Négyszemközt

 

(megjelent az Apokrif 2008/1. számában)

Egyetlen kiadvány sem jön létre – nyilvánvaló önös érdekeken túl – valamilyen (vélt vagy valós) magasztosabb cél nélkül. Ez alól az Apokrif sem mentes, és bár szeretném megkímélni az Olvasót az ilyenkor szokásos közhelyektől; egy rövid bevezetéssel talán elkerülhetjük a félreértéseket.

Fiatal, elsősorban egyetemistákból álló szerkesztőség és alkotói gárda verődött össze a folyóirat életre hívására. Olyan irodalmi társaság, amely nem törekszik a klikkesedésre és nem is célja mindenáron különbözni vagy hasonlítani. Címválasztásunk is ezt hivatott sugallni, néhány írás apokrif, mondhatni autszájder voltát is igyekszünk jelezni. Céljaink közt szerepel ugyanis, hogy nemcsak az éppen divatos fősodorba illő műveket közlünk, hanem megpróbálunk kizárólag esztétikai, irodalmi döntéseket hozni a lap összeállításakor.

Ez azonban nem mindig sikerülhet tökéletesen, mint minden szerkesztőbizottság, a mienk is lehet elfogult, akár még igazságtalan is, és bár egy folyóirat összeállítása minden (legalábbis minden említésre méltó) kiadvány esetében a szerkesztői értékrend lenyomata is, nem tartjuk kizárólagosnak a véleményünket, ahogy magunkat sem megfellebbezhetetlen orákulumok gyülekezetének. Ezért indul el hamarosan az Apokrif hálózati kiadása, amely olyan műveket is tartalmazni fog, amelyek bizonyos (terjedelmi vagy egyéb) okok miatt nem fértek be a nyomtatott verzióba, vagy csak nem tetszettek nekünk, mégis láttunk bennük fantáziát.

Végezetül elnézést kérek a tisztelt Olvasótól, amiért a megszokott frázisok helyett úgymond négyszemközt beszéltem vele, de ezt a pár dolgot még el kellett mondanom az első szám elolvasása előtt.

Nyerges Gábor Ádám
főszerkesztő