Vegytiszta közönségesség (színikritika)

Trió – a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadása Israela Margalit azonos címet viselő színműve alapján; premier: 2011. október 14. Rendezte: Galambos Péter

Egyetlen díszletelemen keresztül is könnyedén értelmezhető a darab fő kérdése: milyen áron lehet valaki művész? Az Israela Margalit darabjánál némileg ismertebb shafferi Amadeus a zsenikérdésen és a vetélkedésen túlmutató szálakat csak elvétve léptet be, míg Margalitnál a házasságtörés és az elmegyógyintézeti kitérő alatt felszínre törő gondolatok jelölik ki a fő csapásirányt. Az előadás háromnegyede a színpad közepén helyet foglaló üvegdobozban zajlik, múzeumi megfigyeltségnek és fullasztó bezártságnak egyszerre téve ki a kalitka lakóit. Ezen kívüli élet csak a vasalódeszka és ruháskosarak vagy a fel nem fedezettség világában, a kottatartó mellett képzelhető el.

Kizökkent idő, felfüggesztett világ (színikritika)

Szalay Álmos:  Két jelzőlámpa van Pápán, tudtad? – A Proton Produkció előadása; premier: 2012. május 5., Szív-Kamara kulturális centrum

Budapesten virágoznak a low-budget társulatok, alapítványok, egyesületek, alternatív színházi társulások; repertoárjuk csábítja a kőszínházi közönséget és a fiatalokat egyaránt, mégsem mindig világos, miféle alternatívát nyújtanak ők nekünk, amiért érdemes lenne odafigyelnünk rájuk. A Proton Produkció legújabb premierje után azonban ha nem is véglegesen, de választ kaptam erre a kérdésre. A Szalay Álmos által írt és rendezett előadás olyan élményt nyújt, amire az ember elsőre nem is számít, ha veszi a bátorságot (meg a jegyeket) és nyit egy állandó játszóhellyel nem rendelkező társulat felé.

Variációk egy témára (könyvkritika)

„Nem lesz beszélgetés. Tényleg úgy történt minden, ahogy magam se tudván, mit csinálok, megjósoltam: elindultunk egy pontból és visszajutottunk ugyanabba a pontba. Nem volt beszélgetés, nincs beszélgetés.”

Krasznahorkai László új kötete sajátos elegy. Elegye többek között egy novellafüzérnek, amelynek hőse Krasznahorkai László, aki – akár Esti Kornélhoz hasonlóan – folyamatosan beszél, beszélget. Interjú, ahol kérdező és válaszoló között nem mindig van meg a pozícióbeli különbség. Önvallomás kérdésekbe bújtatva, véleményformálás a világról, tanítás. Emlékezés és magyarázat. A kötetben helyet kapó beszélgetéseket maga az író szerkesztette. A beszélgetőpartnerek között volt – a teljesség igénye nélkül – Aponyi Noémi és Weiner Sennyey Tibor, Szirák Péter, Hafner Zoltán, Gregor Dotzauer és Klaus Dermutz. Az interjúk változatos formájúak (találhatunk itt chat-interjút, klasszikus interjút, és a mű legvégén egy érdekes, novellaszerű interjút, ahol a kérdező maga Krasznahorkai), a kérdezők sokféle közegből és országból jönnek, de a válaszokban rejlő motívumok összekötik a szövegeket. A motívumok pedig mintha kört alkotnának. Olyasféle kört, amilyet Ion Grigorescu festőművész emleget az utolsó interjúban.

Vers-festmények / festmény-versek és az őrült művész apoteózisa (könyvkritika)

Jász Attila naptemplom villanyfényben című kötete a 2011-es Salvatore Quasimodo Költőverseny győztes pályamunkája. Koncepciója szerint a költő Csontváry Kosztka Tivadar bőrébe bújik, s afféle lírai naplóként, kronológiai sorrendben önti versbe a festő fontosabb alkotásait, melyeket egyúttal a versekkel szemközti oldalakon személyes megjegyzésekkel, jegyzetekkel lát el. A kötet alcíme szerint kép és hátoldala, tehát a festményeket verbalizáló verseket kísérő kommentárok voltaképpen a vásznak hátuljára írott, pillanatnyi állapotrögzítésekként olvasandók.

Szalay Álmos: Két jelzőlámpa van Pápán, tudtad? (programajánló)

Ezúttal szerzőnk, Szalay Álmos új darabjának bemutatójára invitáljuk kedves olvasóinkat:

Kiszabadulni, visszapörgetni, szétfeszíteni. Egymástól, belőled, a terünkből, az időnkből. Egymást, téged, a terünket, az időnket. Összepakolni a jeleinket, mondatainkat, cókmókjainkat. Lépésről lépésre. Ágról ágra.

Két jelzőlámpa van Pápán, tudtad? 
vihar egy részben

Bartalis Blandina és Pigler Bence

Dramaturg: Nagy Éva
Vizuális rendező: Szilágyi Tekla
Fények: Almási Tamás

Írta és rendezte: Szalay Álmos

Helyszín és időpont: Szív-kamara (1064, Podmaniczky  u. 61.)

2012. május 5-6. 19.00 óra

Kertész másként? – Önfelszámolás, idézőjelek közt (könyvkritika)

„…ebben a könyvben Kertész lebontja saját public image-ét” – fogalmazott Kertész Imre új kötete, a Mentés másként bemutatóján Dávidházi Péter irodalomtörténész. (http://www.litera.hu/hirek/a_public_image_lebontasa) Tény: naplóról van szó, melyben a Kertésztől megszokott egzisztenciális kérdések és a regényírás nehézségeit tárgyaló vívódások mellett személyes problémákról, a napi (azaz a jópár évvel ezelőtti – s e leírásokban a maira oly kísértetiesen emlékeztető) politika híreiből táplálkozó kesergésekről is olvashatunk. (A referenciális olvasásnak némileg keresztbe tesz, hogy a könyv jegyzetanyaga meglehetősen hiányos, szegényes.) Amint a kötet főszerkesztője fogalmaz, „az olvasó képet kaphat egy nagy író hétköznapjairól”. (http://hvg.hu/kultura/20110921_kertesz_imre_naploja)

Vihar igazi széllel és esővel (színikritika)

Osztrovszkij: Vihar – a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadása; premier: 2012. március 2. Rendezte: Valló Péter

A vihar kívül és belül, tájon és emberekben egyaránt pusztít. Nincs villámhárító: az emberek rettenetes lázas igyekezettel teszik tönkre egymást és önmagukat.” – Valló Péter szavai rendezésének mozgatórugójáról, egy zárt közösség önpusztító bigottságáról. A település lakosainak megvan a véleményük a másikról, de valójában ugyanazokért a bűnökért, kihágásokért ítélik el egymást, amelyeket maguk is elkövetnek – legfeljebb abban bízhatnak, hogy sosem derülnek ki titkaik. Jelen történet legfőbb károsultjai a fiatalok, akik előtt még – közhely, de – egy minden értelemben teljes élet állna. Borisz és Katyerina szerelme már korábban született, viszont csak most vallja meg a lány sógornőjének, Varvarának vonzalmát. Katyerina nemrég ment hozzá a nála jóval idősebb Kabanovhoz. Ez eddig legfeljebb szürkeséget és monotonitást előjelző történetnek tűnhet, azonban a szerelmesek környezetében jelen van Kabanova asszony, az anyós, akiben a fensőbbségérzet és az uralkodási vágy életveszélyes kombinációja lakozik.

Ambivalens (könyvkritika)

Tulajdonképpen egyszerű az alaptörténet Jonathan Garfinkel A Jeruzsálem-projekt című regényében. Adott egy fiatalember, egy író, aki keresi önmagát és helyét a világban, miközben kénytelen átgondolni viszonyát mindazokhoz az elvekhez, szokásokhoz, hagyományokhoz, amelyek szellemében felnőtt. Mint oly sok esetben az irodalom történetében megint egy idealista fiatalember történetét követhetjük végig, akinek be kell(ene) látnia, hogy nem lehet megváltani a világot, mert a világ nem akarja, hogy megváltsák.

Csárdáskirálynő 3.2 (színikritika + interjú)

A csárdáskirálynő avagy 1916 – a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadása; Premier: 2011. december 2. Rendezte: Mohácsi János.

Magyar vonatkozásban eddig három emblematikus előadásról beszélhetünk: 1916-ban a bécsi ősbemutatón látja-hallja először a közönség Sylva Varescu, a román származású sanzonett és Edvin Lippert—Weilersheim herceg szerelmének történetét. 1954-ben Honthy Hanna színművésznő tiszteletére a történet kiegészül Cecília, a herceg anyjának részletesebben kidolgozott szálával. Mohácsi János 1993-ban rendezi meg először A csárdáskirálynőt, ekkor Kaposvárott, Molnár Piroska (Cecília), Kulka János/Nyáry Zoltán (Edvin), Gyuricza István (Bóni) és Sáfár Mónika (Szilvia) szereplésével. Az évszámok is jelzik, hogy akár direkt szándékon felül is egyre sűrűbben válik aktuálissá hazánkban a darab sorok közti mondanivalója. Mindemellett A csárdáskirálynő jelentősége hangsúlyosan mutatkozik meg abban az összefüggésben, miszerint a világszínpad számára egyenesen a magyar operett preparált műfajával forrt össze a történet. Mindezek felett a Mohácsi-életmű kapcsán már második alkalommal kell leszögezni: ez a történet nem bájos, nem tiszta, nem zárja égi boldogság.

 

Kultúraszemle, finom lírai arcba temetve (könyvkritika)

Öröm a recenzens számára, ha az előtte heverő anyag tiszta struktúrába rendeződve mutatja magát. Így van ez Turczi István legújabb, A változás memóriája címet viselő kötetével is: az elegáns, szolid külső megjelenés, valamint a belső illusztrációk, melyek Fazakas Csaba keze munkáját dicsérik, harmonikus összhangot alkotnak a könyv szövegvilágával.