Állat az emberben, ember az állatban (sorozatkritika)

2015. március 27.

a P’tit Quinquin minisorozat

„Nem éppen normális család az övék, sok benne az ütődött. Olykor ő is határozottan érzi magában az öröklött zavarodottságot (…) olykor-olykor, váratlanul elveszti belső egyensúlyát, ilyenkor mintha hézag vagy hasadás támadna benne, melyen át énje kisiklik, miközben sűrű füstféle borít és torzít el mindent.”
Émile Zola: Állat az emberben

P'tit_1Egy tengerparti francia kisvárosban járunk, ahol egy titokzatos elkövető egy szarvasmarhába rejti egy nő holttestét. Egy helyen, ahol az öregek úgy terítenek ebédhez, hogy az asztalra dobálják messziről az étkészletet. Egy mikroközösségben, ahol egy furán tikkelő nyomozónak, és Zolát a legváratlanabb pillanatokban idéző társának kell megakadályoznia, hogy a kisváros végleg az ördög kezébe kerüljön. Ott, ahol egy temetés is képes nevetségessé válni.

Olvass tovább »


Befogadhatás (színházkritika)

2015. március 25.

Rózsák, rendező: Urbán András, TRAFÓ, 2015. 02. 10.

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Rózsák című előadása – amelyet Urbán András rendezett Tolnai Ottó A kisinyovi rózsa című hosszúverse alapján – Budapesten, a Trafóban vendégeskedett. Az előadást közönségtalálkozó követte. A közönségtalálkozón az első hozzászóló azt sérelmezte, hogy nem kapott segítséget a mű befogadásához, ezért semmit nem értett abból, amit látott. Hozzászólása szerintem értékes és jelentéses. Azt gondolom ugyanis, hogy az ebben megfogalmazott tapasztalat – a dekódolás kudarca, vagy legalábbis a kudarcosnak megélt dekódolás – alapja általánosan téves elvárás a befogadó részéről mind önmaga, mind pedig a befogadni kívánt alkotás felé. S bár a huszonegyedik század elején, művészi oldalon már bőven túl vagyunk az értelmezés kényszerén, ez a hagyomány, és az ettől eltérő nézői magatartások tanításának hiánya, még mindig megnehezíti a publikum dolgát abban, hogy bármiféle viszonyt kialakítson a nem narratív elvek szerint működő műfajokkal. Meggyőződésem, hogy ez a hiányosság korlátozza a kortárs tánc és a mozgásszínház közönségének létszámát is, hiszen a dekódolás kudarca mindenkor kellemetlen élmény a néző számára. Ráadásul, a szóban forgó előadás kapcsán, a kritikákat olvasva, értelmezői oldalon is zavart tapasztaltam, aminek az okát nem annyira a megfogalmazhatatlanságban, mint inkább a befogadói bizonytalanságban látom.

rózsák_1

Olvass tovább »


Feketemosó: Benn a fényben

2015. március 25.

feketemoso-kisebb

Te vádolsz engem itt színdarabszavalással, miközben te mást sem csinálsz, mint rémdrámák monológjait mondod! Nincs itt másról szó, csak egy szokásos esti munkáról. Meghallgatjuk a tagot, holnap pedig egy tetőtéri üregben letartóztatunk valami anarchistát. – Kerber Balázs írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Hutvágner Éva versei (archív)

2015. március 22.

Bárcsak búcsú2014_4_borito

(megjelent az Apokrif 2014/4. számában)

Nem kérdeztem, hogy merre is megy el
merre is megy ez az utca
amit rákarcoltam a homlokomra
mint utolsó esélyt
eső volt vasárnap este
most nyár és reggel és szombat
így kiabálok ki az emeletről
hogy merre is ment az az utca
a reptér vagy a belváros felé
visszanézhettél volna egyszer,
hogy elmondd, hogy ó testvér merre

egy kis üveg vizet vittél magaddal
csak amíg elérsz az eső mosta földig
már pakolászunk és én fél kézzel
kiszórtam a kis földet is
amit még egyszer ballagáskor
egy kis befőttesüvegben kaptam

alkonyul itt az elméletekre
összebújunk ha jön valami szél
sávosan felkattan a neon
a büfé előtt a macskák összeasztak
a szárazságtól kimúltak gyomorférgeim
bár keressük a nyomod, hogy kövessünk
rég elmosta az az egy régi eső.

Olvass tovább »


Íme, az Apokrif új emblémája

2015. március 19.

Örömmel adjuk hírül olvasóinknak, hogy folyóiratunk a jövőben új, mutatós emblémájával fog megjelenni! A január elején meghirdetett logópályázatunkra 76 tervezőtől több száz pályamunkát kaptunk, amelyek közül a szerkesztőség Hlatki Dorottya alkotása mellett döntött. A grafikus az embléma tervezése során egy modern tipográfiai hagyományt képviselő, tiszta rajzú betűtípus eleganciájához vegyítette hozzá lapunk új ikonját: a szépírók életében obligát, az olvasók számára mégis rendre láthatatlan paragrafusjelet. A szövegalkotást hűségesen – hol türelmesen, hol firtatón – kísérő, sokunk képernyőjéről elmaradhatatlan jel nemcsak karaktert kölcsönöz arculatunknak, de mediális áthallásai révén utal a közegünkre, a magyar (folyóirat-)irodalom legújabb, számítógépek és szövegszerkesztő szoftverek nélkül elképzelhetetlen korszakára is.

Hlatki Dorottya a MOME tervezőgrafikus mesterszakának végzős hallgatója, lapunk szerzője. Az emblémájával kerül hamarosan az újságosokhoz az Apokrif következő, 2015. tavaszi lapszáma, s természetesen szintén ez a logó lesz a megújult világhálós kiadásunk arculatának központi eleme.


Bemutatkozik az Apokrif megújuló szerkesztősége

2015. március 19.

 


Teljesen megújul a 15 éves Prae irodalmi folyóirat

2015. március 18.

praeLényegében egyidőben az Apokrif megújulásával lapunk kvázi “nagytestvére”, a Prae irodalmi folyóirat is megújul, másfél évtized és számos karakteres korszak után. A lap történetének eddigi legnagyobb változásának oka, hogy a lehető legjobban és legizgalmasabban folytassa azokat az esztétikai, tudományos és szerkesztési elveket, amelyekkel a szerkesztőség eddigi munkája során is számos-számtalan módon kísérletezett: a nyitottságot a legkülönbözőbb irodalmak és a pályakezdő fiatalok egyéni s új hangjai, stílusa felé, a legfrissebb globális tudományos trendek hazai applikációját és a több érzékszerve ható összművészeti megmozdulások szervezését. Ahogy a leköszönő szerkesztőség fogalmaz:: “bízunk abban, hogy a folytatáshoz a legjobb és legtehetségesebb embereket találtuk meg, és a Prae életében ismét egy olyan korszak kezdődik, amelyik irodalomtörténetet ír. Minden részlet beljebb! Kedves Olvasóink, fogadják szeretettel az új csapatot!”

Olvass tovább »


Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 52 követőhöz