Képszerkesztői köszöntő
Az Apokrif szerkesztőségének régi vágya teljesült, mikor 2011 elején megállapodtunk két tehetséges, képzőművészetben jártas hallgatótársunkkal arról, hogy ezentúl az ő szakmai felügyeletük alatt, profi szervezésben működik tovább a folyóirat (odáig talán leginkább gyerekcipőben járó, méltatlanul elhanyagolt) vizuális rovata. Mindazt a munkát, amelyet ez év eleje óta két lelkes, új szerkesztőtársunk a folyóiratnál végez, szerényen csak képszerkesztői munkakörként emlegetjük magunk közt (és a nyilvánosság előtt), holott, ha valaki veszi a fáradságot, hogy összehasonlítsa az Apokrif 2011. nyári számát (Dani és Tamás első munkáját), azonnal láthatja, jóval többről van itt szó – stílusról, markáns arculatról, elegáns, igényes, mégis friss vizuális anyagok értő tálalásáról. Bízunk benne, hogy ahogy egyre több művészeti ág képviselői (mint az estjeinken fellépő zenészek, weboldalunkon bemutatkozó filmesek, majdani közös produkciókon velünk dolgozó színházi emberek), úgy köztük most, hogy immáron szigorú és nívós szakmai mércével és valódi műhellyel várhatjuk őket, minél több tehetséges, fiatal képzőművész is otthonra lel (átvitt és szó szerinti értelemben is) soraink közt. A szó innentől két új szerkesztőtársunké, akik ezzel az alábbi szöveggel kívánnak bemutatkozni az Apokrif olvasóinak. (Ahogy arról már annak idején hírt adtunk, Erdei Tamás és Veress Dani 2011. szeptember 1-től fogva tagjai az Apokrif szerkesztőségének.)

Erdei Tamás

Veress Dani
Az Apokrifban az indulása óta bújtak meg festmények, rajzok, fotók. Hol jobbak, hol gyengébbek. De ez a szeszélyes csapongás azt a szépirodalmi szöveggerincet tekeregte be helyenként méltatlanul, amely biztos íven haladva, számról-számra egyre több műélvezetet tartogatott. Erre az egyenetlenségre untak rá a redaktorok, amikor felkértek két debreceni cívis barátot a lap képi megjelenésének gondozására. A szerkesztőséghez való szegődésünk kapcsán talán nem csupán illik, hanem érdemes is néhány szót ejtenünk a terveinkről. Pontjaink a magunk számára is zsinórmértékül szolgálhatnak az elkövetkezendőkben.
Legelszántabb célunk, hogy a folyóirat képes felét egy olyan biztos sodrú mederbe tereljük, amelyben haladva szavatolt a szomszédos oldalakon olvasható versekhez és novellákhoz hasonló színvonal. Olyan festők, grafikusok, fényképészek vagy szobrászok munkáit tervezzük csak közölni, kiknek keze már pályakezdőként sem remeg meg. Tehát első a kvalitás, önmagában azonban nem elég: távol áll tőlünk, hogy üres tökéletességgel kerekedő almák rézkarcaival untassuk a kedves olvasót. Üzenetet kell hordoznia, merengésre kell elcsalnia vagy játékosságot, leleményességet kell csillantania a képeknek.
Tovább ehhez a bejegyzéshez »