Filmkritika: Valahol az elveszett jelentésen is túl

Varga Gergő

Sofia Coppola legújabb munkájában jól ismert témához nyúlt. Akárcsak a Lost in Translation című korábbi filmjében, a Somewhere-ben is a magány kerül az objektív középpontjába.  A két film közötti párhuzam azért is helytálló, mert mindkettő hőse egy rezignált, életunt férfiszínész, akinek címlapokon tündöklő élete valójában céltalanságtól és elhagyatottságtól terhes. A Somewhere főszereplője, Johnny befutott hollywoodi színész, aki ugyan Ferrarival száguld, de akárhány kört is tesz meg sportkocsijával, mindig egyedül érkezik a célba. Bárkit és bármit megkaphat, de ahogy az lenni szokott ilyenkor, már senki és semmi nem érdekli. Felszínes életet él, szenved egy olyan környezetben, amiről mi, hétköznapi emberek még csak álmodni sem merünk. Egyedül lánya érkezése jelent számára némi vigaszt, aki viszont a szülei felelőtlenségétől gyötrődik, így az ő kapcsolatuk sem lehet teljes többé. Hál’ istennek, hiszen ez az, ami miatt a film nem fordul át hollywoodi giccsbe és marad bár unalmas, de legalább európai szemmel is értékelhető alkotás.

Máriás Attila: Ugrások (filmpremier)

Újabb filmpremiernek ad otthont az Apokrif Online. Ezúttal Máriás Attila Ugrások című rövidfilmjét ajánljuk Olvasóink figyelmébe.

(A teljes stáblista az ugrás után olvasható.)

Nyerges Gábor Ádám művei Vass Norbert kísérőjegyzetével

Instant

szövegfilm

Instant from Apokrif Online on Vimeo.

Instant

filmszöveg

Ez a férfi -­  nem tudni a nevét -­  néha dolgokat lát, amiket nem ért. Egy nyolcvan magas. Rövid, barna haj, szemüveges. Akit lát, garbót visel, mikor látja és edzőcipőt. Az ember tudvalevő, hogy nincs egyedül, mégsem lát vele senki mást. Félelmet érez, vagy az övét, vagy a sajátját. Ez az ember esténként ablakot nyit a hőség miatt. Ilyenkor látnia kell az utcát és a rajta vonuló bölény, medve, vagy elefántszerű dolgokat. A látottakba néha beleszűrődnek félig hallott telefonbeszélgetések. Változó hosszúságúak a szünetek. A gyárban, ahol dolgozik (Instantnak hívják a felirat szerint) porított húst készítenek. Egyik nap az egyik, másik nap a másik részlegen dolgozik. A páratlan napokon húsból por készül, a párosokon fordítva. Szombaton is dolgozik, csak vasárnap pihen. A férfi gyakran hozzákölt ahhoz, amit lát, néha többet, néha kevesebbet.

Félárbocon a mozikban (beszámoló a 18. Titanic Filmfesztiválról)

Magyarország legnagyobb nemzetközi filmfesztiválja idén vált nagykorúvá, amit minden nehézség ellenére kisebb fordulatszámon ugyan, de a megszokott minőséggel ünnepeltek. Április 8. és 16. között ismét megteltek a mozik jobbnál jobb filmalkotásokkal és az utánozhatatlan fesztiválhangulattal.

Filmkritika: Északi sötét

Németh Tamás

Odáig jutottunk, hogy a skandináv film egyfajta védjeggyé vált. Sajátos látószög, sajátos gondolkodás, sajátos humor, minőségi kivitelezés. Nem kell feltétlenül Sjöströmig menni, de még Bergmanig sem – elég szétnézni a jelen filmes palettáján, és mindjárt szemünkbe tűnik a közönséget újra és újra megosztó Lars von Trier, a groteszket és az európai kulturális hagyományt, meg persze épp skandináv filmes gyökereit folyton újraértelmező Anders Thomas Jensen, a nemzetközi köztudatba mesterien komponált, lírai horrorral betörő Tomas Alfredson vagy épp Nicolas Winding Refn, aki Pusher-trilógiájával szintén egyre szélesedő rajongótábort épített ki magának.

A testek megjelenítése Pedro Almodóvar Beszélj hozzá! című filmjében

Magyar Zsuzsanna

Miután a feminizmus első hulláma során a nők kiharcolták szavazati jogukat, az 1950-es évektől a nőiséghez és férfiassághoz kötődő fogalmak vizsgálatán keresztül a látens diszkrimináció ellen is felvették a küzdelmet. Simone de Beauvoir állítása, miszerint ,,az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik’’, világosan meghatározta a biológiai és társadalmi nem közti különbséget, ami jelentős áttörés volt a fogalomalkotásban. A társadalmi nem kulturális konstrukcióként való felfogása szerint bár egy adott genetikai struktúrával születünk, a női és férfi szerepeket az a kultúra építi ki bennünk, amelybe beleszületünk. Figyelmembe véve, hogy legtöbb cselekedetünk a tanult viselkedési formákból eredeztethető, nem pedig biológiai adottságainkból, a konstruktivista szemlélet nagyobb választási lehetőséget biztosított a nőiség mibenlétének meghatározására a korábban uralkodó esszencialista felfogásnál.

Filmkritika: Egy német gyermekmese

Németh Tamás

Ami jót el lehet mondani Michael Haneke filmjéről, A fehér szalagról, azt nálunk is, külföldön is elmondták. És igazuk volt, már ami a film kvalitását illeti. A vulgáris kritika azonban ebből is krimit csinált, valami izgalmas rejtvényt, amiről majd a néző szeme előtt hull le a lepel, miközben az egész korabeli német társadalom is megkapja a magáét.

Filmkritika: A kék köd

Németh Tamás

Hogy csodálatos, meg fantasztikus, meg forradalmi, meg korszakalkotó, azt lényegében már akkor tudta mindenki, amikor még el sem készült. És amikor eljött a nagy nap, és a mozik előtt kígyózni kezdtek a sorok, és még a kritikusok is elájultak, a médiát pedig lenyűgözött cikkek tömege árasztotta el, valami megmozdult bennem, talán némi fellengzősséggel azt is mondhatnám, hogy a tapasztalatoktól táplált rossz előérzet.

Eposzparódia – filmen (filmkritika)

Németh Tamás

Széles nyitókép: elbűvölő francia táj bájos kis házzal, a ház mellett a dolgos gazda, amint épp iszonyú erőfeszítéssel aprítja a – mit is? A tuskót, amin éppen nincs semmi aprítanivaló. A nézők nem horkannak fel. Esetleg valaki, aki a hátsó sorban mobiltelefonja fényénél jegyzeteli szorgosan a bakikat. Mert ez az. Baki a javából. Vagy mégsem? Lehetséges, hogy Quentin Tarantino, aki a mendemondák szerint tíz évig készült a Becstelen brigantykra, és akinél lépten-nyomon ott lebeg az esetlegesség felett a művészi tudatosság, ha erre sokan nem is fogékonyak, egy ilyen égbekiáltóan szerencsétlen nyitással kezdje meg a nagy háborús opuszt?