Tollmutogatás a Kalickában

Apokrif lapbemutat(koz)ó a Kalicka Bisztróban

Tóth Kinga hízelgő felkérésének eleget téve szerda este az Apokrif a Kalicka Bisztróban tartotta lapbemutatkozó kerekasztal-beszélgetését és felolvasóestjét egy, a fiatal irodalmi folyóiratokat bemutató programsorozat vendégeként. A beszélgetésen részt vettek a lap szerkesztői, Nyerges Gábor Ádám, Tarcsay Zoltán, Torma Mária, Erdei Tamás, a lap spiritusz rektora, Fráter Zoltán, a moderátori feladatot pedig Balogh Endre (a Palimpszeszt Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Prae alapító-főszerkesztője, leköszönő JAK- elnök) töltötte be.

Két fontos esemény időbeli egymásra találása tette igazán szerencséssé és izgalmassá az estét. Egyrészt a lapbemutatkozó est maga: az Apokrif felfedhette lapjait a nagyközönség előtt, és minden önhittség nélkül eldicsekedhetett az eddig elért eredményekkel és kiváló szerzőivel. A másik pedig a közelmúltban végbemenő kiadócsere, ugyanis a legfrissebb lapszám immár nem a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, hanem a Palimpszeszt Kulturális Alapítvány kiadásában jelent meg. Így az est sokkal több lehetett egyszerű bemutatkozásnál, ugyanis a kérdezz-felelek során a lap munkatársai és a kiadót képviselő Balogh Endre lényegében a közös munka alapjait fektették le.

Először a legfontosabb kérdés lett tisztázva: a lap szerkesztői továbbra is teljes szabadságot kapnak, vagyis a kiadó nem kíván beleszólni a folyóirat életébe. Erre érkezett a másik oldal ígérete, miszerint minden úgy megy majd tovább, ahogy eddig. Illetve mégsem teljesen. Hiszen van itt még sok-sok új terv és ambíció. És ez az est legkedvesebb élménye számomra: szó sincs szárnyaszegettségről az Apokrif esetében, a negyedik évfolyam munkálatai közben is olyan lelkesek a szerkesztők, mintha az alapító ülésen lennének. De a nagy tervezgetések mellett a vezérelvek persze megmaradnak, és így például a frissesség továbbra is alapvető igény lesz. A kritikai rovat kizárólag friss írásokra fókuszál és azon belül is kiemelt figyelmet kapnak a fiatal író- és költőnemzedék tagjai. Ugyanez mondható el a képszerkesztői intenciókról is. A mostani számban a FRISS 2011 tárlaton kiállított művek szerepelnek, aminek aminek köszönhetően talán az egyik legszebb lapszámot forgathatják kezükben az olvasók, és – ahogy arra a szerkesztők felhívták a figyelmet – feltehetően a legjobbat is. Minden szám összeállítása során alapvető cél, hogy kicsit több legyen, mint az előző, ehhez pedig tehetséges írókra, költőkre és persze új felfedezettekre van szükség. Amikor megalakult az Apokrif, a legfontosabb feladatának a tehetséggondozást tűzte ki célul, és ez az, amiből ma sem enged. A friss lapszámokban a bejáratott nevek mellett új szerzők is feltűnnek, akik később felolvasóesteken mutathatják meg műveiket a nagyközönségnek. Az Apokrif egyetemi kötődése ezért is meghatározó, mivel ez a közeg a folyóirat legfőbb „ellátóegysége”. A lapba kerülés feltétele pedig – Nyerges Gábor Ádám szavaival élve – egyfajta esztétikai „izé”, amit mi sem példáz jobban, mint az est során felolvasott szövegek nívója. Tarcsay Zoltán, Fehér Renátó, Török Sándor Mátyás és Torma Mária művei remekül mutatták meg a hallgatóságnak azt az „izét”, amit az Apokrif most, és a későbbiekben is képviselni kíván.

A beszélgetés lezárásaként Balogh Endre még arra is kitért, hogy a kiadó nemcsak a folyóirat megjelentetését vállalja, hanem készséggel foglalkozik azon tehetséges szerzőkkel is, akik kipróbálnák magukat a kalicka rácsain túl. Végezetül mit is kívánhatnék jobbat, minthogy nemsokára egy ilyen szabad szárnyalásról kelljen beszámolót írnom.

Steinhauser Vanda