Előzetes: Apokrif – 2012/3.

2012. október 30.

Hamarosan megjelenő idei harmadik lapszámában újra tematikus összeállítással jelentkezik az Apokrif. A Véneki hódok, kászoni műgólyák című blokk (melynek létrehozásában számunk vendégszerkesztője, Vincze Ferenc volt segítségünkre), a Hermaion Irodalmi Társaság és a Fiatal Írók Szövetsége szervezésében megrendezett Véneki irodalmi alkotótábor prózaműhelyének szövegeiből válogat. Őszi számunkban a mellékletben szereplőkön kívül is köszönthetünk új szerzőket, ugyanis először publikál nálunk Zoltay Lívia, Nyéki Gábor, valamint a már más folyóiratok hasábjairól is ismerhető Rhédey Gábor és Tóth Imre. Versrovatunkban ezúttal Borda Réka, Lukács Flóra, Kapelner Zsolt, Rhédey Gábor, Tinkó Máté és Tóth Imre művei kaptak helyet, míg prózával Zoltay Lívia, Nyéki Gábor, valamint a készülő regényéből újabb részletet közreadó Tarcsay Zoltán jelentkezik. Ezen felül kritikát közlünk Izsó Zita, Dunajcsik Mátyás, Szabó Róbert Csaba és Vass Tibor legutóbbi köteteiről is. Aktuális számunk képanyagát Molnár Dóra Eszter munkáiból válogattuk.

Friss számunk megjelenését a Fiatal Írók Szövetsége támogatta.

Tartalom:

Tarcsay Zoltán: A kopasz (regényrészlet)

Kapelner Zsolt: Technika, Önkéntelenül, Nem ugyanaz, Reggel (versek)

Borda Réka: Schrödinger macskái (vers)

Nyéki Gábor: Kódisfélék (novella)

Tóth Imre: Hotel Faustus, A szerzetesnő (versek)

Rhédey Gábor: Keserű, Régen keresett szám, Görcs (versek)

Zoltay Lívia: Szergej (novella)

Lukács Flóra: Szőke tél, Festőműhely, Múlt idő (versek)

Tinkó Máté: Terápia-noteszok – Angyalföld még messze van (versek)

*

Véneki hódok, kászoni műgólyák

Novák Zsüliet: John Wayne, és az apró testű, kis úszásigényű hegyi hódok

Hekl Krisztina: In vitro

Rozsi Viktor Márk: Kis hiba

Takács Zsuzsi: Hamm

Vincze Ferenc: Műgólyák kászonaltízben

*

Látószög:

Nyerges Gábor Ádám: Boldogság, feltételes módban (Tinkó Máté verseiről)

veress dani: Noktürnök viszonyokról (Molnár Dóra Eszter képzőművészetéről)

*

Látótávolság:

Balajthy Ágnes: Lakatlan ég, lakatlan én (Izsó Zita: Tengerlakó)

Turi Márton: Lidércfényképezés (Szabó Róbert Csaba: Fekete Dacia)

Balogh Ákos: Szómosdató (Vass Tibor: Mennyi semenni)

Inzsöl Kata: Érzelmes utazások (Dunajcsik Mátyás: Balbec Beach)


Fotók, videók és tudósítás a Számvetésforgó könyvbemutatójáról (frissítve)

2012. október 29.

A FÉL Online-on Murzsa Tímea tudósít októberi estünkről, Nyerges Gábor Ádám Számvetésforgó című kötetének bemutatójáról: Nyergest – avagy hogyan kell énül fecsegni?

Szándékunk szerint hamarosan bemutatjuk a könyvbemutató részeként bemutatott Melléütések című versperformansz teljes videofelvételét. Addig is két videorészletet teszünk közzé kedvcsináló gyanánt:

 

(kép és mozgókép: Gyarmati Balázs)


A szépség tolvajai (könyvkritika)

2012. október 29.

Elégikus líra és spontán próza, beatköltészet és tizenkilencedik századi romantika mosódik egybe Patti Smith személyes visszaemlékezéseiben. A valószínűleg naplójegyzetek segítségével előhívott és írásba foglalt emlékek mégsem válnak széttartó szövegfolyammá, az egyes fejezetek műfaji határátlépései pedig nem bontják meg a regényként is olvasható könyv láthatatlan vezérfonalát. A töredékes történet szétaprózódó, mégis egységérzetet keltő stíluselemei tehát a csapongó múltidézés dilettantizmusa, nosztalgikus mesterkéltsége helyett az írói szabadság manifesztumát, a szavakba rejtett emlékezet átváltozásait illusztrálják.

Olvass tovább »


Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 1. részlet)

2012. október 28.

Kedves Olvasóink,

az Apokrif történetében egyedülálló kezdeményezéssel úgy döntöttünk, az elkövetkezendő három hónapban, kéthetente vasárnaponként hat részletben közöljük szerzőnk, Szalay Álmos legutóbb bemutatott, a közönség és a szakma figyelmét egyaránt felkeltő drámáját, a  Tejjel, mézzel, Hitlerrelt. Korábban már ugyanezen elektronikus hasábokon olvasható volt Mihók Nóra Zsófia kritikája az előadásról, most pedig közreadjuk a darab szövegét, teljes terjedelmében. Alább következik az első részlet.

Kellemes olvasást kíván,
(a szerk)

Tejjel, mézzel, Hitlerrel

– idill egy részben –

 

Szereplők:

Helena Calvery
George Calvery
Adolf Hitler
Eva Braun
Magda Göbbels
Joseph Göbbels
Szobalány
Martin Bormann
Reinhard Heydrich
Heinrich Himmler
Leni Riefenstahl

 

Helyszín:

Adolf Hitler nyaralója, a Berghof a Berchtesgaden melletti Obersalzbergben.

 

Idő:

1939 nyara

 

(1939 nyarán, a júniusi hónap vége felé járunk, az Adolf Hitler vezette új Német (egyesek által a Harmadiknak mondott) Birodalomban. Kellemes az idő, se nagyon meleg, se nagyon hideg nincs, de az esték és éjjelek már nem olyan hűvösek, mint néhány héttel ezelőtt. Fent a hegyekben viszont még kell a mellény, különösen, miután lement a Nap. Hitler obersalzbergi nyaralójának, a Berghofnak erkélyén is épp ilyen könnyű nyári ruhára felvett vékony tavaszi felsőben álldogál egy idős házaspár, Helena és George Calvery. Gyönyörködnek a tájban. Érthető, hiszen gyönyörű: olyan fenséges, amilyet ők hazájukban, Angliában, különösen London környékén nem igen látnak; ezek az Alpok: ha balra nézünk, német Alpok, ha jobbra tekintünk, ausztriai Alpok; tetejükön fehér kalap, amiknek felhős, jeges világuk mindig magával ragadta e ház urát. A házaspár kezében nemsokára baracklével dúsított martini landol két-két citromkarikával, felszúrva a horogkeresztes zászlócskákra, egy-egy szép és elegáns pohárban. Úgy állnak ott, mint Ádám és Éva kiűzetésük után száz évvel, szemlélve a Paradicsom változatlan fenségességét, aminek ők már nem részei. A szín fokozatosan telik meg fénnyel, az erkélyen álldogáló Helena és George mögött terpeszkedik a jókora emeleti konferenciaterem. Nagyon elegánsak mindketten. Sőt, szépek.)

 

HELENA CALVERY:    Gyönyörű, ugye, George? Gyönyörű.

GEORGE CALVERY:     Mesés. Mesés és méltó közeg.

SZOBALÁNY:    (nesztelenül belép szobalány-ruhában, kezében egy tálca) Mrs. Calvery, Mr. Calvery! A frissítőjük.

HELENA:    Micsoda kedvesség! (elveszi mindkettőjük frissítőjét, az egyiket George-nak adja)

SZOBALÁNY:    A Führer küldi.

GEORGE:    (viccelődve) Ki más küldené, nem igaz?

SZOBALÁNY:    Hm. (távozik)

HELENA:    (a tájat bámulja) Csillámló idill. Te jó isten!

GEORGE:    (érzi, hogy a Szobalánynak mondott vicce nem sült el jól, így utána szól) Merthogy…

HELENA:    Hagyd már, George!

GEORGE:    …jó hogy nem maga küldte, érti! Így értettem! (de a lány már távozott – George kirobban) Zavarban vagyok! Értsd meg, hogy zavarban vagyok!

HELENA:    Ne mondd ki! NE – MONDD – KI!

(Belép Eva Braun. Gondterhelten és szomorúan lehuppan egy fotőjbe. Nem mondd semmit. George odafordul a martinijével, megrázza hosszú fehér haját; mondani készül valamit.)

HELENA:    Ne flörtölj. (George visszafordul) Micsoda idill.

(Eva Braun megszólal – most tudjuk csak meg, hogy részeg.)

EVA BRAUN:    BÁL VAN!

Olvass tovább »


Borda Réka verse (Online megjelenés)

2012. október 27.

így hagyni el

 

kerékbe tört életvonal telítődik a tenyerem táján,

ha odafigyelek, hallom egészen, ahogy sikoltozik.

aztán elszakad a gerince, és a vére elsimítja bőrömön a ráncokat.

vagy, ha megmosom a kezem, a tenyérutcán kutyát

sétáltat a Majd, a kutya piszkít, Majd pedig nem szedi fel

az ürüléket.

 

valahol magam ábrázolom a tenyeredben, ha megfogom,

összezsugorodok, és meztelenül heverek az ujjaid között.

te pedig játszol velem, megnyalod a hajam, a bordáimon

billentyűzöl. belepiszkítok az életvonaladba,

aztán felöltözöm.

 


Open reading az Írószövetségben (programajánló)

2012. október 27.

A Magyar Írószövetség Költői Szakosztálya tisztelettel meghívja Önt és barátait az Open reading azaz ’szabad felolvasások’ következő rendezvényére 2012. október 31-én 18:30-tól az Írószövetség klubjában (1062 Budapest, Bajza utca 18.).

Felolvas:
Lackfi János
József Attila-díjas költő

és vendége
Ijjas Tamás
Olvass tovább »


Lángoló Mexikó – Rulfo világa (esszé)

2012. október 26.

Mindig is kedveltem az olyan szerzőket, akik írói œuvre-jüket egy-két kötetbe foglalják, kerülik a felesleges nyilvánosságot (pl. Ottlik); ide tartozik a nagy latin-amerikai boom-mal, a hetvenes évek végén művével hazánkba is eljutott, Cortázarral egykorú, mexikói Juan Rulfo is, kinek vékony kis kötetét, a Pedro Páramo/Lángoló síkságot 2007 novemberében találtam meg az egyik Múzeum körúti antikváriumban.

Olvass tovább »