Változások az Apokrifban (közlemény)

2012. augusztus 31.

Kedves Olvasónk!

Az Apokrif, illetve az Apokrif Online szerkesztőségében is fontos változások következnek be, melyek célja, mint eddig is, minden esetben, nem más, mint hogy a lehető legmagasabb színvonalú sajtótermékekkel lephessük meg mindazokat, akik megtisztelnek bizalmukkal.

Az Apokrif Online szerkesztését 2012. szeptember 1-től Turi Márton veszi át. Ez év őszétől folyamatosan alakuló rovatstruktúránkban létrejövő két új, tematikus rovatunkat Mihók Nóra Zsófia (színház), illetve a nyomtatott lap szerkesztőségében is helyet foglaló veress dani oldalán Barkóczi Flóra (képzőművészet) vezeti majd. Az elkövetkező napokban az ő hármuk szerkesztői beköszöntői lesznek olvashatók ezen elektronikus hasábokon, kezdve Turi Márton holnap itt megjelenő soraival.

Szerkesztőségünk pr-felelőseként, valamint felolvasóestjeink szervezőjeként ugyancsak nagy örömmel köszöntjük csapatunkban az idén nyáron kivált Steinhauser Vanda helyére érkező Németh Dorkát.

A nyomtatott Apokrif szerkesztése is átalakul. Tarcsay Zoltán, aki folyóiratunk indulása óta, négy és fél évfolyamon keresztül vezette az Apokrif prózarovatát, ezentúl főszerkesztő-helyettesként segíti munkánkat, továbbra is a lap arculatának első számú felelőseként. A prózarovat vezetését így a mai naptól Torma Mária veszi át, akit a kritikai rovat élén az Apokrif Online korábbi szerkesztője, Reichert Gábor vált.

Új és régi-új munkatársainkat köszöntve, munkájukhoz sok sikert kívánva,
egyben olvasóink figyelmére, szeretetére és jóindulatára továbbra is aspirálva maradunk tisztelettel,

az Apokrif megújuló csapata


Apokrif-szerzők más folyóiratokban (2012. augusztus)

2012. augusztus 30.

A Prae friss számában (Adaptációk) Szabolcsi Gergely tanulmányát (De kicsoda Lajoska?) és Áfra János versét (a hetedik napon) olvashatjuk. A Spanyolnátha friss (2012/4.) számában Áfra János verse (A keresés azonossága) mellett Vass Norbert írását olvashatjuk Bátai Sándor Ősformák című sorozatáról: Kövekből ázó formák, szavak. Nagypál István novellával szerepel a Várad 2012/8. számában (Hitvány műszerek), ahol Láng Eszter kritikája is elolvasható Áfra János Glaukómájáról. Nyerges Gábor Ádám Széljegyzetek is készülnek V. című versét az Irodalmi Jelen közli. Ugyancsak Nyerges Feljegyzések készülnek V. című versével szerepel az Ex Symposion friss, Optimisták című számában, valamint a Műút 034-es számában Szem, ajak, Hold című novellájával. Ugyanez a lapszám közli Reichert Gábor kritikáját Berta Ádám Egon nem fáradt című novelláskötetéről: On/off. Az Irodalomtörténet friss (2012/2.) számában is olvasható kritika Reichert Gábortól, méghozzá A Nyugat párbeszédei című tanulmánykötet kapcsán. Nyerges Gábor Ádám Számvetésforgó című kötetéről írt kritikát az ÚjNautiluson Gorove Eszter: Versek vetésforgóban, valamint a Trubadúr Magazinban Mácsadi Anni: “Könnyek egy kompakt kis csomagban” – gondolatok NY. G. Á. második verscsokráról. A Prae.hu-n Fehér Renátó ír az Édes hazám antológiáról: Két elszódalolt évtized, veress dani pedig az Et Lettera – Képeket írni, szavakat rajzolni kiállításról: Lorem ipsum. A Kulter.hu Evellei Kata kritikáját közli Szeghalmi Lőrincz Levelekek az árnyékvilágból című regényéről: Szeghalmi: Kezdődik. Ugyancsak a Kulteren olvasható Reichert Gábor írása is Révai Gábor Bemutatkozásaim története című könyvéről: Megszüntetve megőrizni, valamint Berényi Csaba filmkritikája A sötét lovag – Felemelkedésről: Megállni tudni kell.


Burai Krisztián versei (online megjelenés)

2012. augusztus 28.

Búcsú

Visongó borszagú énekek.
Ez a legszebb kép, ez maradt.
Meg a zsebemben a kakasos
nyalóka, a cipőm gumicsíkja
a körhinta lakkfehér lován.

Dallas

Mondanám, hogy valami úgy aggaszt,
de azt hinnéd, csak alibi,
hogy tovább nézhessem a pléd alól a Dallast.
Túl korán kapcsoltad le rám a villanyt.
Reggelre felfalnak gyerekkorom szörnyei.


Rokonlelkek a régi romokon (beszámoló)

2012. augusztus 24.

Ötven költő ötven portréja, szövegben és képekben, beszélgetéssel és zenével – ráadásul mindez az államalapítás ünnepén, rivalizálva a tűzijátékkal és légiparádéval. Ezt a nem kis feladatot tűzte maga elé a József Attila Kör Vagány históriák címmel megrendezett estje, amely programok gazdag kínálatát nyújtotta mindenkinek, aki úgy döntött, a Duna-part helyett inkább a Gozsdu Manó Klubban tölti az augusztus huszadikát.

Olvass tovább »


Ütésváltás kemény borításon (könyvkritika)

2012. augusztus 22.

A vor afféle tisztességes bűnözők klubja a Volgán túl. Olyan orosz maffiózók közössége, akik anarchista bozótharcosként, olykor államuk érdekeivel ellentétesen bonyolítják kétes üzelmeiket. Ám az indiszkrét állam megpróbál beférkőzni az alvilág vodkagőzös barlangjaiba is. A forgatókönyv szerint porba kell hullnia a hordómellkasú, kopasz, televarrt, gyémántberakásos Rolexet és tréninggatyát viselő Gyima üstökének is. Gyima persze másként gondolja…

 
Olvass tovább »


Sós Dóra versei (online megjelenés)

2012. augusztus 18.

Holdsávos

 

Éjszaka van. Fölteszem a napszemüveget.
Most, hogy mindennek vége,
Belenézhetek a napba. Egész éjjel világít.

A váltó tolatóállásban. Kaptatok a szerpentinen.
A tegnapra tekerem az úttesteket.
Leradírozom a tájról tested gumicsíkjait:
Belemből fordítom ki az éjjeli sofőrt.

Csak útelágazódás van, én már – te még.
Ásít és elnyel az alagút.
Fölfeslenek a holdsávok, s te vagy a szakadék.

Vasútállomás

 
Meg nem váltott jegyem van;
akárhol ülhetek.
Csőteste egyszerű,
őrzi a dohány szagát.
Kikaparom a szikrát,
aztán eloltom.
A dátum számonkérhető.
A mező üres.
Minden megkérdőjelezhető,
és én mindent tagadok.
Halott vagyok,
és a bőröndön belül maradok.
Hátulról görög előre,
sűrű, akár a daganat.
Ha átnevez is, igaz marad,
csak én hazudok.
Rákként oldalaz, gilisztáival kanalaz,
s tehetetlen,
akár a dühös kalauz.
Formára lapít és feketére szorít,
buta hamuvá. És a hiány fáj,
mint ez a rozsdás szarkofág,
De ha indul,
elfelejti a nevét az összes állomás.


Halmi Annamária versei (online megjelenés)

2012. augusztus 15.

levél

tudod, hogy milyen a kisfiúk szívverése?
kérdeztem akkor, és hallgattalak.
és ott volt benned, és nem volt benned ott,
s bár vádlóan dőltek a házfalak
felém, nem aggódtál, hogy amit együtt
építettünk, az két lélegzetvétel
között szertefoszlik. mert benned volt,
benned, a legutolsó útlevéllel
együtt, amit éppen ide váltottunk meg.
eldöntötted aztán, mert haboztam
kissé, hogy minden tengerzúgás közül
ez kell, ami itt, velünk, most van,
mert olyan hangon beszél, mint
én, amikor időnként nem hiszek neked
eléggé, mert jó vagy – hosszú kínt
róttál rám ezzel -, s még a kezed
is azt kívánja, hogy minden pillanatban
téged mindenkorra igaznak higgyelek
így, együtt a víztömeg vészjósló morajlásával.
elfeledkezem arról, hogy egy kisgyerek
világégése hozott ide mindkettőnket,
az áhitat, hogy egy kézfogásban
oldódjunk fel, ha lehet, egymáséban
és egyszerre, de ha mégis másban
kell ezt megtalálnunk, akkor
legalább beszélgethessünk egyszer
arról, amit épp kimondani lehet
a legnehezebb. és majd felmelegszel,
és majd felmelegszem, mert semmi sem
boldogítóbb és egyetemesebb
a szeretet megérkezésénél.

akkor már elég lesz
a te szívverésed.

enigma

elszámolni – megnyugtató, racionális,
a számokban (látszólag) nem lehet csalódni –
de meddig

addig, amíg szükségem van
a biztonságra,
a meggyőződésekre,
a válaszokra         (amelyek nem jutnak el hozzám)

amíg nem nyitod ki a kertajtót
és nem ismerem fel már a széljárásból,
hogy itthon vagy
te vagy itthon
te vagy

amíg már nem úgy kell üdvözöljelek,
mint K. I.-t (kedves ismeretlent) –
amíg olyan otthonossá nem válsz majd
zsigereimben, mint a lapjaim illata
(amelyekre neked még írnod kell)

amikorra már olyan mondatok
is elegendőek lesznek, mint
“mindjárt”
“amint lehet”
és “én is”
(sőt, akkorra már a mondat
funkcióját veszti a saját magunk építette labirintusban)

nem tudom, ez a szám létezik-e
de mindenképpen irracionális