A jelzés programja

2015. augusztus 2.

Tárlat: Jelzés a világba. A Tett: háború, avantgárd, Kassák, Kassák Múzeum, Budapest 

Fotó: Gál Csaba.

Fotó: Gál Csaba.

Van-e a művészetnek, szűkebb értelemben véve az irodalomnak cselekvőképessége? Ha van, akkor miben áll? Egy egyedülálló, gyökeresen új művészetfelfogásnak milyen nehézségekkel kell szembenéznie? A politika befolyása alatt álló sajtóközegben hogyan értelmezhető egy, a rendszer karjai közül kibújó, azzal ellentétes eszméket valló lap működése? Az ezekhez hasonló kérdések azok, melyek feltevése közelebb vihet minket Kassák Lajos első, A Tett című folyóiratának szellemiségéhez, valamint a Kassák Múzeum Jelzés a világba című, A Tett köré rendezett időszaki kiállításához.

Olvass tovább »


A végletekig artikulált (színházkritika)

2015. július 28.

Bánk bán, rendező: Urbán András, Újvidéki Színház, 2014. 11. 25. 

Az előadás első és második jelenete közti váltás előre jelez és megalapoz két magatartást, amik a darab során végig váltogatják egymást. A kezdő jelenet egy népdal eléneklése, amelynek a szövege nagyjából körvonalazza azokat a témákat, amiket az előadásban elhangzó további népdalok, himnuszok is tematizálni fognak. Az üres tér, a kifejezéstelen arc, a mozgás hiánya a nosztalgia és a rusztikus giccs határáig is elvihetné ezt a jelenetet, mégis megmarad a jelentől távol eső értékekre való emlékezés szimbolikus, szinte szakrális kategóriájában: „anyád nyelvén imádkozni”. Ezt követően a magyar honfoglalás története jelenik meg, a szarvas szerepében ugyanaz a színész, akihez percekkel előbb ellentétes értékeket társítottunk, hörögve, feldagadt bokával rohangál a színpadon, hogy „ezeknek a magyaroknak nem mindegy, hogy jobbra vagy balra?”; Hunor és Magor szerepében pedig két pantonimszerű és erősen komikusnak szánt alak kergeti a szarvast. A két egymást követő jelenet között tehát erős értékellentét feszül, az utóbbi mintha feloldaná az előző komolyságát, visszavonná és hiteltelenítené is egyszerre a színpadon és a nézőtéren létrejövő – a patetikushoz közelálló – nemzeti és egyéb identitáshoz kapcsolódó kérdéseket.

Olvass tovább »


Sóska, sültkrumpli, ahogyan a nők készítik (színházkritika)

2015. július 26.

Sóska, sültkrumpli, rendező: Őze Áron, Aranytíz Kultúrház, 2015. 05. 07.

sóska_1

Egy bíró és két partjelzője egy tesztoszteronszagú, szűk öltözőben futballtörténeti sztorikkal szórakoztatja egymást néhány perccel azelőtt, hogy pályára lépnének. A két öltözőpaddal körülbástyázott néhány négyzetméter mégis több egy átlagos öltözőnél. A fogasokkal, kerek dohányzóasztallal és néhány szétpakolt ruhával, meg törölközővel kijelölt „ringben” ketten csapnak össze, miközben élettörténetek töredékei és apró, mindennapi drámák elevenednek meg előttünk. Egy kiút van, a nézőkkel szemben lévő, külvilágba vezető hátsó ajtó, amit azonban az előadás végére a szereplők maguk torlaszolnak el. Kívülről dühös tömeg, belülről saját problémáik nyomasztják őket, így az egyetlen megoldás, ha önmagukkal tisztázzák konfliktusaikat. Őze Áron rendezésében Egressy Zoltán három pasija – Szappan, Művész és Lacikám – szerepében szokatlan módon három nőt, Lovas Emíliát, Reil Evelint és Csiszár Katalint láthatjuk. A Pesti Magyar Színiakadémia harmadéves osztályának mestervizsgája során a lányok mondatról mondatra igazolják, hogy az eredetileg papírra vetett figurák igenis ízig-vérig nők.
Olvass tovább »


Kiosztották a FISZ alkotói díjait

2015. július 23.

fisz logo kicsiÖrömmel tudatjuk olvasóinkkal, hogy a Fiatal Írók Szövetségének alkotói pályázatán három Apokrif-szerző kézirata is sikerrel szerepelt. Az eredmény kihirdetésére a FISZ éves szakmai- és alkotótáborában került sor, Visegrádon.

Az idei díjazottak VERS kategóriában: Hyross Ferenc, Horváth Imre Olivér és Purosz Leonidasz, PRÓZA kategóriában Makai Máté, Szerényi Szabolcs és Antal Andrea.  Ezúton is gratulálunk nekik!


Tücsköt, bogarat – darazsat és medvét (FISz-tábor, 2015, 4. nap)

2015. július 22.

Gál Soma élménynaplója Visegrádról a FISz-táborból

00-fisztáborTényleg összehordtam mindent az ország egyik (ha nem a) legjobb irodalmi táboráról. Próbáltam megragadni az általános fáradtságot, a meleg és a gazdag program okozta kimerülést, és vesztemre ez nem sikerült.

Úgyhogy az utolsó napom a tervezett esti lazítás helyett (majd úgyis otthon írom meg a naplót) bocsánatkérő körökké vált. Na, de haladjunk szép sorjában!

Megint felkelünk. Megint reggelizünk, hosszúkávéval. Egy nagy pohár vizet is megiszunk, kezd visszatérni a kánikula. A faházban lecsapok egy darazsat is. Olvass tovább »


Feketemosó: Ki a semmibe

2015. július 22.

feketemoso-kisebbA vonatot elnyelte a sebesség, mint egy hatalmas torok. Már alig hallatszott a sörösüvegek koccanása, miközben a tér keskeny sávokká és lendületekké szerveződött. A kupék, mint önálló golyók, robogtak a messzi-messzi alagutakban; vak golyók, melyek készek arra, hogy a szabad száguldás után hirtelen a falba csapódjanak. – Kerber Balázs írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Lengyel- és focinap (FISz-tábor, 2015, 3. nap)

2015. július 21.

Gál Soma élménynaplója Visegrádról a FISz-táborból

00-fisztáborAhogy telnek a napok, mindenki később kel fel a reggelihez.

Az egyszeri tudósító pedig megjárja, mert bár reggel ébred, hogy befejezze a kis naplóját, a szervezők már a nagy tömeghez idomultak: fél kilenckor még nincs tejszín vagy tej a kávéba. Tényleg pihenni kell inkább.

Kellemes blues-jammelést hallgatva fejezem be a második nap krónikáját. Közben már utánakérdezek többeknél is, merre van a lengyel-magyar fordítóműhely pontosan. Végül Szőllőssy Balázst követem, mellesleg elviszünk egy akkut is, hogy gondtalanul folyhasson laptopról a fordítói munka. A cipelésben kifáradva pillantom meg a tábor legszebb látványát: a művház mögött, kvázi egy párkányon zajlik a workshop, látni az egész kanyart, minden hegy-völgyet, az elsuhanó vonatokat, mégis angyali a csend. Tényleg adottak a feltételek a jó munkához.

Olvass tovább »


Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 54 követőhöz