszönöm maguk nagyon rendesek, nem is igaz, hogy az angolok férgek.

HELENA:    Ó!

GEORGE:    Férgek?

HELENA:    Ki mondta, hogy férgek?

EVA:    Mindegy, nem akarom, hogy szarul érezzék magukat. Maguk nagyon szépek. Hogy lehet ez? Mindketten öregek.

HELENA:    Ó, kisasszony, talán a nyugalom teszi.

GEORGE:    Én nem vagyok öreg, csak hosszú, fehér hajam van.

HELENA:    London nyugodt város. És mi a kultúrából élünk.

GEORGE:    És a kultúra konzervál, tudja.

EVA:    Akkor én el fogok rohadni. Hamarosan.

HELENA:    Hát előbb azért még beborogatjuk.

EVA:    Pedig úgy indult, hogy nagyon aranyos kislány voltam, szerettek a szüleim, én szeretetben nőttem fel! Nagyon sokra vihettem volna, nagyon tehetségesnek tartott papa a fotózásban, azt mondta nekem, hogy (elsírja magát) kristályszemem van!

GEORGE:    Akkor az úgy is van.

HELENA:    Ne sajnáltassa magát kisasszony, mi Londonban nem szeretjük az ilyesmit. (ezt viccnek szánta, de nem sült el jól) Ez vicc volt. Nézze, maga nagyon is sokra vitte, kisasszony. Nézzen végig magán.

EVA:    (még mindig sír) Maga azt nem tudja elképzelni, hogy Adolf miket kér tőlem.

BORMANN:    (torka szakadtából ráüvölt) FOGJA BE A POFÁJÁT, MEGÉRTETTE?!

EVA:    Ki maga, hogy maga velem így beszél?! Meg fogom mondani Adolfnak, hogy úgy beszél velem, mint egy útszéli ringyóval!

BORMANN:    Mert maga egy útszéli ringyó, és ne hívja Adolfnak, mert úgy pofán rakom, hogy kiköpi a fogait!

EVA:    Tudja, miket kért tőlem ez a férfi?! TUDJA?!!

BORMANN:    (előveszi a pisztolyát és bedugja a csövét Eva szájába) Na, most pofázzon! Bár magának nem ismeretlen érzés, igaz? Rutinos ebben. (elteszi a fegyvert) Büdös kis lotyó.

EVA:    (a tehetetlenség és a rettenet furcsa koktéljában áll lesokkolva) Adolf… mindent… meg fog tudni.

BORMANN:    Ha a Führernek elmondom, hogy maga majdnem elmondta, hogy… Akkor saját kezűleg fogja szétteríteni az agyvelejét a dolgozószobája falán.

EVA:    Ő soha nem ölne meg senkit!

BORMANN:    Egy esetet kivéve: ha magának eljár a szája.

EVA:    Milyen undorító maga!

BORMANN:    Szüksége van a természetnek férgekre is, nem igaz?

MAGDA:    (feláll és odamegy Eva-hoz) Nézz végig magadon! Nem él nálad nagyobb boldogságban nő ebben a birodalomban. És nézd meg, hogy mihez kezdesz te ezzel. Le vagy robbanva, és cafatokban lógsz. Nagyon sajnálom, Eva. Nem tudsz élni a szerencséddel. Bormannak igaza van.

EVA:    Úristen, ez egy rémálom…

MAGDA:    Ne sajnáltasd magad. Sok embert hagytál meghalni, emlékszel? Mert mi emlékezni fogunk. Sokan fognak emlékezni rá, hogy Eva Braun mennyi embert hagyott meghalni. Ne álltasd magad azzal, hogy kimaradsz a történelemkönyvekből! Egyikünk sem fog kimaradni. De rólam egészen másra fognak emlékezni! Tudod, mire? Arra, hogy én közbenjártam Göringnél, én közbenjártam ennél a félnótás Himmlernél, és… igen. Én közbenjártam Adolf Hitlernél is. Én megreszkíroztam, hogy kimentsek innen embereket, akik elpusztultak volna a bűzös karámokban, mint valami mocskos, leéheztetett állatok. És te mit tettél? Le kéne téged köpni.

EVA:    (összekapja magát, megpróbál felállni, a kötés leesik a homlokáról, így az arca fele vérbe borul, ennek ellenére mintha most színjózan lenne) Engem most már le lehet köpni. Nekem most már lejött a sminkem, és most már helyre sem hozom. Nekem ma pisztolycsövet dugtak a számba, és azt mondták, hogy nem tudok élni a szerencsémmel. Nekem ma azt mondták, ringyó, és azt mondták, lotyó, és azt mondták, hogy gyilkos vagyok. (elindul kifelé) Engem most már le lehet köpni. (elvonul)

BORMANN:    (Magdához) Azért nagy szemétláda maga is. Így beszélni ezzel a szegény kislánnyal.

MAGDA:    Mocskos görény! (azzal két hatalmas pofont lekever Bormannak)

GÖBBELS:    (előrebiceg Magdához, és megpróbálja elhurcolni onnan) Gyere szívem, gyere csak, Magdácskám. Sok lesz ez mára. Sok minden történt ezen a szép napon, ugye?

MAGDA:    A gyerekeimet akarom! Most akarom őket!

GÖBBELS:    Tudod jól, hogy ők most nagyon messze vannak… (már majdnem kint vannak a színről)

MAGDA:    Meg fognak halni! Látom magam előtt!

GÖBBELS:    Dehogyis!

MAGDA:    De így lesz!

GÖBBELS:    A fenéket halnak meg. Ahhoz meg kéne őket ölni.

MAGDA:    Én szültem őket! Akarom őket látni! Most! Pedig még mindig milyen fiatal vagyok! (Göbbelshez) Ugye, fiatalnak látszom?!

GÖBBELS:    De még mennyire! (mindketten el)

(Hogy tiszta legyen a kép, lássuk, mit látunk most. Göbbels az imént kivitte, mondhatnánk, kivonszolta a feleségét, Eva pedig szép pátosszal kivonult a színről. A színpadon Bormann maradt, aki most tüntetőleg a hegyeket bámulja, és nem hajlandó jelen lenni, Heydrich és Himmler zavartan ücsörögnek, a társasjáték kellékeivel a kezükben. Leni pedig csak iszogat, bár már korántsem olyan nagyszájú és pimasz modorban, sokkal inkább meghúzza magát.)

BORMANN:    (feldúltan – a távolban észrevesz valami bosszantót) Mit keres az ott?! Hogyhogy nem vettem észre eddig?

HEYDRICH:    (odasétál, nem érti) Mit?

BORMANN:    Azt a rohadt kis parasztházat. Mit keres az ott a láthatáron?

HEYDRICH:    Hát… tüntesse el.

BORMANN:    Maga nekem ne parancsolgasson, Heydrich!

HEYDRICH:    Bormann, jegyezze meg, én vagyok az egyetlen, akivel maga nem beszélhet így, mert még a mentőautóban is ütni fogom. Mi a baja azzal a házzal?

BORMANN:    (sértődötten) Ott van. A láthatáron.

HEYDRICH:    Hát akkor? Gyorsan intézkedjen.

BORMANN:    (elmegy, valamit még morog) Holnap reggel már pázsit lesz rajta. (el)

(Tehát már Bormann sincs a térben.)

LENI:    Micsoda pöcs ez a Bormann.

HIMMLER:    A Führer tudja, hogy Bormann stílusával vannak bizonyos problémák. A stílusa, akár egy rozsdás és nagyon veszélyes lombfűrészé.

HEYDRICH:    „Heydrichem, igen, Bormann gazember és nyárspolgár, de nem ismerek senkit, aki olyan precízen dolgozna, mint ő. Tudom, hogy minden utasítást, minden parancsot pontosan végrehajt, a legutolsó betűig.”

HIMMLER:    Hát igen. A stílus maga az ember.

SZOBALÁNY:    (bejön) Készüljenek az urak.

HEYDRICH:    Bormann most ment el pázsitért!

LENI:    Az a pöcs.

SZOBALÁNY:    Nem baj, Bormann kerüljön elő tüstént.

HIMMLER:    Menjen valaki érte gyorsan.

HEYDRICH:    Jaj Istenem, annyira rosszkor, annyira rosszkor!

SZOBALÁNY:    A most az most.

HIMMLER:    Hány percünk van még?

SZOBALÁNY:    Kábé öt perc, de az az öt perc bármikor eljöhet.

LENI:    Istenem, mindenki részeg!

SZOBALÁNY:    Ki fognak józanodni.

LENI:    (szipogni kezd, leporolja a ruháját) Tiszta ránc a ruhám. Annyira fel voltam ajzva még az imént, érezni fogja rajtam a feromont! Mindent megérez.

HEYDRICH:    Nyugodjon meg kisasszony, a Führer biztosan nem fogja szóvá tenni.

LENI:    Maga miatt van, Heydrich! Amúgy barátom van, és jól figyeljen, ha megcsalnám magával a barátomat, magának annyi! Úgyhogy jól vigyázzon! Én nem viccelek!

HIMMLER:    Jó, nyugodjon meg mindenki. A fő most, hogy mindanyian előkerüljünk.

GÖBBELS:    (belép, kétségbeesett) Hallom a lépteit. És Magda még sehol, sehol!

(Magda és Eva belépnek – Eva, most úgy néz ki, rendben van – valaki rendbe tette.)

MAGDA:    Megfürdettem, átöltöztettem és… rendbetettem. Igaz?

EVA:    Igaz.

MAGDA:    Egy kicsit még szédeleg, de hamarosan elmúlik.

EVA:    Istenem, okádni fogok Magda, ments meg!

MAGDA:    Az előbb megmentettelek, azt hittem.

EVA:    Te biztos ismersz itt titkos kijáratokat, ugye?

MAGDA:    (összeszorítja Eva arcát, aki így csücsörítve marad, majdnem megcsókolja, vagy legalábbis már azt várnánk) Jaj te!

EVA:    (átlép Lenihez és megöleli)

MAGDA:    Gyere vissza Eva, mindjárt el fogsz dőlni! Gyere vissza és ölelj meg, hallod?!

EVA:    Nem akarok!

LENI:    Ne ölelgessen, jó? Itt maradhat mellettem, és ha Magda magához nyúl, majd elroppantom a kezét, de ne ölelgessen.

MAGDA:    Nácikurva.

LENI:    A Birodalom Legfőbb Anyja.

MAGDA:    Vége. Befejeztem! Soha, senki iránt nem fogok mától szeretetet táplálni.

EVA:    (alig jön ki szó a torkán, most tényleg majdnem elhányja magát – végül aztán nagyon nehezen) Megfürdetett.

LENI:    Maga meg hagyta, mi?

EVA:    Jól fürdet.

MAGDA:    Rohadj meg! Minek kell mindent elpofázni?!

(Helena és George beront a térbe. Szinte azonnal meglátják Magdát, és a mutatóujjukkal, mintha leszúrni készülnének.)

GEORGE:    Maga elrabolta Eva-t!

HELENA:    Láttam magát, ahogy ott settenkedett mögöttünk!

MAGDA:    Ennek a lánynak egy ölelésre volt szüksége! Tehát megfürdettem.

HELENA:    Megfürdette?

MAGDA:    Meg kellett fürdetnem, Mrs. …

GEORGE:    Calvery.

MAGDA:    Piszkos volt. Mocskos volt.

GEORGE:    Levetkőztette meztelenre?!

MAGDA:    Maguk ott Londonban ilyen szégyenlősek, hogy fürödni is topánkában meg kiskabátban szoktak?

HELENA:    (dühösen) Nagyon szép ez a környék, gyönyörűek a hegyek. És egészen különleges felhők vannak az égen.

GEORGE:    Nyugodj meg Helena.

BORMANN:    (belép, és úgy néz végig mindenkin, mint a testnevelés tanár a rendetlenül álló osztályon az első tanítási napon)

SZOBALÁNY:    Álljanak sorba! (a csapat elkezd sorba rendeződni, különösen Ellie instrukcióira, Helena és George egy darabig persze csak nézik, mert nem ismerik ezt a szokást) Bormann, maga álljon kettővel arrébb, azért nem olyan magas, mint Himmler. Úgy. Himmler, maga jó helyen áll, ön után Dr. Göbbels, jó, aztán Bormann úr, végül jöhet Leni, úgy. Magukat is kérem Mr. és Mrs. Calvery, fáradjanak a sorba.

GEORGE:    És mit kell csinálni?

HELENA:    Mindenki le fog térdelni, és kezet csókol neki.

SZOBALÁNY:    Dehogyis! Emeljék fel a kezüket, kinyújtott tenyérrel. (megtörténik) De nem teljesen északnak, inkább észak-nyugatnak. (megtörténik) Inkább észak-észak-nyugatnak. (megtörténik) Majdnem.

HEYDRICH:    (kidugja a fejét a sorból) Nézzék csak, így kábé. (megmutatja szépen, fessen, előre nézve, úgy kihúzva magát, hogy belereccsen a háta)

HELENA:    Hú, de szépen csinálja!

SZOBALÁNY:    Jó, teszünk egy próbát. Most én vagyok a Führer, és bejövök, jó?

BORMANN:    Maga brazil, tűnjön onnan és ne tetszelegjen a Führer szerepében, maga csak egy kibaszott szobalány!

SZOBALÁNY:    Maga is, Bormann! Tehát én vagyok a Führer és bejövök. (bejön úgy, mint a Führer) Nem jó! Kezeket a magasba! Gyerünk! Belépek, és a kezek hopp! És hagy lássam a gyönyörű, csillogó szemüket! (megint bejön, mint a Führer, ezúttal mindenkinek szépen felment a keze és rácsillogtak a szemek) Ügyesek. Jó. Akkor így legyen minden. Bormann, maga se rontsa el!

BORMANN:    (rávicsorog)

SZOBALÁNY:    Szerintem jók leszünk. (szünet – várakozás – Ellie felpillant a faliórára) Nem sokára itt van már. (szünet – várakozás – Ellie felpillant a faliórára) Most már nem sokára megjön. (szünet – várakozás – Ellie felpillant a faliórára) Pár perc aztán… már… (szünet – várakozás – Ellie felpillant a faliórára) Izgulnak?

HIMMLER:    Én egy kicsit.

LENI:    Én is, de nem nagyon.

BORMANN:    Mik maguk, óvodások?! Ne válaszoljanak már neki!

HEYDRICH:    (Bormannak) Én is izgulok, jó?!

(És most – kibírhatatlanul nagy szünet – kibírhatatlanul hosszú várakozás – Ellie kibírhatatlanul hosszan felpillant a faliórára, aztán kibírhatatlanul nagy szünet következik. És ezek után – végül is – belép Adolf Hitler. A csapat felrántja a kezét a szokásos üdvözlésre.)

HITLER:    Jaj, hagyják ezt. Vendégségbe jöttek.

*

Eddig megjelent részek:

Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (1. rész)

Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (2. rész)

*

folytatása következik: 2012. december 9-én

3 Responses to Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 3. részlet)

  1. […] Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (3. rész) […]

  2. […] Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (3. rész) […]

  3. […] Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (3. rész) […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: