Wisława Szymborska verse (online megjelenés)

2012. április 29.

Parkban

Hú, mondja meglepődve a kisfiú,
hát az a hölgy kicsoda?

A jótékonyság szobra,
vagy valami ilyesmi –
válaszolja az anyja.

De miért ilyen
me… e… e… megviselt?

Nem tudom, mindig így
nézett ki, szerintem.
A város köteles érte tenni valamit.
Vagy kidobják, vagy felújítják.
Nos, gyerünk, menjünk tovább.

 

Nagypál István fordítása


A színfalak mögött látni (beszámoló)

2012. április 28.

(Kalicka CrossoVers, április 17., Kalicka Bistro)

Április 17-én a CrossoVers rendezvénysorozat legújabb állomásához érkezett, melynek keretei között Áfra Jánost Vass Norbert faggatta, a fiatal költő JAK+PRAE.HU által gondozott, és az idei könyvhéten megjelenő, Glaukóma című kötetének utolsó simításai kapcsán. A költészeti tematikához szorosan kötődő elektrográfiai alkotások is szóba kerültek, sőt a Kalicka Bisztró technikai lehetőségeinek köszönhetően vizuális ízelítőt is kaphatott a helyiséget a kezdés után negyed órával szinte teljesen megtöltő, szép számú közönség mindabból a munkából, amelynek eredménye rövidesen kézzelfoghatóvá válik majd.

Olvass tovább »


Kertész másként? – Önfelszámolás, idézőjelek közt (könyvkritika)

2012. április 26.

„…ebben a könyvben Kertész lebontja saját public image-ét” – fogalmazott Kertész Imre új kötete, a Mentés másként bemutatóján Dávidházi Péter irodalomtörténész. (http://www.litera.hu/hirek/a_public_image_lebontasa) Tény: naplóról van szó, melyben a Kertésztől megszokott egzisztenciális kérdések és a regényírás nehézségeit tárgyaló vívódások mellett személyes problémákról, a napi (azaz a jópár évvel ezelőtti – s e leírásokban a maira oly kísértetiesen emlékeztető) politika híreiből táplálkozó kesergésekről is olvashatunk. (A referenciális olvasásnak némileg keresztbe tesz, hogy a könyv jegyzetanyaga meglehetősen hiányos, szegényes.) Amint a kötet főszerkesztője fogalmaz, „az olvasó képet kaphat egy nagy író hétköznapjairól”. (http://hvg.hu/kultura/20110921_kertesz_imre_naploja) Olvass tovább »


Apokrif-szerzők más folyóiratokban (2012. április)

2012. április 25.
Tinkó Máté versét (Jöttök, mentek) közli a Kulter.hu. A Műút friss számában egy három tételes Nyerges-miniciklus (Lucretia-ra) és Fehér Renátó két verse (Anyajegy, Használati utasítás). Az Új Forrás áprilisi számában Nyerges Gábor Ádám egy verssel (Feljegyzések készülnek IV.), Reichert Gábor pedig Falvai Mátyás Gépindák című kötetéről írt kritikájával (Szerencse le) szerepel. A Képíráson két Apokrif-szerző közös publikációja jelent meg: Erdei Tamás képei Nyerges Gábor Ádám versei kíséretében: Öt képre, illetve Áfra János verse és szkenner art-kompozíciója (negatív jelenlét; Voluntas divina). A Litera Én nem fogom be-pályázatának győztes pályaműveit közli, köztük a harmadik helyezett Nyerges Gábor Ádám két versét (Salyát verssem, Vacsorázunk) is. Nyerges három versét (lajstromállapot, A líraiság okán, Macintosh) közli április-májusi duplaszámában a Kritika, egy másikat (Amit mondani nem szabad) pedig az áprilisi Mozgó Világ. Sós Dóra friss verse a FÉL Online-on olvasható: Holofotó. A Prae legfrissebb, Hálózatok című számában négy Apokrif-szerző versei is helyet kaptak, úgyismint: Tóth Kinga (Közösségi helyen, Smink), Fehér Renátó (Anyák napja, “Fehér babáim, fehér babák”), Nagypál István (UTÓSZÓ – beszélgető lapok – részletek) és Nyerges Gábor Ádám (Feljegyzések készülnek VIII.) művei. A Folyóméter blog legutóbbi bejegyzésében többek közt Lukács Flóra három, az Apokrifban megjelent versét tárgyalja. A Prae.hu-n Fehér Renátó ezúttal Szőnyei Tamás könyvbemutatójáról tudósít: Agyonnyomott beharang. A Prae.hu-n Vass Norbert ír A jövő nem a miénk – Fiatal latin-amerikai elbeszélők című antológiáról: No Future, mondta a teacher. Ugyancsak Vass Norbert, ezúttal az Új Művészet hasábjain, Szöllősi Géza kiállításáról: Tantrát (t)akaró diktátor-pornó. A Népszabadságban Csider István Zoltán összeállítása olvasható a Költészet Napja alkalmából, itt Nyerges Gábor Ádám is nyilatkozik, többek közt az Apokrifról is: Jól tálalni a pacalt. A Folyóméter blogon ismét (részben) apokrifos érintettségű bejegyzés, ezúttal az Új Forrás kapcsán: Régebbi Új Források. A Prae.hu-n Dombai Dóra film- (Nem csak a húszéveseké, A falakon belüli világ) és Nyerges Gábor Ádám zenekritikája (Abszolút lövőhelyzetek). Felkerült továbbá a Kultúra & Kritika oldalára Evellei Kata díjnyertes könyvkritikája: Kijárási tilalom a szavaknak. Vass Norbert A Vörös Postakocsi oldalán recenzálja Farkas Péter Johannáját: Kőbe zárt, hideg dal. A Kulter.hu-n Reichert Gábor recenzálja Csaplár Vilmos új regényét: A magyar mémállományról, Tinkó Máté pedig Kálmán Gábor Nováját: Legendák alsó sorban. A FÉL Online-t Evellei Kata tudósítja a Könyvfesztivál második napjáról: Pozsonyi kifli svédasztalon. A Prae.hu-n Fehér Renátó ír Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon című kötetéről: Nekrológok egy menthetetlen fajtáról.

Tálos Barbara versei (online megjelenés)

2012. április 24.

 

A kozmopolitaság jéghideg szédülés.
Neonfényérintés, a pohár neheze a kézben.
A delírium lehullik rólad; kockás, csíkos, pepita
másnapokba, mint kirakatokba, dermedünk.
A divat leszabja arcainkat. Nemtelenek vagyunk,
akár a paranoia kavargó, áttetsző üvegben. –
Az öntudat is csak emóció. Villanó
pillanat akárhol, akárkiként, akárki félelmében.

 

Horizontváltás. Mint szintetikus
Buddha, viták nyeregpontján csücsülsz.
De az én helye a centrum: tequila-hideg,
anya gyerek nélkül, Nirvana-zenék. –
Mögéd hanyatlasz. Mint rázkódva,
érzed a pimasz nevetést.


Vihar igazi széllel és esővel (színikritika)

2012. április 22.

Osztrovszkij: Vihar – a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadása; premier: 2012. március 2. Rendezte: Valló Péter

A vihar kívül és belül, tájon és emberekben egyaránt pusztít. Nincs villámhárító: az emberek rettenetes lázas igyekezettel teszik tönkre egymást és önmagukat.” – Valló Péter szavai rendezésének mozgatórugójáról, egy zárt közösség önpusztító bigottságáról. A település lakosainak megvan a véleményük a másikról, de valójában ugyanazokért a bűnökért, kihágásokért ítélik el egymást, amelyeket maguk is elkövetnek – legfeljebb abban bízhatnak, hogy sosem derülnek ki titkaik. Jelen történet legfőbb károsultjai a fiatalok, akik előtt még – közhely, de – egy minden értelemben teljes élet állna. Borisz és Katyerina szerelme már korábban született, viszont csak most vallja meg a lány sógornőjének, Varvarának vonzalmát. Katyerina nemrég ment hozzá a nála jóval idősebb Kabanovhoz. Ez eddig legfeljebb szürkeséget és monotonitást előjelző történetnek tűnhet, azonban a szerelmesek környezetében jelen van Kabanova asszony, az anyós, akiben a fensőbbségérzet és az uralkodási vágy életveszélyes kombinációja lakozik. Olvass tovább »


Szirmai Péter esszéje (online megjelenés)

2012. április 20.

Egy uruguayi hullagyűjtő

 

Juan Carlos Onetti világa

 

A könyvek mindig egy fiktív valóságot jelentettek számomra, telitűzdelve nekem tetsző egyéniségekkel, szerethető hősökkel, amely érdekesebb és izgalmasabb, mint a való élet. Ezért szeretem, ha sok könyv van körülöttem, ezért igaz rám is, amit Borges mondott magáról: irodalom tekintetében hedonista vagyok. Régi könyveimhez az olvasmányélmény miatt kötődöm, olykor újraolvasom őket, de kellenek az újak is, melyek meglepetésként hatnak. Gyakran visszatérek könyvesboltokba, antikváriumokba, van, mikor keresek valamit, van, mikor csak nézelődöm, barátkozom az újdonságokkal. Valahogy így került a kezembe 2008 első hetében Onetti A hajógyár című kötete. Nem ismertem az írót, furcsa volt az olasz vezetéknév, a spanyol utónév, de tetszett a mocskos gyárablakok keltette lepusztult hangulatot sugárzó borító. A fülszöveget olvasva rögtön szimpatikussá vált az író: „Úgy dolgozott, ahogy szokott: ágyban fekve, italozva-cigarettázva rótta fura betűit egy határidőnaplóba”. Ami pedig a történet miliőjét illeti: a csődbe jutott gyár nem ismeretlen nekünk, magyaroknak. Munkám során magam is jártam hasonlóban az egyik tiszai városban, az ezredforduló tájékán. Emlékszem, egy mérnök fogadott minket a kapunál, majd átvezetett a koromtól mocskos kémények erdejében, a kihalt gyáregységek között a főépületben található irodájába, ahol, elmondása szerint, ideiglenesen, az áthelyezéséig kell dolgoznia; de hogy ez mikor következik be, azt nem tudta. Dél-Amerika hasonlóan elképesztő hely, mint Közép-Európa, ezért érzem otthonosan magamat irodalmában, ezért ismerős a politikai berendezkedése. Olvass tovább »