Könyvheti előzetes I. – Mizsur Dániel: Karc

2017. május 25.

2017-ben is büszkén jelenthetjük olvasóinknak, hogy korábbi könyvheti előzeteseinkhez hasonlóan idén is több szerzőnk közelgő könyvmegjelenésére hívhatjuk fel a figyelmüket. A 88. Ünnepi Könyvhéten lapunk két szerzője is első kötetével debütál, méghozzá az Apokrif Könyvek sorozat 5. és 6. darabjaival. Ezúttal szerkesztőnk és szerzőnk, Mizsur Dániel Karc című első verseskötetét ajánljuk a könyv egyik kizárólag itt olvasható versével. Az Apokrif Könyvek idei szerzőinek közös könyvbemutatója, valamint könyvheti dedikálásainak időpontjai hamarosan külön bejegyzésben összegyűjtve is fellelhetők lesznek az Apokrif Online-on.

Olvass tovább »


Feketemosó: Utazás Drasztikumba

2017. május 24.

feketemoso-kisebbhát nyilván a nők jutottak eszembe / fehérek voltak mint a tenger habja / vagy a tenger habja volt fehér mint ők / vagy valójában tenger volt a bűnöm – Vajna Ádám írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Képregények, komolyan? – Kittenberger-kötetbemutató (programajánló)

2017. május 22.

bppont.jpg

Időpont: 2017. 05. 24.,  18:30-20:00
Helyszín: Budapest Pont, Királyi Pál utca 18. (bejárat a kapu melletti irodában)

Lehet-e a kortárs magyar képregény egyaránt fogyasztható és komolyan vehető egy szélesebb közönség számára is? Ezt a kérdést járjuk körbe Somogyi György író-forgatókönyvíróval és Tebeli Szabolcs képregényrajzolóval közös képregényük, az Alfabéta-díjas Kittenberger: Fabriqué en Belgique második kiadása kapcsán. Olvass tovább »


Molnár T. Eszter regényrészlete (online megjelenés)

2017. május 21.

Szabadesés

MTETársaságban ritkán iszom le magam, viszont az a délután eleve rosszul indult. Az elsők között illett volna megérkeznünk, de Laura olyan sokáig készülődött, hogy végül a tervezettnél fél órával később hajtottunk be a kavicsos kocsifelhajtóra. Egy egyenruhás fazon elkérte tőlem a Porsche kulcsát, mi meg beálltunk a vörös márványlépcsőkön kígyózó sor legvégére. Mire az előtérig jutottunk, Kathy és Steffi unalmukban többször léptek a lábamra, mint amennyit számon akartam tartani. Nagyon szertartásos volt az egész, Laura szülei a fogadószoba ajtajában állva egyenként köszöntötték a vendégeket, mögöttük faarcú pincérek hatalmas ezüsttálcákon kínálták a pezsgőt. Mikor végre mi is odaértünk, Marie a hivatalos alkalmakra kifejlesztett műmosolyával fordult felénk. Kedveltem az anyósomat. Hiába játszotta a dámát, valójában csak egy jókedélyű, nagyhangú és nagycsontú délnémet háziasszony maradt. Volt valami lefegyverző az egyszerűségében, műveletlenségén és praktikus jóindulatán pedig időnként nagyon jól szórakoztam. Valóságos nemzeti kincs volt az a nő, nélküle talán senkinek sem jutott volna eszébe, hogy Luther-bibliákat küldjön a brazil árváknak és több tucat dirndlit egy indiai lányiskolának. Olvass tovább »


Feketemosó: A lakatlan sziget

2017. május 18.

 

feketemoso-kisebbTi, férfiak, azt gondoljátok, minden a ti vadászösztönötökön múlik. Kiléptek a lakásból a tökeitek markolászva, és körbenézve azt hiszitek, hogy minden szoknya miattatok ilyen rövid. Hogy minden lány azért veszi le a pulcsiját ebben a dögletes melegben, hogy a csupasz válla vagy háta a ti sóvárgó tekintetek céltáblája legyen. Hát közlöm veled, nem így van! Nagyon nem! – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Kerber Balázs verse (archív)

2017. május 15.

Energiaapokrif-borító

(megjelent az Apokrif 2015/2. számában)

Az évek energiáját megfojtották,
pedig buzog még, mint az ég,
és a tágas ablakokon úgy rohant
át a fény, hogy senki sem falta fel.
Hátam mögött hatalmas pálya,
fejemet boldogan vetném hátra,
agyamban zsibong a kékség.
Két pörgő tányér, az iramba
belevesznék, lámpacsíkok
kereszteződése a fehér felszínen.
Az éveket kipenderítették,
ülök az ágyam szélén, lóg a lábam.
Riaszt a kinti zsivaj. Pattog
a nap, mint egy labda, minden
pattanáskor kiált valaki. De
csak a zajt lehet hallani,
és, hogy valami zajlik.
Ne lenne a sok épület
sok üreges tégla,
én is dobálóznék. Felülnék
a vasútra, kezemben két
fürdőpamaccsal. Aztán leszállnék
valami elmosódott helyen,
épp csak lépegetnék, míg
fordul egyet a térkép. Hosszú
csíkok az égen. A horizont,
mintha a plafont nézném,
szemcsék tengerében.


Feketemosó: Bencének V. – Indulás az Aresszal

2017. május 10.

feketemoso-kisebbMürmüle azon aggódott, vajon meddig bírják majd a kötelek, és az Aresz elég vastag falúra fújta-e ballonbuborékot. – Bali Farkas írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »