Dorota Masłowska darabjait az elmúlt másfél évben két budapesti színház is műsorára tűzte. 2006-os, Két lengyelül beszélő szegény román című művét a Katona Kamra, a jelen kritika tárgyát képező, 2008-as Megvagyunk egymással-t pedig Lángoló kerékpár címmel a Bárka Színház mutatta be Kamondi Zoltán rendezésében 2012. január 21-én.
Ahogy a darabban fontos szerephez jutó, Photoshopban szerkesztett képek layerekből, azaz rétegekből állnak össze, ugyanilyen egymásra másoltságot mutat a szereplők világa. A díszlet egyik markáns elemét képező hűtőgép polcain és tetején évezredes szennyeződések rétegződnek ugyanúgy, ahogy az ebédlőasztalon is. A mosatlan edények, kefires dobozok tornya és a színpadot három oldalról körülvevő tengernyi papírhulladék monumentális falként szeparálja el az itt élőket a külvilágtól. A televízióban csak Tom és Jerry vagy pornó megy, esetleg egy nem kissé nacionalista riporter vezette talk-show. Ez a világ csupasz, önszerveződő és öntörvényűen építi fel magát újra és újra. A darab előrehaladtával egyre több sorsot látunk egymásra rétegződni, egyesek közülünk valók, mások megélhetési celebek a média világából. Lassan azonban ezek az új szereplők, ahogy jöttek, ugyanolyan tempóban el is tűnnek, így zárul be az előadás kerete a kezdő- és az utolsó kép két szereplőjével. Az egyes sorsok azonos módszer szerint konstruálódnak: a szereplők nem ismerik el önmaguk előtt sem, hogy boldogtalanok, sorsuk kilátástalan, inkább hazugságokba menekülnek, azonos viselkedésük miatt pedig könnyen társra találnak egymásban beszélgetéseik során és jót nevetnek saját közös kínjukon. Minden korábbi helyzetet felülírva újragondolják életüket, elhazudják az igazságot, így téve mindennél nyilvánvalóbbá azt. Ahogy a tévé és a számítógép háta üres, azaz engedik láttatni az előtte ülő személy arcát, ugyanígy átlátszóak hazugságaik, amelyeket életük elviselése érdekében gyártanak.
Az egyszerre több idősíkon is értelmezhető családot három különböző életkorú nő modellálja. Fásult nénike (81) emlékszik a napra, amikor kitört a háború. Kerekesszékén mindig a legrosszabb helyre gurul az amúgy is szűk lakásban, nincsen egy nyugodt vacka sem. Szorcsik Kriszta megejtő erővel játszik abban a két jelenetet összekötő etűdben, amelyben a nagymama bevizel. Míg minden gyengédségtől és empátiától mentesen alsóneműt cserél és mosdatja őt lánya és unokája, hangtalanul sír, majd megpróbálja elmondani, hogy ő egy gyönyörű, fiatal lány. Nem találja a helyét sem a lakásban, sem a családon belül, és ebben soha nem is segített neki senki. Amikor épp nincsen rá szükség, vagy egyszerűen csak túl sokat nyavalyog, eltolják a lakás sarkába vagy letakarják egy takaróval, mint a hangoskodó madarakat szokás. Helyzete kiszolgáltatott és megalázó. E pozíció ismeretében és hosszas felvezetése nyomán igazán nagy kontraszt metamorfózisa, „hernyóból pillangó”-aktusa a darab záró képében: fehér, kötött kardigánját és mamuszát a sokat említett rózsás ruhára cseréli, hófehér, sápadt arcát pedig elegáns bordó rúzzsal fiatalítja meg.
Halina (41) az éjjel-nappal dolgozó anya, az igavonó. Varjú Olga játékában sűrűsödik a gályázó családanyák önfeláldozása, de egyben ennek ellenpontja, a családjával szemben teljes érzéketlenséget mutató, kizsigerelt nő zárkózottsága is. Apáról, férjről szó sem esik, egyedül igyekszik anyját és lányát is ellátni bűzlő, többnapos ételekkel, akciós húsokkal és ingyen szerzett holmikkal. Sminkje jócskán öregíti, ruhája harsány lila és párducmintás, jelenkori divatdarabok felhasználásával túlzó.
A provokatív, teljes társadalmat érintő kérdéseket feszegető darab szószólója, a Jégkislány (11), aki hűvös szókimondásba burkolja nagyon is érzékeny személyiségét, élvezi, hogy kimondhat olyan igazságokat olyan problémákról, amelyeket általában hallgatás övez. Spolarics Andrea minden percben sakkban tartja a nézőt azzal, hogy tudjuk, szerepe szerint mindenről véleményt formál, amiről csak eszébe jut, és kora ellenére pontosabb ismeretei vannak országáról, nemzetéről, mint bármelyik felnőtt szereplőnek. Első perctől fogva tudomásul vesz minket, nézőket, rá nem lehet nem figyelni, még akkor sem, ha csak az asztallapot kapargatja vagy haját, ruháját igazgatja. Haja kislányos két copfba fogva, arcán néhány pattanás piroslik. Kissé ódivatú és kopott ruhái idegenségére erősítenek rá.
A Rendező labilis jellemét Kardos Róbert velőig hatoló iróniával, de egyúttal felelőtlenséggel is vegyíti. A legszebb csendeket töri meg, nagy problémákat bagatellizál el, és míg egyik percben önmagát és a saját arcképét viselő borokat népszerűsíti, a másikban máris veszélyesen mélyen van az önsajnálatban. Pontos ritmussal és biztos szövegtudással Kardos határozott körvonalú jellemet ad, szerepéből fakadóan otthon van a kis családon belül és a sztárok csillogó világában is. Ruházata divatos, drága, kissé „macsós”: tiszta feketében, bőrkabát – kalap – drága cipő hármasban látható. Az eredeti Masłowska-szöveg Férfi és Színész szerepei a Rendező alakjában olvadnak egybe, igaz, szövege néhol következetlen, néhol magyar, néhol lengyel helynevek köré szervezi élete eseményeit.
Ónodi Eszter Programvezetőnője ugyancsak két szerepet (Edyta és Bemondónő) foglal magába. Nem elég, hogy gonosz és mások nyomorán nevet, de nem mellesleg szélsőséges nacionalista eszméket vall, olykor pedig demagóg szavalatokban tör ki. Ónodi ezzel az eddigi szerepeitől merőben eltérő karakterrel érzésem szerint nyugvópontra jutott, hitelesen fakad ki, amikor elege lesz az önámításból. A Programvezetőnő szövege adhatna mindenki számára lehetséges kiutakat a csömörből. Jó módszernek tűnik az artikulálatlan üvöltés, a kikiáltás, a határozott beszámolás és a saját fülbe suttogás is, de marad a bevált módszernél: kővé meredt arccal elgondolja, mi lehetett volna más. A darab ideológiai súlypontja, a kritizált viselkedésmód tényleges bírálatának első helye a műsor főcímeként elhangzó Lesz, lesz, lesz! kezdetű revíziós induló, melynek magyar vonatkozású részeiben lengyel helynevek és események szerepelnek, s ezt még egy diszkrét csárdással koronázza meg Ónodi. Nem sokkal ezután hangzik el a Programvezetőnő szavalata a szelektív hulladék papírtárolójában fekvő csecsemő megtalálásakor. Egyfajta őslengyel őstörténetet kapunk, amely szintén hátborzongató azonosságot mutat számos szélsőséges csoport hitvallásával. Nacionalista érzelmű mester festette ikont látunk: a Programvezetőnő combtőig sliccelt, fényes, zöld ruhájában, vörös hajával, vörös rúzsával és feltűnő zöld ékszereivel egy pólyába csomagolt kenyérnek mesél hazája aranykoráról és mai megtépett nemzetének foltos, meghurcoltatott múltjáról.
Bożena, a kövér szomszédasszony szerepét rendhagyó módon Ilyés Róbert játssza. A dagadt disznó itt nem betör a lakásba, hanem egyszerűen előbújik a műanyagzacskók kupaca alól. Egész sor fényképet ránt elő azokról a helyekről, ahova nemutazott el, és családi fotó is van nála – Angelina Jolie-ról és Brad Pittről – ezek sem mi vagyunk. Ilyés figurája terjedelmével, borostájával és asztalterítőnyi pongyolájával éles ellentéte annak a nőképnek, aminek a Programvezetőnő mintapéldánya: a szigorú diétával, edzéssel és nemalvással karban tartott testben élő nőnek.
Monika, a filmben szereplő vak és süket lány megformálója Keskeny Anita, aki születése óta vak és a Vakok Állami Intézetében él Budapesten. Szerepeltetése izgalmas színt ad jelenetének, ahol a Programvezetőnő elveszi Monika fehér botját és gúnyt űz megjelenéséből, színészi teljesítményéből. Keskeny Anita Monikája határozott, fölényes győzelmet arat a műsorvezetőnő felett, eléri, hogy mindenki rajta nevessen.
A három nő életét apró pillanatok kapcsolják össze, amelyek a rendezés és a játék tökéletes összhangját bizonyítják: előbb a Kislány akasztja fel magát számítógépe egyik vezetékére, majd anyja a táskája szíjára, amikor eltört egy üveg bort és nem tudta megfizetni a kárt. Előbbiből pofon lett, utóbbiból címlapsztori a Klikk-ben. Egy másik jelenetben pedig a kislány „labdázik” a nagymamával, mikor a nagyi a földre esik, és percekig ott nevetgélnek. Nem sokkal később az anya a nagyi ölébe kuporodik félelmében, majd a veszély elmúltával is ott marad még pár percig. Ezek az apró és gyengéd játékelemek azok, amelyek pár pillanatra idilli hangulatot teremtenek, azonban sohasem engedik elfeledtetni velünk a számos ponton önreflexív darab saját abszurditását.
A díszletet adó papírszemét halmok ellenpontja a koszos edényektől roskadozó hűtőgép és a romlott ételek, melyek receptjeit élvezettel cserélgeti Bożena és Halina. Az előadás különlegessége számomra Ilyés kopottvörös körömlakkja mellett az igazi dohszag volt, ami a nagymama takarójából áradt. A számtalan magyarországi hipermarket feliratos táskája és reklámfüzete mellett a Bárka Színház régi dokumentumai adják a falként és szeméttárolóként üzemelő papírhalmokat. A hazugság, a látszat szimbóluma a Programvezetőnő és segítői elektromos cigarettája, amelyet némi „dohányzás” után könnyedén retiküljeübe dobnak, illetve a gyanúsan piros vörös bor, amelyet üvegszámra képesek inni a szereplők.
A darab számomra legerősebb és legmegrendítőbb részei a megszólaló dalok. A már korábban említett Lesz, lesz, lesz! kezdetű mellett a Tescos borsó, bab, lencse (Kardos Róbert) és a Kijárási tilalom (Spolarics Andrea) azok,amelyek hangsúlyos helyen és a megfelelő szereplőtől hangzanak el.
Nemcsak Monika élete áll az igazságok és nyilvánvaló tények meghamisításából, de a szegénység és nélkülözés sújtotta család is ugyanezzel a technikával vészeli át a legrosszabb napokat. Nádas Péter írja a Párhuzamos történetek lapjain: „Mindig volt egy igazság, amiről később kiderült, hogy hazugság.” Tipikus viselkedés a nagy tragédiák sújtotta nemzetek életében az elhazudás, a tények tudomásul nem vétele. A 11 éves Jégkislánytól tudjuk meg, hogy a szűkös-romos lakás valójában tudatos belsőépítészeti munka eredménye – valahol ezen a szálon kell keresnünk a hazugságok létjogosultságának okait is. A szavak erejével élnek, módosítják tudatukat, hiszen ha azt tekintem normálisnak, hogy nem eszem, nincsenek barátaim, később fekszem le, mint hogy fel kell kelnem, akkor a nyilvánvaló hazugságok mantrázása ehhez az állapothoz vezet. Mars a nincsszobádba!
A szereplők ma már nemnéztek szembe a múltjukkal. A lengyel és a magyar történelem között számos párhuzam vonható, élesen élnek a mai legidősebb generáció emlékeiben a II. világháború bombázásainak, meghurcoltatásainak, zsidóüldözéseinek eseményei. Ezek, és a háborút követő diktatórikus rendszerek idején bekövetkezett változások, a minden irányból érzett fenyegetettség, a nyilvános szférák totális ellenőrzésének feldolgozása a megtörtént események vizsgálata, kimondása által érhető el. E szembenézés kapcsán tud kialakulni a szükséges kommunikáció a különböző örökségű társadalmi csoportok között. Németországban a holokauszt-események tüzetes vizsgálatával a volt SS-tisztek tévéműsorban vállalhatták korábbi részvételüket a háborúban, ahogy az életben maradt zsidó állampolgárok is szóhoz jutnak ilyen csatornákon. Ez az újrájátszás a színházak és előadásaik révén kulturált körben és magas színvonalon tenné lehetővé a szembenézést, a múlt eseményeinek tudomásul vételét Magyarországon is.
A Jégkislány számára csak lengyel és nemlengyel reláció létezik, ugyanígy hazánk mai politikai történései, azok résztvevői is a magyar és nemmagyar jelszavak mentén szervezik magukat és másokat a konfliktusok köré. Azokban az országokban, amelyekben elmarad a múlt eseményeinek társadalmi szintű feldolgozása, sokkal könnyebben kapnak lángra az ellenségkép nyomán kialakított eufemizált nemzeteszmék, amelyek nem az adott nemzet történelmének és hagyományainak ismeretén, aktív emlékezetén alapszanak, hanem az ideális nemzet képének kliséit értelmezik túl. Így jelennek meg új és radikális formákban a különböző neonacionalista csoportok, ezzel csírájában fojtva el a már alakuló kommunikációt. Ez az a gondolkodásmódbeli párhuzam, ami miatt aktuális tud lenni ez az előadás itt és ma minden magyar állampolgár számára. Érdemes elgondolkodni azon, ma mit jelent nekünk a következő mondat: én globális vagyok.
Mihók Nóra Zsófia
Lángoló kerékpár
Magyarországi ősbemutató 2012. január 21. Bárka Színház – Stúdió
Dorota Masłowska Megvagyunk egymással című darabját átdolgozta: Kabai Lóránt
Az eredeti művet fordította: Pászt Patrícia
Rendező: Kamondi Zoltán
Apokrif Online 
1 Comments