About-kategória: Beborítva sugarakkal

2015. április 17.

Az About-kategória egy játszótér. Egy értelmező játszótere. Olyan rovat, ahol irodalom és zene határai elmosódnak, a zene szöveggé válik, a dallam pedig a papíron is értelmet nyer. Tévéből, rádióból, csapból folyó, fesztiválokon harsogó, otthon, pihenés közben morajló jól ismert dalok következnek. Az értelmezések megpróbálnak rámutatni arra, hogy miért is szeretjük őket, vagy ha ez idáig nem szerettük, miért is szerethetjük őket. Vajon mit akar nekünk mondani a Vad Fruttik Szemben a nappal című száma?

Olvass tovább »


Feketemosó: Előkészület

2015. április 15.

feketemoso-kisebbÁll majd meztelenül, előtte az a bamba fasz, és nézi, ítélkezni fog ő is bizonyára, mint majd az öreg arctalanok a felvételin – inkább önmaga tegye a megjegyzéseket. Mindent észrevesz majd, pont ezért választotta, mert amennyire ismerte, pont olyan bamba fasznak képzelte el, aki észreveszi az ilyesmiket. De ő megelőzi, tények elé állítja – azt fogja mondani, hogy nem nagyok, de ez van – talán a combjáról is beszél majd, és így is, ezekkel együtt is eléri majd, amit akar, szeretni fogják és megteszik neki, amire szüksége van. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Szabó Márton István versei (archív)

2015. április 12.

Nagyon fontos2014_4_borito

(megjelent az Apokrif 2014/4. számában)

Tudod, ahol először, na ott feküdtem.
Mint akkor, úgy néztem a csillogó sötétre.
A stég ma már más. Két éve, azt hiszem,
felújítottuk. Talán megint ráférne.

Azóta akár egy örökkévalóság.
A régi képeket is néztem a minap,
(a szemeid alatt feszülnek a párnák –
oda növesztheted majd a ráncaidat)

de már nem mi vagyunk, egy kép sem ismerős,
a vonások is mind már idegenek:
két szerető-ember, két fiatal, erős,

boldog arc. Nagyon fontos fényképek ezek,
mert nincs bennem más, néhány nyomasztó emlék,
fényképek nélkül csak a cifra szomorúság.

Olvass tovább »


Kritikustusa – Botrányok és művészi reprezentációk

2015. április 12.

Kritikustusa - botrányok és művészi reprezentációk


Feketemosó: Csütörtök

2015. április 8.

feketemoso-kisebbHa csütörtök, akkor látogatás, ha látogatás, akkor B., és ha B., akkor leginkább a szerencsétlen elköszönés, a beragadt mondatok keserű szájíze – mindezt azért vállalom, mert nem tehetek másképp. Ilyen az, ha. – Mizsur Dániel írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Keserű évfolyam-találkozó

2015. április 4.

Tárlat: Derkó2015, Műcsarnok, Budapest

Tranker Kata: Szép új világ (részlet), 2014, installáció, fotó: Kővágó Nagy Imre © Műcsarnok

Tranker Kata: Szép új világ (részlet), 2014, installáció, fotó: Kővágó Nagy Imre © Műcsarnok

 

A Műcsarnok apszisában körbetekintve szinte mindenhol fémes felületeket, kipurgált koloritot, fekete-fehér és seszínű munkákat láthatunk. Szemben a falon Bosch újranyírt gyönyörkertje, ahol Duchamp piszoárja magasodik, a tövében pedig Jeff Koons hempereg Cicciolinával. Mellettük Rákosi-portrék, hegesztés-kelésekkel teli koponyájú vasgyerekek, lamasszu szobrokat szétverő radikális iszlamisták és a nagyhetet egy lyukas szenteltvíztartóban végigvergődő hal… Néhány kivételtől eltekintve keserűen, szenvtelenül és kissé fáradtan ünnepel a hatvan éves Derkovits-ösztöndíj. A negatív tematika és hamuszínű összkép mögött ott sejthető a kimondatlan kurátori koncepció és az itthoni kiállítóhelyeken lassan obligáttá váló rosszkedv. A látogató öröméért azonban az ösztöndíjasok egy része sem tesz túl sokat. Elmerülésre érdemes, igazán emlékezetes munkával pedig csak néhányan rukkoltak elő, feltűnő módon közülük minden második festő.

Olvass tovább »


Szolcsányi Ákos versei (archív)

2015. április 4.

Forr2014_4_borito

(megjelent az Apokrif 2014/4. számában)

A kötés külső burkán is
párhuzamosan indázó
csíkokba száradt a jód. Mint
egy ajándék, amikor még
figyeltünk derékszögekre,
élt anyám, precíz szorítás
rögzíti a mintát. Ujjam
keresi a gyönge pontot,
tépni nem, lazítani ér,
a géz puha téglatestje
végül enged. Két perc tűnik
el alatta, mélyén érzem
a műanyag kapcsokat, hogy
tartanak, amíg összeforr
a cserbenhagyott bőr. Minden
mozdulat fáj, egyszer kezdd el,
és a reflex – ha fáj, mozdulj –,
félórásra nyújtja, amit
addig szikrának, villámnak
becéztél a képzelet szűz,
jódolgában rosszat festő
napjaiban. Melletted vért
kötnek szomszédod karjába,
hallgatod az ellenszenves
orvos fejtegetéseit,
egy szúnyog többet tud rólunk,
nézed a vért, hogy tűnik el,
ha tetszik, tér vissza, szurkolsz.

Olvass tovább »


Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 52 követőhöz