,,Azt akarták, hogy farkas legyek” – interjú Nógrádi Gábor íróval

Fotó: Nógrádi Maya

Nógrádi Gáborral beszélgettünk íróvá válásról, a pályakezdők helyzetéről, újságírás és szépírás viszonyáról, valamint a kortárs irodalom esélyeiről. Mesélt a gyerekirodalom szerepéről, és szóba került az is, mit gondol a klasszikusok rövidített változatban való újraírásáról. – Madocsai Kinga interjúja

“Ha sokat rágod, a végén se lenyelni, se kiköpni…” (interjú Kukorelly Endrével)

Alig lép be az Írók Boltjába, máris csörög a telefonja. Igyekszem nem hallgatózni, próbálom azt a látszatot kelteni, hogy nem is figyelek oda. Amikor azonban meghallom, hogy „épp a Rom könyvemet dolgozom át, csak baromira nincs időm rá. Ha van öt percem – ez most nem metafora, tényleg öt perc –, akkor felütöm, kicserélek benne egy és-t egy meg-re, aztán kitörölöm, és vissza az egész, szóval ilyenek…”, akarva-akaratlanul is kiül a mosoly az arcomra. Aki többé-kevésbé nyomon követi a kortárs magyar irodalmat, az ebben a percben rájöhet – még ha korábban nem is látta őt –, hogy Kukorelly Endre érkezett meg. – Szecskó Petra interjúja

“Mégiscsak jobb tökösnek lenni” – interjú k. kabai lóránttal

2011 novemberében k. kabai lóránt átdolgozást írt a Bárka Színház készülő előadásához, a Lángoló kerékpárhoz (premier: 2012. január. 21.). Dorota Masłowska Megvagyunk egymással c. művét Pászt Patrícia fordításában a Fiatal lengyel dráma című kötet közli. Az előadás rendezője Kamondi Zoltán, a dramaturg Garai Judit.
A darab főpróbájának hetében váratlan igazgatói döntés állta útját az átdolgozás színpadi megvalósulásának. A darab lengyel viszonyainak magyar eseményekké adaptálása csak a szövegkönyvben olvasható, a “magyarítás” azonban sem a nyílt főpróbán, sem azóta nem volt hallható. A darab jelenleg csupaszítva, „visszalengyelesítve” fut le az előadások estéin. A Lángoló kerékpár szövegkönyvének keletkezéséről és a főpróbahét utolsó napjain történt igazgatói változtatásokról beszélgettünk k. kabai lóránttal. – Mihók Nóra Zsófia interjúja

 

Művek – akár kisbetűvel (villáminterjú Vass Norberttel)

Amint arról tegnapelőtt már hírt adtunk, Vass Norbert lett a Képírás egyik új szerkesztője. Ebből az alkalomból faggattuk szerzőnket szerkesztésről, ambíciókról és a Képírás jövőjéről.

Keresztény kölkök, fideszes haikusok és a sosem prűd nyelv – avagy a közös pont szellemisége

Toperczer Anita beszélgetése Nyerges Gábor Ádámmal az Apokrifról

(Toperczer Anita az ELTE BTK Kommunikáció- és Médiatudomány Mesterképzési Szakának hallgatója, aki egy, az Apokrif folyóirat alkotói köréről írt tanulmányához készített interjút Nyerges Gábor Ádámmal a lapról, az irodalmi életről és a kortárs irodalom néhány fontos kérdéséről. A beszélgetés teljes szövegét alább közöljük, a szerző hozzájárulásával.)

Végeztem egy kis kutatást, és megtaláltam a két hónappal ezelőtt, a Literán Veled készült interjút, azt vesézzük ki kicsit: azt válaszoltad az első kérdésre, hogy az apokrif, mint “nem kanonizált szöveg” az a jelentés, ami leginkább illik a lapra. Ez alapján hogy viszonyul “kollektíven” a lap az irodalmi kánonhoz?
“Kollektíven” azt hiszem sehogy, legalábbis abban az értelemben véve, hogy nincsen közös álláspontunk, illetve nincs egy olyan elvi megfontolás, valamiféle egyértelmű irodalmi elkötelezettség, amit mindannyian, közösen vallanánk. Persze nem meglepő, hogy egy nemzedéki folyóirat nem egy alkotója-szerkesztője hasonlóan gondolkodik. Valami ilyen egyetértés van talán sokunk közt (tudnék azért ellenpéldával is szolgálni a szerzőtáborunkból) amennyiben például – mint minden valamirevaló pályakezdő – bizonyos mértékig és szempontból elégedetlenek vagyunk a jelenlegi kánonnal. Ez a hozzáállás, bár nem klasszikus előfeltétele a jó irodalom alkotásának, ahhoz mindenképp szükséges, hogy izgalmas, érdekes, releváns művek jöhessenek létre (persze ez önmagában nem is elég).
Amit sokan talán a leginkább kifogásolunk az utóbbi két-három évtized irodalmában, az pont ennek az attitűdnek, a változtatás, az újítás igényének a hiánya lehet. Mintha kicsit lelassult, lelankadt volna az irodalom: bár az irodalmi fejlődésben nem, a változásban hiszek, ehhez képest a kortárs magyar irodalmi termés egy jelentős része mintha lemaradt volna valaminél, amit már pontosan ugyanúgy  megírtak korábban is, csak éppen valamivel jobban.