Feketemosó: Az örömről

2017. augusztus 16.

feketemoso-kisebbDe az Interpol én vagyok (hehe). Most élőben hallom. Nehéz nem becsuknom a szemem, koncentrálnom kell, hogy mindenestül befogadhassam ezt az élményt. Meg akarom jegyezni az arcukat. Aztán jön a Say Hello to the Angels punkos dal, erre szoktam felszívni magam, kiugrálom magamból az érzelgősséget. Mert ez is megvan az Interpolban, ők is fel tudják robbantani az agyam. Én tényleg felszálltam az angyalokig ezen a koncerten. Ez a zenekar élőben is úgy hangzik, mint amikor minden reggel berakom őket a telefonom lejátszóján, s a napom első léptei és a szívverésem Sam Fogarino dobjához igazodnak. Eksztatikus élmény. Köszi, Interpol, köszi, Paul Banks. You turned on my bright lights! – Murzsa Tímea írja az Apokrif naplóját.
Olvass tovább »


Völgy az időn kívül

2017. augusztus 13.

Művészetek Völgye, Kapolcs, 2017. 07. 21−30.

A Csaknekedkislány koncertje a 2017-es Művészetek Völgyében

A Csaknekedkislány koncertje

Idén másodszorra jártam a völgyben, egy év kihagyás után, és szerencsére a völgy semmit nem változott, csak én. A Kapolcson és Taliándörögdön megrendezett fesztivál továbbra is ugyanazt a hangulatot nyújtja, amiért megszerettem. Szimpatikus helyi embereknél szállás, délután a kapolcsi patakban hűsölés és lábáztatás sörrel a kézben, este egy borozóban finom fröccsök a fenyvesek alatt, aztán koncertek a kedvenc bandáimtól, akik itt mindig felszabadultabban játszanak. Ha meguntam a patakot elmehetek Lackfi János egyik beszélgetésére (aki egész héten részt vett a fesztiválon, és saját helyszíne volt), a Nemzeti Színház illetve a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói által előadott darabok egyikére, vagy akár egy hangulatos jazz koncertre. Itt nem kell utazótáskában/hátizsákban vagy bárhogy máshogy becsempészni a piát, mint valami balkáni nepper. A legtöbb helyszínre beülhetsz a boltból vett italoddal. De bármit iszom, és bármerre megyek, ismerősbe botlom, mert úgy tűnik, a héten mindenki itt van. Olvass tovább »


Feketemosó: Bencének VII. – Napfogyatkozás

2017. augusztus 9.

feketemoso-kisebbA buborékhajó csak úgy süvített felfelé, a felhőrétek fölé. Mürmüle és Lacispéter faggatni kezdték harciteknőc bajtársukat. Ők még túl fiatalok voltak, nem értettek a felhők és füvek nyelvén, Kolos és az Aresz párbeszéde nekik csak csupa süvítés meg susogás volt. – Bali Farkas írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Feketemosó: A zsarnok sírfelirata (fordítás)

2017. augusztus 2.

feketemoso-kisebbEgyfajta tökély, mindenütt ezt kereste, / És a módszer, amit feltalált közérthető költészet – Bödecs László írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Tábor Ádám verse (archív)

2017. augusztus 1.

u-grund ’58-’88

(megjelent az Apokrif 2015/4. számában)

kezdet eszmélet antológia
rottenbiller petrigalla kápolnatárlatok
szenespince vigília építészpince
tiszta szívvel jelenlét elérhetetlen föld
muskátli kárpátia egyetemi színpad
lakászínház bercsényi fmk ganzmávag
szétfolyóirat profil gépelt szamizdat
szabadegyetem szeta élő folyóirat
napló beszélő ábé aktuális levél
más fölöspéldány lélegzet sznob international
mozgó világ harmadkor józsef attila kör
indigó fafej underpress hejettes szomlyazók
bölcsész-index szógettó cseresorozat
örley kör dunakör hálózat a lap

 

 


Testvériség (beszámoló)

2017. július 27.

FISz tábor, Visegrád, 2017. 07. 19–07. 23.

IMG_1959.JPG

Mit tagadjam, egy kissé megkésve, két nap lemaradásban látok neki a 2017-es FISz-táborról szóló hangulat- és helyzetjelentésemnek. Mire sikerült összekanalazni magam, kiheverni a visegrádi viszontagságokat, félbehagyott ügyeket elintézni, már minden tábortestvér megelőzött jobbnál jobb netnaplóival és beszámolóival: néhány nappal Mogyoró-hegy elhagyása után most valamennyien a Facebookon csüngünk, kiéhezve lesve a hírfolyamunkat, hátha csurran-cseppen még újabb fotó, amelyen vagy újabb írás, amelyben szereplünk, valami kis cupák, amit lehet még szopogatni-nyammogatni egy keveset. Megvoltak a poszttábori bocsánatkérések (lásd félrészeg félszakmai orbákolások és félreértések) és egymásnak fogadkozások (mostantól év közben is tényleg gyakrabban), nincs több halogatás: előszedem „Good day” feliratú, beépített szívószálas poharamat, amely az egész táborban hű társam, nappali bodzaszörpjeim és esti vicéim otthona volt, és limonádét szivornyázok belőle, remélve, hogy e rítussal sikerül megidézni valamit abból, ami óráról órára távolodik (még akkor is, ha a Sparban, a hármas metrón, a Lehel piacon, az edzésen, mindenütt pilledten felém őgyelgő táborlakókat vélek felfedezni, és fáradt tábori favicceket osztok meg értetlen ismerősökkel). Olvass tovább »


Feketemosó: Mozaikok egy készülő regényből (1.) – Regina

2017. július 26.

feketemoso-kisebbCsak el szeretném mesélni. A történetet, a történetemet, nem rólam, azt hiszem, hanem a lányról, aki. Vagy nem is róla. Talán a fiúról, aki szintén. Arról a sok őrültről, aki mégsem, és arról a sok normálisról, aki mintha. Itt serceg az ujjaim alatt. Annyian vannak a fejemben, hogy talán még én is ott vagyok. – Nagy Hajnal Csilla írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »