Nyerges Gábor Ádám versparódiái (online megjelenés)

2012. február 26.

(Kis Farsangi Ál-manach)

Borbély Szilárd: A bőrhöz

Föld ki égbe vágy
felület mi bőrbe lágy
kép zavar ha van
piros láng téli havan

a ember szóba ál
de eszme önmagából kivál
földben állítva be állig
de fogalom egyfele szállik.

Zalán Tibor: Lottyadt klapanciák 1-14.

Beborul az ég a föveny felett
lehajtja a nyak a nehéz fejet
Mindig azon jár az eszem hogy van
ez hogy meg kell halni Csak megkottyan

*

majd Meg fájni fog hogy már meghaltam
Lesz-e a majd üst vasvilla meg katlan
Hogy fogok majd írni ha bevégzem
de miről fogok hogyha meg épp nem

*

A halál amúgy olyan mint egy hokedli
most ráállok és így leszek épp szonettnyi


Sós Dóra versparódiái (online megjelenés)

2012. február 26.

(Kis Farsangi Ál-manach)

Juhász (Finánc) Ferenc: Kérem, húzzon sorszámot!

 

Az ügyfeleknek nagy krokodilfejük van. Feszülten terpesztik magukat az ügyfélszolgálati pultnál, izzadt sorszám a kezükben. A banki dolgozó hirtelen felszökken, mint egy kékpettyes szöcske, és a két óriás-napraforgó összetett szemben kiül a rovarnézés-közöny.

Minden ügyfél más: óriáscsőrű büdösen károgó varjak vonják össze a hiteleiket, akár bő szoknyán a fodrot, a székek közt görögnek a purdék. A kobrafejű óriás szúnyogok hektikusan nyúlnak a szívükhöz, ha csörög, és fontoskodva öntik tele apró betűkkel a kis noteszt, míg az első emeleti privát bankár számfejjel üti be szám-műkörmeivel a számtalan adatot – szerződések, megbízások, engedélyek, nyilatkozatok pecsételik meg a milliócskákat. A kopaszodó papucsállatkák feszengve guggolnak a babakocsi mellett, míg a nadrágos szúnyogtehénbikák döntést hoznak tíz évre a papucsállatka fizetésének lekötéséről, elköltéséről, átszázalékszámításáról, mert nem lehet a petyhüdt bőrre fedezetet találni. Itt már csak a gyerek a kezes, a fakanál és a vasaló.

És ott a diákság, mint lárvában a selyemhernyó, elvetélt öltözékkel, párezres tételeken tanulja a felnőttséget, a csordaszellem át-átsuhan rajta, megborzong, hátralép, majd vissza, és végül lemásolja a mintát.

Mint kitömött madár gubbaszt a biztonsági őr, viszketést kap a steril környezetben, a csendes pittyegéstől, mormogástól gennyes lesz a füle. Általában vágyódva váltja át magát a Burger Kinges biztonsági őr rengőhasú árfolyamára. Lám, mennyi fagylalt fér annak a szájába az édes munkaidőben, míg csokoládés, karamellás, epres vagy erdeigyümölcsös öntettel öntötten rodeo burgerért áll a pult mellé.

A pittyenés után a 3-as pult felhorkan, az őr álma tönkremegy, mint a kétnapos sültkrumpli: „Kérem a következőt!”

 

Juhász (Eladó) Ferenc: Új áru a turkálóban

 

Nehezen küzd az alulfizetett, elvált, xanax-függő, kórosan elhízott eladó a szarvashátak rézfutamával, teste kiterjedt és (rossz-értelemben) kísértő kisállat-temető. Hurkaujjaiból kipotyognak a bébiruhák agyonmosott és a női blúzok kitágult árai, orrlukaiból a fáradtlevegő lustán hömpölyög.

Nyitás előtt fél órával már állandósult a csordabőgés, és kilenc óra egy perckor megindul a kecske-disznó-tehén csordaözönlés, karok lógnak a próbafülkéből, a tükörnél könyökök bordába fúródnak, és a pénztárnál torlódnak, tolakodnak.

Három nő sivalkodik egy töröttcsatos szandál fölött, s csörög rajtuk a tonnás bizsu, mint dühödt kígyófészek. Az egyik bőgve, sikítva, dünnyögve, darázsként dohogva lóbálja az auchan-szatyrot, míg a debella donna, mint a zöld ponty oldala, csonttű-kés hátuszonnyal, az esernyőjével dominál. Rebeka, a legkisebb muskétás elpinkesedett axolotl fejjel egy sálat gyömiszkel a retikülbe.

S az eladó kitör a pult mögül, a hangok tompák és elmosódottak, csípőtájon rozsdás a mozgás, de halad, halad a töröttcsatos szandál felé, amely mint a török szultán gyémánt félkrajcárja csillog, fityegő csatja kacéran lóg, a kitaposott belső részről félig lekopott már a harminchetes szám. Domina Donna delírium tremensbe toccsan, mikor az esernyője fémvázastól, plasztik fogantyústól, hupililástól a polcra koppan. A nő auchan-szatyrába kapaszkodva lófarkát csóválja, és a pénztárcája után kotorászik, míg az axolotl ügyesen kislisszol a falka közül, duplafenekét kéjesre szorítja. A csengős ajtón kilépve elvigyorodik, s mosolyát az „1 kiló-500 Ft bálásáru” tábla kicenzúrázza.

 


Braun Barna versparódiái (online megjelenés)

2012. február 25.

(Kis Farsangi Ál-manach)

Nemes Z. Márió:

Vesemedencecsíralábszárnövendék

Kihív, ha Pityu játszani akar

és megsóz. Veséjétől nem bír

szóhoz jutni, csípi az ér is.

Tenyere folyós gézből van

pöckölgetem arrébb nehogy

megérintsen a váz.

Ha visszahozzák más színű lesz,

kaméleongéneket raktak a szervezetébe

ha lehülyézem belilul.

Gizu

Gizu ha folyós, rossz az íze

ki kell köpni mert megdagad tőle

az ínyem alatti rokonszenv.

Minden nap lemosózzák a hátát

csak a közepét nem érik el

vastag ormányukkal az elefántsegédek.

Reggel, ha kicifrul rajta a rojt,

megengedi, hogy közé bújjak,

és nyelvet eresszek tarkómból

kikaparni belőle poshadt aluszékonyságát.


Nyerges Gábor Ádám versparódiája (online megjelenés)

2012. február 25.

(Kis Farsangi Ál-manach)

Prométheusz inget vásárol

 

(fülszöveg)

Az ismert, közkeletű történetben: “A kalózok megtámadnak egy hajót. A kapitány szól a hajósinasnak:
- Hozd ide a piros ingem!
A piros ingében végig az élen harcol, visszaverik a kalózokat.
Legközelebb két hajónyi ellenséges kalóz jön, de a kapitány megint csak a piros ingét kéri, nagy nehezen megint visszaverik a kalózokat.
Kérdezik a matrózok, hogy miért mindig a piros ingben harcol, erre azt mondja nekik, hogy így nem látszik a vér, ha megsebesül, és ezért ők továbbra is ugyanolyan bátran harcolnak.
A matrózok be is látják, milyen okos a kapitány.
Harmadszor viszont már egy 20 hajóból álló flotta támadja meg őket. A kapitány szól a hajósinasnak:
- Hozd a barna nadrágom!” Krusovszky Dénes megdöbbentő erejű verskompozíciója ezt az időtlen fabulát meséli újra a történetben amúgy nem szereplő és hozzá semmilyen módon nem is kapcsolódó Prométheusz szemszögéből, aki éppen azért, mivel a legendás esetnél nem volt jelen, a költőre oly jellemző rezignált kívülállás pontos, higgadt, szenvtelen hangján tud beszámolni a fent ismertetett eseményekről, miközben a Kaukázushoz láncoltatásra készülődve épp új inget kíván vásárolni. Többezer éves mitológia és időtlen tengerész-anekdota így találkozik e vérfagyasztó kompozíció totális, sokkoló érdektelenségében.

*

Krusovszky Dénes: Aki érkezik a csőrrel

 

(Egy Krusovszky Dénes-átirat második leöntésének gyenge utánzata)

 

Olyat kérek, amin úgy a máj tájékán maradt
egy kis szövethiány, mert az egymáshoz
illesztett anyagok néha, mint a toposzok,
minden erőlködés dacára nem igazán érnek

össze, ha majd érkeznek tépni húst, legalább
az ing ne szakadjon, nem értettem jól, hogy
mennyibe kerül, nem mindig hallom pontosan,
amit mondanak nekem, fülemben még a bőr

reccsenése cseng, mint életlen, ritmustalan,
tompa sorok összefent csikorgása, olyat kérek,
amin nem látszik annyira feltűnően a ráalvadó

testnedv, ha pontatlan lenne, aki érkezik a csőrrel,
hozzá pedig nem a divat szerint illő nadrágot,
hanem mint kevésbé bátor matróz, versszínűt, barnát.


Braun Barna versparódiája (online megjelenés)

2012. február 25.

(Kis Farsangi Ál-manach)

Pollágh Péter: Lóulül

 

van, aki nem lovagol,

pedig aki ismeri a lótant

tudja hogy a ló van.

van aki pedig lovagol,

lovag és ólba ment lovni

és tudja milyen az üres szó

ha az ólban már nincsenek

se lovak se lók


Csordás László versei (online megjelenés)

2010. április 13.

Sms-nyi görbetükrök

Varró Dániel

Játszom a költőt.
Valóban az vagyok?
Álmomban sokszor
bocikat hajszolok.

Parti Nagy Lajos

Igefőnév jelzősíti
kósza versemet,
kezemben úgy tíz grafit
s nesze nyekereg.

Karafiáth Orsolya

Szeresselek, Orsikám?
Inkább a jó bor!
Szemed bár intelligens,
akár a mosópor…


Variációk ingyombingyomra (az Apokrif Online húsvéti melléklete)

2010. április 1.

Nyerges Gábor Ádám:

avagy: Így írnának locsolóverset


Az Apokrif Online különleges, 2010 húsvéti mellékletében szerzőink (Nyerges Gábor Ádám tolmácsolásában) tesznek kísérletet locsolóversek írására. A Nyerges Gábor Ádám széles körében meghirdetett pályázatunkra beérkezett műveket alább közöljük. Boldog húsvétot kíván:

A szerk.

*

Tartalom:

Györe Bori: Zölderdő

Kántás Balázs: a szemed sarkában

Ismeretlen szerző: I was walking in a green forest (Kántás Balázs fordítása)

Torma Mária: Intenció

Török Sándor Mátyás: Szabad-e

Sós Dóra: Árva mező

Tarcsay Zoltán: Arnold megtalálja önmagát

Smid Róbert: Veled, Artemisz…

Nyerges Gábor Ádám: Nyúlcipő

Evellei Kata: Időn túl

Fehér Renátó: Verset nem

Hlavacska Tamás: Kiflirég

Szabolcsi Gergely: Locsolóvers posztmodern darabkákra

Zólyomi Kristóf: III. perc értelmetlen

Braun Barna: Hímes

Radnóty Zoltán: V. úr meglocsolja a feleségét húsvét alkalmából

Stolcz Ádám: Nyuszi ül a fűben

Palágyi László: idegbaj

Tovább ehhez a bejegyzéshez »


Ami a hat és feledik számból kimaradt (online megjelenés)

2009. október 4.

Lapunk legfrissebb számának paródiamellékletéből, a Nyafogrifból terjedelmi okokból végül kimaradt művek következnek, felül, kisebb, dőlt betűvel olvashatók az eredeti szerzők nevei.


Vass Norbert:

Török Sándor Mátyás:

Mássz


(egy Picasso-kép alá)

Ha lelkedben túl sok a september
Ha prózák helyett már csak prozac segít:
Fricskázd meg v.melyik kisasszony orrát,
Bámulj padlón Picassot.
Mássz egy kép alá.
És bóbicálj el, ha már leadta köpenyét a teremőr.
S álmoktól cserepes szemekkel, oszlopos simeonmód,
Zúzd darabjaira mindahány antik vázát.
Majd szádban benzinnel átitatott múmiagyolccsal
Gyújts rá egy posztmodern katarzisra.

*

Tarcsay Zoltán:

Nyerges Gábor Ádám:

A csaj is azt mondta


Nekem

Ez még belefér.
Ketten mentünk el, hogy elbírjuk,
én és az Elemér.
És hosszú szakálla volt a föltámadásnak
amikor föltámadott a henger
a képek tengerében hánykolódik a megvetés
magvetés –
e kettő (kell nekem; ez) az ember
ágyban, párnák közt nyalni meg
a titkos férget
(fasírtba szót hallok megint)
közben félszemmel pislogunk és lesújt a péntek
no nem a néger vagy valami barna liba
hanem a 13-a.
Hogy ez már túlcsordult,
és hogy túl hosszú, meg hogy tintás,
és ráférne egy lomta-
lanítás –
a csaj is azt mondta.

*

Nyerges Gábor Ádám:

Török Sándor Mátyás:

Borongós elmélkedés

Agyam s lelkem
Türkiz fellegekként
Telepedett rám
Miközben a szemközti fal méreget
Én annyira unom
Ezt a sok izgalmat
– elaludt a gyertyám

Kocsonyás Ideák
Között úszkálok
Pille enciklopédiák repesztik
Mohón pempős vállamat
Fulladozom a reménytől
Hogy most talán bántanak
Ebben a szobában négy fal is van

*

Tarcsay Zoltán:

Szöveg

Lírai egyes szám első személyem
szólít meg most, Olvasó!
S a lény, ki fatikus szavaim
hatására olvas, ó!
Beljebb vágyik, szerepelni
kíván a szövegben
de most komolyan, hisz Ön ebben?!
Mármint, hogy a lírai én
defunkcionalizálná az alanyt?
Hát hogyhogy nem érti,
nem olvas Kölcseyt és Aranyt?!
Nagyjainkat, kik ott alant
intertextuális megnyilatkozásaikkal
ébresztgetik a szövegbe takart tudattalant…
Pfúj!

*

Tarcsay Zoltán:

Ne olvass engem

Ez a líra a babérra
ha elég lesz, megeléglesz,
kikerülsz és csak a fürdés
alatt olvass, csak alkoss, hass,
de ne gyarapodj
, nagy a pereputty
már
bár
tavasz van és forr ma mű vész
nem vagyok nagy formaművész
tartalom ellen
duzzad a mellem
bár aki olvas hexameterbe(n) meg vala verve
akadályoz ha kihámoz.

Ez még belefér.

Ketten mentünk el, hogy elbírjuk,

én és az Elemér.

És hosszú szakálla volt a föltámadásnak

amikor föltámadott a henger

a képek tengerében hánykolódik a megvetés

magvetés  –

e kettő  (kell nekem; ez) az ember

ágyban, párnák közt nyalni meg

a titkos férget

(fasírtba szót hallok megint)

közben félszemmel pislogunk és lesújt a péntek

no nem a néger vagy valami barna liba

hanem a 13-a.

Hogy ez már túlcsordult,

és hogy túl hosszú, meg hogy tintás,

és ráférne egy lomta-

lanítás  –

a csaj is azt mondta.


Follow

Get every new post delivered to your Inbox.