Variációk egy témára (könyvkritika)

„Nem lesz beszélgetés. Tényleg úgy történt minden, ahogy magam se tudván, mit csinálok, megjósoltam: elindultunk egy pontból és visszajutottunk ugyanabba a pontba. Nem volt beszélgetés, nincs beszélgetés.”

Krasznahorkai László új kötete sajátos elegy. Elegye többek között egy novellafüzérnek, amelynek hőse Krasznahorkai László, aki – akár Esti Kornélhoz hasonlóan – folyamatosan beszél, beszélget. Interjú, ahol kérdező és válaszoló között nem mindig van meg a pozícióbeli különbség. Önvallomás kérdésekbe bújtatva, véleményformálás a világról, tanítás. Emlékezés és magyarázat. A kötetben helyet kapó beszélgetéseket maga az író szerkesztette. A beszélgetőpartnerek között volt – a teljesség igénye nélkül – Aponyi Noémi és Weiner Sennyey Tibor, Szirák Péter, Hafner Zoltán, Gregor Dotzauer és Klaus Dermutz. Az interjúk változatos formájúak (találhatunk itt chat-interjút, klasszikus interjút, és a mű legvégén egy érdekes, novellaszerű interjút, ahol a kérdező maga Krasznahorkai), a kérdezők sokféle közegből és országból jönnek, de a válaszokban rejlő motívumok összekötik a szövegeket. A motívumok pedig mintha kört alkotnának. Olyasféle kört, amilyet Ion Grigorescu festőművész emleget az utolsó interjúban.

Vers-festmények / festmény-versek és az őrült művész apoteózisa (könyvkritika)

Jász Attila naptemplom villanyfényben című kötete a 2011-es Salvatore Quasimodo Költőverseny győztes pályamunkája. Koncepciója szerint a költő Csontváry Kosztka Tivadar bőrébe bújik, s afféle lírai naplóként, kronológiai sorrendben önti versbe a festő fontosabb alkotásait, melyeket egyúttal a versekkel szemközti oldalakon személyes megjegyzésekkel, jegyzetekkel lát el. A kötet alcíme szerint kép és hátoldala, tehát a festményeket verbalizáló verseket kísérő kommentárok voltaképpen a vásznak hátuljára írott, pillanatnyi állapotrögzítésekként olvasandók.

Kertész másként? – Önfelszámolás, idézőjelek közt (könyvkritika)

„…ebben a könyvben Kertész lebontja saját public image-ét” – fogalmazott Kertész Imre új kötete, a Mentés másként bemutatóján Dávidházi Péter irodalomtörténész. (http://www.litera.hu/hirek/a_public_image_lebontasa) Tény: naplóról van szó, melyben a Kertésztől megszokott egzisztenciális kérdések és a regényírás nehézségeit tárgyaló vívódások mellett személyes problémákról, a napi (azaz a jópár évvel ezelőtti – s e leírásokban a maira oly kísértetiesen emlékeztető) politika híreiből táplálkozó kesergésekről is olvashatunk. (A referenciális olvasásnak némileg keresztbe tesz, hogy a könyv jegyzetanyaga meglehetősen hiányos, szegényes.) Amint a kötet főszerkesztője fogalmaz, „az olvasó képet kaphat egy nagy író hétköznapjairól”. (http://hvg.hu/kultura/20110921_kertesz_imre_naploja)

Ambivalens (könyvkritika)

Tulajdonképpen egyszerű az alaptörténet Jonathan Garfinkel A Jeruzsálem-projekt című regényében. Adott egy fiatalember, egy író, aki keresi önmagát és helyét a világban, miközben kénytelen átgondolni viszonyát mindazokhoz az elvekhez, szokásokhoz, hagyományokhoz, amelyek szellemében felnőtt. Mint oly sok esetben az irodalom történetében megint egy idealista fiatalember történetét követhetjük végig, akinek be kell(ene) látnia, hogy nem lehet megváltani a világot, mert a világ nem akarja, hogy megváltsák.

Kultúraszemle, finom lírai arcba temetve (könyvkritika)

Öröm a recenzens számára, ha az előtte heverő anyag tiszta struktúrába rendeződve mutatja magát. Így van ez Turczi István legújabb, A változás memóriája címet viselő kötetével is: az elegáns, szolid külső megjelenés, valamint a belső illusztrációk, melyek Fazakas Csaba keze munkáját dicsérik, harmonikus összhangot alkotnak a könyv szövegvilágával.

Hab, avagy A nőkben rejlő agy (könyvkritika)

Miközben az Ezer és 3, avagy A nőkben rejlő szív kritikai fogadtatása a könyv papírmasészerű nőfigurái és az elbeszélő hímsoviniszta nézetei miatt acsarkodott, a kötet megjelenését követő interjúkban és beszélgetésekben Kukorelly makacsul ismételgette, hogy innentől már csak a nő és férfi között létrejöhető kapcsolatokkal szeretne foglalkozni írásaiban. A tavaly megjelent Reggel az egyik istennő – borítóján egy derűs nyári reggeli ébredést sejtető női vádlival és az Ezer és 3 tipográfiai megoldásaival – felébresztette bennem az egykori ígéret beteljesülésének vágyát: azt gondoltam, hogy itt a folytatás. Persze, ha valamit meg lehet tanulni az előző regényből, hogy ígérni nonszensz.

„Nem veszek el semmit, hogy a magaménak tudhassam” (könyvkritika)

Talán azért is, mert sok év versterméséból válogat megfontoltan, talán, mert ez a Kaukázushoz való kötődés története: Norman Jope Dreams of the Caucasus (Kaukázusi álmok) című prózavers-kötetének esztétikailag legrokonszenvesebb vonása az ív, amely a kötet elejének személytelen, tárgyias szövegeitől a kötet végének egészen mélyen emberi és melegen stilizált versnyelvéhez vezet.

Mániákus kísérletezés (könyvkritika)

Mikor először ütöttem fel  Szirmai Péter Mániákus bibliofília című novelláskötetét, bevallom, kissé kétkedve kezdtem bele a szövegek olvasásába. Első ránézésre ugyanis nem tetszett a könyv címe. Fellengzősnek, túlzottan magamutogatónak tartottam: mintha a szerző a Gutenberg-galaxis utolsó őrzőjének szerepében akarna tetszelegni az olvasó előtt, a ’mániákus’ jelzővel pedig mintha arra akarna utalni, hogy „harcát” magányosan, modern Don Quijote-ként kellene megvívnia az őt abnormálisnak bélyegző világ ellen. Prekoncepcióm azonban szerencsére tévesnek bizonyult (legalábbis ami a címet illeti), a kötet élére helyezett címadó novellából ugyanis rögtön kiderül, mit is takar a „mániákus bibliofília” fogalma.

Magadat emésztő (könyvkritika)

Inkább egyen meg a méreg, minthogy a mérget megegyem. E 412, ízfokozók, guargumi, zselésítő, savanyúságot szabályzó anyag, mind-mind beépül a korpuszba, savanyodunk. Fogunkban szaporodik az idegen anyag, napnál is világosabb: méregteleníteni szükségszerűség. Kézenfekvő, hogy egy ember a méregtelenítés csodaszerét kínálja, de ami különleges, miközben ezt teszi, maga is vég nélkül mérgelődik. Tulajdonképpen a méregzsák keresi a foltját százötven oldalon át. Ez a méregzsák maga Fibinger úr, megélhetési fitness-guru, a kötet pedig az ő elégedetlenkedő, zsémbelő, szitkozódó monológja, amely kifogyhatatlanul hömpölyög, kiszorítva minden szót a tömpemizséri kultúrotthonból. Ostoroz mindent és mindenkit, ő a modern fitness-Ady. Nyelvének gazdagságában ott csillog a klasszikus latin kopottas, alkonyi fénye, és az olvasmányélmények irodalmi felületessége. Ahogy pedig a termékbemutatók mesteréhez illik, mondandóját nyakig beássa a fogyókúra és szépségbiznisz terminus-áradatába. Ha Horst Fuchs magyar volna, Fibingerré válni lenne kedve.

A fiú, aki sose áll meg (könyvkritika)

Végre magyar nyelven is olvasható Patrick McCabe, Írország egyik legnépszerűbb kortárs szerzőjének A mészároslegény című 1992-es regénye, mely az eddig  12 kötetes szerző negyedik könyve. A regény elnyerte az ír Times irodalmi díját és jelölték az 1998-as Man Booker-díjra is.