Bölcsészként, pláne úgymond kortárs irodalmárként napjában többször megkérdezik tőlem, miért nem járok színházba. A válasz mindig ugyanaz volt: kegyeleti okokból. Ma este azonban ha úgy vesszük, hullagyalázást követtem el, mikoron merő kíváncsiságból megnéztem egy tévéközvetítést. Alföldi Róbert rendezői munkásságával ezidáig csak színikritikák során találkoztam, illetve a Nagy könyv c. sorozat számára elkészített Micimackó adaptációban, előbbiek alapján a kialakult kép kiábrándító, utóbbi munka viszont zseniális volt, talán emiatt, meg a darab iránti szeretet miatt kapcsoltam be a Duna tévét. Gyarló az ember. És félrehord a távkapcsoló.
Természetesen a színjátszásról csak mint kibic és dilettáns szurkoló írhatok, a továbbiakban is csak ilyen minőségemben teszem ezt, kvázi a pálya széléről.
Írta: apokrifonline 
