Feketemosó: A házmester (2.rész)

2016. július 20.

feketemoso-kisebbAz utolsó kukát is kihúzta. Zsolt izzadtan állt a meg koromfekete reggel metsző hidegében és várta, hogy az emberek végre előszivárogjanak a háztömbökből. Az apró Mme Moussard jelent meg elsőnek, a középkorú nő úgy sietett, szinte futott ki a D épületből, mint az első buborék, ami a felszínre szökik az edény aljáról, jelezve hogy a víz elérkezett a forráspontra.  – Stolcz Ádám írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Esterházy Péter halálára

2016. július 15.

3.jpg

Forrás

„Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és miképen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.” – idézi Esterházy Péter a Példabeszédeket a Hasnyálmirigynaplóban, utolsó könyvében. Esterházy mindenestül az élet írója, így nehéz a halálról – fáj leírni: az ő haláláról – beszélni. Az Esterházy-próza szövetét az ontológiai derű festi fényesre. Ez akkor sem változik, mikor a tárgy, az írás tárgya a hasnyálmirigy lesz – onkológiai derű, bújik ki a szerzőből naplóírás során. Ez a Hrabalra emlékeztető könnyedség munkál az Esterházy-univerzum mögött. És valahol ez a kvintesszenciája ennek a közép-kelet európai létnek, gondoljunk csak Kunderára. De emellett Esterházy vérbeli européer, akár a műveit átszövő intertextusokat tekintve, akár a színvonalat nézve.

Olvass tovább »


Feketemosó: boldogul

2016. július 13.

feketemoso-kisebbsenki olyan nem halt meg, aki / számítana, illetve mégis, mintha maga a / számítás, annak kötelessége halt volna meg. – Hyross Ferenc  írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Az ország, ahol mindent szabad (színházkritika)

2016. július 8.

Kohlhaas – Heinrich von Kleist elbeszélése alapján színpadra írta: Gábor Sára és Hegymegi Máté, rendező: Hegymegi Máté, Szkéné – Színházi Bázis – Maszk Egyesület

kolhaas3

Forrás

Kohlhaas Mihály történetének kérdései ma is elevenek: mit tehet és mit nem tehet a kisember, ha a bürokratikus állammal szemben többé nem képes jogainak érvényt szerezni? Meddig mehet el az önbíráskodásban, hol húzódnak a bűn határai? A Szkéné Színházban játszott előadás kreatív térhasználattal és aktuálpolitikai tartalommal gazdagítja az adaptációk sorát, felemás végeredménnyel.

Olvass tovább »


Feketemosó: Zsidófili

2016. július 6.

feketemoso-kisebbMeghajlott törzsű fák száraz lombjai dőltek a Bétfagé felé vezető útra. Jézus ezeket a természet elé leborult karjainak vélte, próbált kitérni előlük. Látta előre, nagyon lassan fog az Olajfák hegyére érni. Ráadásul embermagasságig lepte a por a levegőt, a mellette haladó tanítvány felváltva fogta be az egyik, és fújta meg a másik orrlyukát. Hiába váltogatta, nem változott semmi. Jézus az egymás elé tett lábait figyelve ugyanerre a következtetésre jutott. Összegyűjtötte minden bátorságát, legyűrte minden szégyenét, és megkérte tanítványát: „fuss az előttünk lévő faluba, és mindjárt, ahogy odaérsz, találni fogsz egy szamarat megkötve, amin nem ült még senki sem; old el a kötelét, és hozd elém.”  Bezsenyi Tamás írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Noszlopi Botond verse (online megjelenés)

2016. július 3.

Kanbuli

vízsugár a napsugár
a szívhetesre vár
nem kell sok: egy kártyapakk
s pár jókedvű betyár

jópofa ki sört bedönt
vagy nadrágszárra önt,
megcsillan e szár fokán
aranyló csöppnyi gyöngy

s nem különb ki íveset
a kerten átvizel
s fennkölten e bő nedű
a fűben porlad el

mert röffenés, döbbenet
hogy ez vagyunk isa
néhány évnyi szívverés
és por, homu, pisa

vízsugár a napsugár
lágy, langyos nyári sár
de érkezik Szívhetes,
hogy menni kéne már

Szerkesztői megjegyzés: A vers Fráter Zoltán 60. születésnapjának alkalmából készült, további köszöntések a hamarosan megjelenő nyári számban lesznek olvashatók, melynek tartalmát itt lehet elérni. 


Előzetes: Apokrif – 2016/2.

2016. július 1.

Napokon belül megjelenő, nyári számával az Apokrif lapunk egyik alapítója, felelős szerkesztőnk, az idén 60 éves Fráter Zoltán előtt tiszteleg. A versrovatban Bognár Péter, Bödecs László, Gál Soma, Nyerges Gábor Ádám, Rakovszky Zsuzsa és Vörös István versei, míg a prózarovatban Bene Gergely novellája, valamint Mizsur Dániel, Reichert Gábor, Tarcsay Zoltán, Tinkó Máté és Torma Mária köszöntőszövegei szerepelnek. Kritikusaink ezúttal kabai lóránt, Kertész Imre, Röhrig Géza és Szabó Márton István könyveit szemlézték. Friss számunk képanyagát Kaliczka Patrícia festményei szolgáltatták.

apokrif_borito_2016_2

Tartalom:

Rakovszky Zsuzsa: Megjöttek!, Egy más világban (versek)

Bognár Péter: Levél Fráter Zoltánnak, hatvanadik születésnapjára (vers)

Mizsur Dániel: Én, te, mi, Egy fotel, egy kanapé (prózák)

Nyerges Gábor Ádám: További távlatok (Fráter Zoltánnak) (vers)

Bödecs László: Lemarad, Idő (Fráter Zoltánnak) (vers)

Reichert Gábor: Az új Ady nyomában (próza)

Torma Mária: FZ60 (próza)

Gál Soma: Krisztina tér (vers)

Bene Gergely: Minden rendben (próza)

Tarcsay Zoltán: Pistikur és a lebegő szellet (vers)

Tinkó Máté: Epizód egy muskátliról (próza)

Vörös István: Születésnapi jó-kiáltvány (Fráter Zolinak szeretettel), A lapos Föld pereméről, A nyelv városa, Kimaradni a rablóbandából (versek)

*

Látószög:

Nyerges Gábor Ádám: Fráternité (Köszöntés Fráter Zoltán hatvanadik születésnapjára)

veress dani: Posztbarokk olajdzsungel (Kaliczka Patrícia festészetéről)

*

Látótávolság:

Halmi Annamária: a plútóról kérdezni istent (kabai lóránt: semmi szín)

Szmerka Dániel: Törések (Röhrig Géza: az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit)

B. Kiss Mátyás: „Robotizált tiszavirág” (Szabó Márton István: Másodlagos kötések)

Szabolcsi Gergely: Elkerülhetetlen tekintet (Kertész Imre: A néző)

*

(E számunkat 60. születésnapja alkalmából Fráter Zoltánnak ajánljuk.)

 


Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 69 követőhöz