Vegytiszta közönségesség (színikritika)

Trió – a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadása Israela Margalit azonos címet viselő színműve alapján; premier: 2011. október 14. Rendezte: Galambos Péter

Egyetlen díszletelemen keresztül is könnyedén értelmezhető a darab fő kérdése: milyen áron lehet valaki művész? Az Israela Margalit darabjánál némileg ismertebb shafferi Amadeus a zsenikérdésen és a vetélkedésen túlmutató szálakat csak elvétve léptet be, míg Margalitnál a házasságtörés és az elmegyógyintézeti kitérő alatt felszínre törő gondolatok jelölik ki a fő csapásirányt. Az előadás háromnegyede a színpad közepén helyet foglaló üvegdobozban zajlik, múzeumi megfigyeltségnek és fullasztó bezártságnak egyszerre téve ki a kalitka lakóit. Ezen kívüli élet csak a vasalódeszka és ruháskosarak vagy a fel nem fedezettség világában, a kottatartó mellett képzelhető el.

Vihar igazi széllel és esővel (színikritika)

Osztrovszkij: Vihar – a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadása; premier: 2012. március 2. Rendezte: Valló Péter

A vihar kívül és belül, tájon és emberekben egyaránt pusztít. Nincs villámhárító: az emberek rettenetes lázas igyekezettel teszik tönkre egymást és önmagukat.” – Valló Péter szavai rendezésének mozgatórugójáról, egy zárt közösség önpusztító bigottságáról. A település lakosainak megvan a véleményük a másikról, de valójában ugyanazokért a bűnökért, kihágásokért ítélik el egymást, amelyeket maguk is elkövetnek – legfeljebb abban bízhatnak, hogy sosem derülnek ki titkaik. Jelen történet legfőbb károsultjai a fiatalok, akik előtt még – közhely, de – egy minden értelemben teljes élet állna. Borisz és Katyerina szerelme már korábban született, viszont csak most vallja meg a lány sógornőjének, Varvarának vonzalmát. Katyerina nemrég ment hozzá a nála jóval idősebb Kabanovhoz. Ez eddig legfeljebb szürkeséget és monotonitást előjelző történetnek tűnhet, azonban a szerelmesek környezetében jelen van Kabanova asszony, az anyós, akiben a fensőbbségérzet és az uralkodási vágy életveszélyes kombinációja lakozik.

Csárdáskirálynő 3.2 (színikritika + interjú)

A csárdáskirálynő avagy 1916 – a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadása; Premier: 2011. december 2. Rendezte: Mohácsi János.

Magyar vonatkozásban eddig három emblematikus előadásról beszélhetünk: 1916-ban a bécsi ősbemutatón látja-hallja először a közönség Sylva Varescu, a román származású sanzonett és Edvin Lippert—Weilersheim herceg szerelmének történetét. 1954-ben Honthy Hanna színművésznő tiszteletére a történet kiegészül Cecília, a herceg anyjának részletesebben kidolgozott szálával. Mohácsi János 1993-ban rendezi meg először A csárdáskirálynőt, ekkor Kaposvárott, Molnár Piroska (Cecília), Kulka János/Nyáry Zoltán (Edvin), Gyuricza István (Bóni) és Sáfár Mónika (Szilvia) szereplésével. Az évszámok is jelzik, hogy akár direkt szándékon felül is egyre sűrűbben válik aktuálissá hazánkban a darab sorok közti mondanivalója. Mindemellett A csárdáskirálynő jelentősége hangsúlyosan mutatkozik meg abban az összefüggésben, miszerint a világszínpad számára egyenesen a magyar operett preparált műfajával forrt össze a történet. Mindezek felett a Mohácsi-életmű kapcsán már második alkalommal kell leszögezni: ez a történet nem bájos, nem tiszta, nem zárja égi boldogság.

 

Látvány Művek: Requiem (programajánló)

“Légy együtt a szöveggel!”

(Kiszavalóshow, Kalicka bisztró, 2012. március 12. Rendező: Mihók Nóra Zsófia)

Fontos, hogy a vers közvetítője megfelelő érzelmi intelligenciával nyúljon az adott alkotáshoz. Vajon képes-e a szerzőn kívül bárki más átadni azt, amiről a mű szól? Egy profi színészi előadás mást nyújt, mint a legtöbb szerzőé. Abban megegyezhetünk, hogy új jelentésrétegek jönnek elő. A kérdés az, hogy az új jelentésrétegek előkerülése együtt jár-e a régiek elvesztésével? Tágabban értelmezve: van-e egyetlen releváns jelentés, vagy minden a befogadón múlik?

Kiszavalóshow (programajánló)

(facebook)

“Mégiscsak jobb tökösnek lenni” – interjú k. kabai lóránttal

2011 novemberében k. kabai lóránt átdolgozást írt a Bárka Színház készülő előadásához, a Lángoló kerékpárhoz (premier: 2012. január. 21.). Dorota Masłowska Megvagyunk egymással c. művét Pászt Patrícia fordításában a Fiatal lengyel dráma című kötet közli. Az előadás rendezője Kamondi Zoltán, a dramaturg Garai Judit.
A darab főpróbájának hetében váratlan igazgatói döntés állta útját az átdolgozás színpadi megvalósulásának. A darab lengyel viszonyainak magyar eseményekké adaptálása csak a szövegkönyvben olvasható, a “magyarítás” azonban sem a nyílt főpróbán, sem azóta nem volt hallható. A darab jelenleg csupaszítva, „visszalengyelesítve” fut le az előadások estéin. A Lángoló kerékpár szövegkönyvének keletkezéséről és a főpróbahét utolsó napjain történt igazgatói változtatásokról beszélgettünk k. kabai lóránttal. – Mihók Nóra Zsófia interjúja

 

Nyers hús nagymamavérrel (színikritika)

Dorota Masłowska darabjait az elmúlt másfél évben két budapesti színház is műsorára tűzte. 2006-os, Két lengyelül beszélő szegény román című művét a Katona Kamra, a jelen kritika tárgyát képező, 2008-as Megvagyunk egymással-t pedig Lángoló kerékpár címmel a Bárka Színház mutatta be Kamondi Zoltán rendezésében 2012. január 21-én.

Mihók Nóra Zsófia verse (online megjelenés)

Kereslek

Ébredj! Bogozd ki hajadból
az álmokat, amikbe
beszöktem
minden éjjel,
hogy veled legyek.

Mindenhol téged kereslek.
Minden barna szempárban,
minden körúti villamoson,
minden színpadon,
minden esemesben.

Azt hiszem, te jössz szemben,
azt hiszem, te jössz mögöttem.
Mosolyoddal a zsebemben
kereslek,
egész nap kereslek.