Nemcsak fesztivál (beszámoló)

Azok, akik a Roham bárban megrendezett Spiritusz Minifesztivál gazdag programkínálatából a legújabb Műút könyvek bemutatóját választották, nemigen csalódhattak sem a kulturális élmény minőségében, sem pedig a rendezvényt körüllengő fesztiválhangulatban. Már amennyiben a fesztivál ismérvei a kötetlen hangulat és a hűsen gyöngyöző sör, egy jó könyvbemutatóé pedig maga a jó könyv, a gördülékeny beszélgetés és az okos, meggyőződéssel teli válaszok. Vagy egyszerűen csak valami, ami érdekes, már csak azért is, mert új.

Bár Bagi Zsolt Helyi arcok, egyetemes tekintetek és Lengyel Imre Zsolt Beszélgetés fákról című kötetének bemutatója nem kezdődött óramű pontossággal, mindazonáltal Kukorelly Endre és Kabai Lóránt beszélgetéséből elcsípett utolsó mondatok nem váltak a hallgatóság kárára. Kukorelly hangot adott abbeli véleményének, hogy vizuális szempontból ma csak két valamirevaló magyar irodalmi folyóirat létezik, a Kalligram és a Műút, s ezek közül is az általa szerkesztett Kalligram a tetszetősebb. Ehhez képest „a többi lap elég gázul néz ki, mert nincs bennük kép”. Kabai Lóránt, a Műút szerkesztője pedig készséggel csatlakozott ehhez a meglátáshoz.

Hogy a mintegy 140 irodalmi folyóirat olvasói erről hogyan vélekednek, azt döntsék el ők maguk, mindenesetre a Műút ifjú szerzőivel folytatott beszélgetések során Jenei László, az érintett kötetek szerkesztője a már megalapozott kedélyes hangulat közepette is komolyabb dolgokra fordította a szót.

A Bagi Zsoltnak szegezett első kérdések a kötetet szervező fogalmi háttérre és a filozófus által szakmai etalonnak tartott gondolkodókhoz, a francia Jacques Rancière-hez és Alain Badiou-hoz fűződő szellemi kapcsolatára irányultak. Az előbbi vonatkozásban szóba került a Helyi arcok, egyetemes tekintetekben kulcsfogalomként szereplő hatalom kérdése. Bagi Zsolt a beszélgetés során kifejtette, hogy Spinoza hatalom-koncepciójával szimpatizál, ahogyan azt a róla szóló esszéjében ki is fejti. Hangsúlyozta, hogy ő maga Spinozával együtt vallja, „a hatalom arra való, hogy túléljük, hogy megtartsuk saját magunkat”, tehát alapvetően jó és feladatunk nem az, hogy ellenálljunk neki, hanem az, hogy mi magunk hatalommal bírjunk. S ha így viszonyulunk hozzá, akkor mindenképpen a társadalom javát szolgáljuk. A társadalmi vonatkozások és a kritikus szemlélet a beszélgetés további szakaszaiban is hangsúlyosak maradtak: Bagi Zsolt az ötlettelen aktuálpolitika ellenpontjául megjegyezte, hogy kötetében filozófiai témájú írásaival és irodalomkritikai számvetéseivel valójában a magyar irodalom nagy ötleteit kívánta sorra venni, nemcsak szépirodalmi, hanem társadalmi és politikai vonatkozásban is. Ez azonban nem egészen így alakult: bár e célkitűzést a szövegek írása közben nem vetette el, sok más jellegű gondolatot is hozzájuk írt, s így már nem érzékelhető ennek a kezdeti elhatározásnak a kizárólagossága. Szóba került még az a Petri Györgyhöz kapcsolódó felvetés is, amely szerint jelenleg egy barokk korban élünk, amikor arra van lehetőségünk, hogy a vélemények egyenrangúsága folytán kiiktatódó igazságot mi magunk hozzuk létre. A szerző újonnan megjelent kötetének összegzését a következőképpen fogalmazta meg: e szövegekkel azt kívánta megnézni, hogy mi a specifikusan magyar típusú modernitás folytonosan szembesítve egy univerzálissal.

Ezt követően a pódiumon Bagi Zsoltot a könyvkritikáival már néminemű ismertségre szert tett Lengyel Imre Zsolt váltotta fel. Beszélgetőtársa ugyancsak Jenei László volt, aki a Beszélgetés fákról című, 2009 és 2012 között különféle folyóiratokban megjelent recenziókat összegyűjtő könyvről kérdezte a szerzőt. Lengyel Imre Zsolt az est folyamán nem hazudtolta meg a szövegeiben is fellelhető alaposságot és azt a kritikai attitűdöt, amelyet szilárd alapokra, elvekre épít. Legalábbis a beszélgetésből ez a kép körvonalazódott, s joggal bízhatunk abban, hogy a kötet elolvasása is megerősíti: e fiatal kritikus nem a könnyelmű kijelentések embere. Jenei László kiindulópontul Lengyel Imre Zsolt e megjegyzését választotta: kritikusként Garaczin szocializálódott. Erre reagálva a szerző félig viccelődve, félig komolyan ösztönzői közül még három nevet említett, a jelenlévő Bagi Zsoltot; a könyv fülszövegének íróját, Vári Györgyöt és Radnóti Sándort. De azért nem cáfolta, hogy Garaczi László munkássága valóban különös jelentőségű az ő pályáján: „Tényleg Garaczi volt az én életem első nagy szerelme. Mármint irodalmilag.” Kritikusi munkásságának elvi alapjait és markáns vonásait illetően Jenei és Lengyel Imre Zsolt más-más tényezőket emeltek ki. Jenei László a szövegek finomságára, személyességére, az ideologikus megközelítésmódra és az alapos munkahipotézisre hívta fel a figyelmet, valamint kitért arra is, hogy a Beszélgetés fákról szövegei nem szorítkoznak egy-egy könyv bírálatára, hanem mindig tendenciákat elemeznek. A kötet szerzője ezt a képet néhány érdekes adalékkal árnyalta. Mindenekelőtt leszögezte, hogy amit recenzióiból semmilyen körülmények között nem hagyna ki, az a narratológia, s ez szoros összefüggésben áll szövegeinek fő szervezőerejével: azzal, hogy őt voltaképpen az érdekli, mit csinál a szöveg az olvasóval. Ami pedig zavarja az irodalomban, az a fundamentális gondolkodásmód és a mérlegelés nélküli antirealizmus. A beszélgetés során Jenei nemcsak a kötetben megjelent kritikák némelyikét – többek között a Verhovina madarairól szóló szöveget, a Szvoren Edina Pertujáról elismeréssel szóló kritikát és Kemény Istvánnak a recenzens szerint mélységesen unalmas regényéről, a Kedves ismeretlenről szóló írását – hozta szóba, hanem egy szélesebb perspektíva irányában is lépéseket tett. Kikérte Lengyel Imre Zsolt véleményét a mai kritikai közegről, aki válaszul a demokratikus viszonyok fontosságát emelte ki. Tehát, ahogyan azt kifejtette, a legfontosabb az, hogy „legyenek egy műnek kritikusai, akik közül lehet válogatni”. A beszélgetés végén Krasznahorkai László Sátántangója került terítékre. Ennek kapcsán a szerző kifejtette, hogy nem szimpatizál a közvélekedéssel, amely szerint Krasznahorkai „másvilági személy, aki néha lejár nyomasztani a halandók közé”, mert a műveket tekintve a puszta nyomasztásnál itt sokkal többről van szó. A Spiritusz minifesztiválon elhangzott érdekes, sokrétű beszélgetésnek talán a legfontosabb kijelentése Lengyel Imre Zsoltnak az irodalomra vonatkozó kívánalma volt: „Nagyon szeretném, ha az irodalom jó lenne valamire. Például arra jó lehetne, hogy dolgokat más színben lássunk, mint ahogy eddig láttuk.”

Mindezek alapján úgy tűnik, a Műút könyvek bemutatójának varázsa abban rejlett, hogy kötetlen hangulatban, de lényeges dolgokról esett szó. Ez pedig arra enged következtetni, hogy Bagi Zsolt és Lengyel Imre Zsolt újonnan megjelent kötetei is nemcsak érdekes, de fontos írásokat tartalmaznak. Mint minden könyvbemutatónak, e rohambeli estnek is az a tanulsága, hogy a beszélgetés során felmerült gondolatok igazi próbaköve csak az olvasás lehet. Forgassuk hát kedvvel Bagi Zsolt Helyi arcok, egyetemes tekintetek és Lengyel Imre Zsolt Beszélgetés fákról című kötetét, hisz a bemutató alapján izgalmas olvasmányokra számíthatunk.

Tóth Anikó

(Bagi Zsolt: Helyi arcok, egyetemes tekintetek; Lengyel Imre Zsolt: Beszélgetés fákról, Irodalomkritikák 2009‒2012, Spiritusz Minifesztivál, Műút könyvbemutató, Roham Bár, 2012. szeptember 25.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: