- a debreceni Magyar Fürdőélet tárlatról -
Üdítő gyanánt a rekkenő idején is
a nyolcadikon lakó Fráter Zolinak
A KOGART Galéria után – némi változtatás és gyarapítás után – Debrecenben bemutatott tárlat nyári hónapokra történő időzítése okos döntés volt, a címválasztás és a reklámkörítés már korántsem. A MODEM leveléből értesültem a Magyar Fürdőélet vernisszázsáról és úgy könyveltem el magamban akkor futólag a hírt, hogy bizonyosan egy „hajdúszoboszlói Pávai Vajna Baráti Kör” kaliberű társaság századfordulós fürdőhelyek képeslapjaiból válogatott kiállításáról van szó, amelyet az átalakítás miatt zárva tartó megyei múzeum kérésére fogadott be a modern művészeti központ. (Még azon is morfondíroztam, hogy a téma monográfusát, Kósa László professzor urat vajon felkérik-e a megnyitóbeszédre.) Csupán akkor vált számomra világossá, hogy az 1890-es években elkattintott herkulesfürdői és szovátai szépia fotográfiák helyett valójában kortárs festők műveiről van szó, mikor a Múzeumok Éjszakáján első ízben megmerítkezhettem az anyagban. Az alkalom, melyhez passzolt az általában oldott hangvételű képsorozat, nem is lehetett volna autentikusabb. Kergetőző alsósok, a beszűrődő koncerttel vetekedve zsinatoló és hömpölygő tömeg; ahhoz, hogy közelebb férkőzhessünk az egyes képekhez, ugyanúgy sorba kell állni, mint délután a nagyerdei termál dögönyözőihez…
Tovább ehhez a bejegyzéshez »