Szirmai Péter esszéje (online megjelenés)

Egy uruguayi hullagyűjtő

 

Juan Carlos Onetti világa

 

A könyvek mindig egy fiktív valóságot jelentettek számomra, telitűzdelve nekem tetsző egyéniségekkel, szerethető hősökkel, amely érdekesebb és izgalmasabb, mint a való élet. Ezért szeretem, ha sok könyv van körülöttem, ezért igaz rám is, amit Borges mondott magáról: irodalom tekintetében hedonista vagyok. Régi könyveimhez az olvasmányélmény miatt kötődöm, olykor újraolvasom őket, de kellenek az újak is, melyek meglepetésként hatnak. Gyakran visszatérek könyvesboltokba, antikváriumokba, van, mikor keresek valamit, van, mikor csak nézelődöm, barátkozom az újdonságokkal. Valahogy így került a kezembe 2008 első hetében Onetti A hajógyár című kötete. Nem ismertem az írót, furcsa volt az olasz vezetéknév, a spanyol utónév, de tetszett a mocskos gyárablakok keltette lepusztult hangulatot sugárzó borító. A fülszöveget olvasva rögtön szimpatikussá vált az író: „Úgy dolgozott, ahogy szokott: ágyban fekve, italozva-cigarettázva rótta fura betűit egy határidőnaplóba”. Ami pedig a történet miliőjét illeti: a csődbe jutott gyár nem ismeretlen nekünk, magyaroknak. Munkám során magam is jártam hasonlóban az egyik tiszai városban, az ezredforduló tájékán. Emlékszem, egy mérnök fogadott minket a kapunál, majd átvezetett a koromtól mocskos kémények erdejében, a kihalt gyáregységek között a főépületben található irodájába, ahol, elmondása szerint, ideiglenesen, az áthelyezéséig kell dolgoznia; de hogy ez mikor következik be, azt nem tudta. Dél-Amerika hasonlóan elképesztő hely, mint Közép-Európa, ezért érzem otthonosan magamat irodalmában, ezért ismerős a politikai berendezkedése.

A testek megjelenítése Pedro Almodóvar Beszélj hozzá! című filmjében

Magyar Zsuzsanna

Miután a feminizmus első hulláma során a nők kiharcolták szavazati jogukat, az 1950-es évektől a nőiséghez és férfiassághoz kötődő fogalmak vizsgálatán keresztül a látens diszkrimináció ellen is felvették a küzdelmet. Simone de Beauvoir állítása, miszerint ,,az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik’’, világosan meghatározta a biológiai és társadalmi nem közti különbséget, ami jelentős áttörés volt a fogalomalkotásban. A társadalmi nem kulturális konstrukcióként való felfogása szerint bár egy adott genetikai struktúrával születünk, a női és férfi szerepeket az a kultúra építi ki bennünk, amelybe beleszületünk. Figyelmembe véve, hogy legtöbb cselekedetünk a tanult viselkedési formákból eredeztethető, nem pedig biológiai adottságainkból, a konstruktivista szemlélet nagyobb választási lehetőséget biztosított a nőiség mibenlétének meghatározására a korábban uralkodó esszencialista felfogásnál.