Pictura és/vagy sentencia konferencia (programajánló)

AZ ELTE ÖKOSZEMINÁRIUM BEMUTATJA:

PICTURA ÉS/VAGY SENTENCIAKONFERENCIA

Időpont: 2012. május 25. (péntek)
Helyszín: ELTE-BTK (Múzeum krt. 4.) A/47

PROGRAM

10:30 Megnyitó
10:45 Első szekció (szekcióvezető: Labádi Gergely)
Devescovi Balázs: “Sárga homokdombok emelkednek, miket / Épít s dönt a szélvész.” – A Kiskunság művészi tája
Fehér Renátó: Leírás, látomás, közérzet – Petri György: Ismeretlen kelet-európai költő verse 1955-ből
Gönczy Monika: „Nem olvasott, – csak egy mohlepte cser-tőn A mikrokosmost” – Arany János: Ősszel
Hlavacska András: József Attila: Talán eltűnök hirtelen
12:20-13:00 Ebédszünet
13:00 Második szekció (szekcióvezető: Devescovi Balázs)
Komlósi Zita: A jelenlét melankóliája – idő és természet összekapcsolódásának hatásai Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz c. művében
Labádi Gergely: Természte vagy kultúra – Csokonai és Schiller
Szabolcsi Gergely: A leírás tárgyilagossága az Egy földterület növénytakarójának változása kötet verseiben
Tóth Anikó: Találgatások Pilinszky János Téli ég alatt című verséről

Beszélgetés Grecsó Krisztiánnal (programajánló)

Szerzőnk, Tóth Anikó 2012. január 20-án, este 6 órától beszélget Grecsó Krisztiánnal a jászladányi Nagyközségi József Attila Művelődési Házban a Magyar Kultúra Napjának (január 22.) apropójából.

Irodalom és környezet – ökokritikai olvasatok (hallgatói konferencia) (programajánló)

Az Ökoszeminárium és az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének közös szervezésű konferenciáján az Apokrif több szerzője (Fehér Renátó, Szabolcsi Gergely, Tóth Anikó) is részt vesz, az alábbiakban közöljük a teljes, részletes programot.

Tóth Anikó versei

Csöndzárlat

Soha nincsen csend.
Figyelted már?
Mindent kikapcsolsz,
mindent lehalkítasz.
Semmi neszezést,
külső zajt nem hallasz.
S mikor már azt hiszed,
most már tényleg magad vagy,
a hangok odébbálltak,
kis zúgások jönnek.
A vérkeringést hallod az ereidben
és a csontok neszét:
ez biológiai csöndzárlat.

Séta

Alólam már kirepült a családi fészek,
most a Bem-rakparton kódorgok.
Dunahideg arcom fölött
hajba fagyott, jeges csimbókok.
A Víziváros fagyos fénykép:
tükrén csúszok és mégsem.
Hová megyek? Miért jöttem?
Nem számít. És nem emlékszem.

Végül fekete madár vezet a Corvin térre,
mint királyokat a csillag.
De itt hiába nézek fel az égre:
az gyanús-rózsaszínen porzik.

Szegény madár, siess nagyon,
ha egyszer le találnál esni,
repülj a Duna fölé! Szárnyaidon
ne essen vérfolt, fulladj békében!
Másképp csőröd az aszfalt kövén koppan,
és nem fogad senki se földben, se vízben, se égben.

De aztán nem lesz változás:
a budapesti, poros égről madarak hullnak.
És minden megy tovább:
se Betlehem, se csillag.

Tóth Anikó verse (online megjelenés)

Szobabelső

Mi értelme leírni egy szobabelsőt?
Hogy az ágy az ágy mellett fekszik,
s ha az ajtót beteszik,
kiszűkül a sarok barna árnya,
és hogy több az ágy, mint a párna.
Más nincs, csak egy fotel magánya.
Csak ezzel együtt van együtt a szék és az asztal,
a szekrény eltaszít, az ablak marasztal.
A tegnap a szőnyegből porzik fel,
a magamé ez, s csak néha jövök el,
hogy a plafonról egy pókhálót levegyek.
A múltam ez. Leírtam, innen elmegyek.