Január 9-én, 19 órai kezdettel rendezték meg Rhédey Gábor Saját néző című, a FISZ Könyvek sorozat 57. darabjaként megjelent első kötetének bemutatóját az Anker Klubban. A kötetlen hangulatú beszélgetés során a szerzőt barátja, Miklósvölgyi Zsolt kérdezte, indításként kezdő egyetemista korukból felidézve egy közös emléküket, amikor még csak viccelődtek egy Rhédey-könyv esetleges megjelenéséről, melyet Miklósvölgyi mutathatna be.
A huszonhét éves költő elmondta, bár kötetének anyaga egy hosszabb időtartamot ölel fel, úgy érzi, még éppen jókor jelent meg anyagának vállalhatósága szempontjából a Saját néző, mely nagyjából 18 éves korától, első verseinek megírásától az egy-két évvel ezelőtt elkészült darabokig terjedő időszak foglalata.
Ezt követően Miklósvölgyi Zsolt a kötet különös címét, illetve annak első tagját, a saját szó értelmét boncolgatta, rávilágítva arra, hogy ami érdekessé teszi ezekben a darabokban a történést, az éppen a sajáthoz viszonyított közelítő-távolító gesztusok állandó váltakozása. Elmondta, hogy a mostanában divatos irodalomértési mód dacára (ti. a szövegek szerzőjük biográfiája nélkül való olvasása) Rhédey esetében nem tudta leválasztani az önéletrajzi szerzőt verseiről, ahogyan Pilinszky János szövegeit sem képes olvasni a költői alkotásról nyilatkozott gondolataitól függetlenítve. A címmel kapcsolatos észrevételekre reagálva a szerzőtől megkaptuk annak pontos történetét: sokáig keresték, az volt a szándék, hogy a kötet szövegeiben fellelhető sok, az alkotási folyamatra vagy a lírai én lelki világára vonatkozó önreflexív, retrospektív utalást már a cím is előrevetítse. Végül a Magamnak című versből emelték ki az összetételt, mely Rhédey szerint kontextusából kiragadva egészen mást jelent, mint a szövegen belül és szerves egységet alkot a borítóval, melynek terve már a címválasztás előtt megvolt. A borítón látható kép ugyanis egy részlet Gulácsy Lajos Dante találkozása Beatricével című festményéből, és ami a címhez köti, az éppen a kontextusból való kiragadottság, ugyanis a köteten csak Dante alakját láthatjuk, a festményen megjelenő Beatricét és az őt kísérő hölgyekét nem.
Rhédey elmondása szerint azt vallja, hogy az írás megkettőzi a személyiséget, a szerző az írás mechanizmusával eltávolítja magától annak tárgyát – vagyis ez az elidegenítő gesztus igényként jelent meg a versek megírásakor. Ezt követően a Találós kérdés és a Keserű című darabokat olvasta fel a szerző, mely kapcsán Miklósvölgyi Zsolt megjegyezte: feltűnő, hogy a kötet verseinek többsége korántsem érzelmes vagy érzelgő, de érzéki, plasztikus problémákat ábrázol. A színrevitel stílusa pedig szerinte a sebészek precizitásához hasonlatos, a nyelvvel, az ornamensekkel, a figurázással spóroló modor, melyet ő félig ironikusan „távirati stílusnak” nevez. Azonban ennek a szikár írásmódnak véleménye szerint nem a megúszás, hanem a tömörítés a tétje. Erre reagálva elmondta a szerző, hogy számára szimpatikusak azok az életművek, amelyek a bő mondanivaló ellenére spórolnak a szavakkal, ennek nyomán a kötet darabjainak megírásakor célja volt egyfajta nyelvi ökonomikusság, tudatos törekvés vezérelte afelé, hogy költészetének nyelve többnyire szikár legyen.
A moderátor kiemelte a Rhédey Gábor költeményeiben megjelenő tárgyi világ különösségét, illetve az ezzel kapcsolatos kifejezések (IKEA-bútorok, Facebook, telekommunikációs eszközök, meteorológia) költészettől idegen voltát. Ugyanakkor elmondta, úgy érzi, ezek mind eloldódnak a szövegekben, nem metsződnek ki közegükből, illetve stilárisan meg is emelődnek. Ennek köszönhetően ezek a versek nagyon magukon viselik azokat a viszonylatokat, valamint annak a közegnek a miliőjét, amelyben születtek. Rhédey ezzel kapcsolatban megjegyezte, tisztában van vele, hogy nem költészeti innováció, de csakúgy, mint a nyelvi gazdaságosság, tudatos az olyan modern tárgyak, kifejezések beemelése is lírájába, amelyekről első hallásra nem gondolná az olvasó, hogy versbe illőek. Bár érzi, hogy nem korlát nélkül bírja el ez a műnem a hétköznapi kifejezések használatát, érdekes játéknak tartaná a továbbiakban olyan területek szókincseinek bevonását is a lírába, melyek az online világban vagy egyes szaknyelvekben használatosak. Véleménye szerint az ilyen kifejezések egy része már sikeresen átemelődött a költészetbe, míg másoktól teljesen mentesek maradtak a kortárs költészet darabjai. Hovatovább elmondta, úgy gondolja, az ilyen jellegű szókincsek lírába való beemelése még az olvasók visszaszerzésében is szerepet játszhatna, bár nem részletezte, milyen módon.
A kötet Térey János által írt fülszövege kapcsán megtudhattuk: a szerzőt meglepte, hogy az felvetette a közéleti költészet irányába való kibontakozás lehetőségét, őt ugyanis nem izgatja ez a terület, bár a fülszöveget olvasása után elgondolkozott rajta. A bemutató első etapjának befejezéseként Nézőpont című versét olvasta fel Rhédey, ezt követően pedig Egyed Bea és Újvári Milán táncművészek a kötethez szorosan nem kapcsolt improvizációs előadását láthatták a jelenlevők. Az eredetileg kétrészesként beharangozott beszélgetés második felére a beszélgetőpartnerek hirtelen elhatározásából nem került sor, ami hiányérzetet is hagyhatott a hallgatóságban, hiszen mindössze három rövidke darabot olvasott fel a szerző a bemutatott kötetből, emellett az elmaradt második részben talán szóba kerülhettek volna a Saját néző nagyobb mélységei, illetve a közönség észrevételei, kérdései is elhangozhattak volna. A bemutató napján az esemény Facebook-oldalára felkerült egy blog linkje, melynek segítségével az olvasók nyomon követhetik a kötet további sorsát.
Páji Gréta
A fotókat készítette: Mátis Gergely
Apokrif Online 