Tinkó Máté verse (Online megjelenés)

Halottak: felelősségeim

/F. Z.-nek/

 

Ezt a fát kellett
álmodjam, hogy beszélhessek
róla.

*

Megvetem a lábam itt, átlépem
a küszöböd: van-e ennél több
hely, magyarázható-e érzelem
másképp fölöslegnek.

*

A muskátlit behoztad, aztán észrevétlen
kifelé ismét: szerinted a szirmok rosszkor
jönnek, fáznak. Szerintem most úgy
esik, hogy dolgaid láthatatlan
bura alatt önmagukat mossák.

*

Egy percig tovább
maradtam volna, de nem
az ölelésért, aminek a ragaszkodást, ha van,
rögvest hitelezzük. Csak fölgyújtani a ház
rám eső részét. Neked meg takarítanod
utánam, ha azonnal nem is fogadsz szót –
az erkélyre ki kelljen rontani.
Pedig rohannál is
máshová, ahol még leülnek
fákhoz bögre tea mellett: eszed is
veszítve nézzük egymást
ablakban hagyott üres
keretnek.

*

November elseje – fagypont alá
önmérsékletből süllyed.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: