Feketemosó: Anarchista portrék 2.

2014. október 22.

feketemoso-kisebbAztán elvégeztem az egyetemet (nem is akárhogy!), megismertem egy rakás fontos embert (nem is akárhogy), s szépen lassan közelebb jöhettem az asztalhoz, míg végül már nyerni is engedtek. Néha mások kárára, oké, de erről én nem tehettem, a piac útjai kifürkészhetetlenek, úgyis minden megoldódik, elrendeződik, mindenki megkapja méltó jutalmát, megérdemelt büntetését. Szóval nyertes lettem, s azóta egy láthatatlan kéz hordoz a tenyerén. ‒ Palágyi László írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Álmodtam egy világot magamnak mer’ muszáj (könyvkritika)

2014. október 20.

Lévai Balázs, Lovasi – Idáig tudom a történetet, Libri, Budapest, 2014.

lovasiA Lovasi – Idáig tudom a történetet csapongó, de fejlődéselvű mese a nagybetűs Magyar Alternatív Rocksztár pályájáról: születéséről, felemelkedéséről és szárnyalásáról.

Tetszik vagy sem, Lovasi András már húsz-huszonöt éve a magyar könnyűzene megkerülhetetlen alakja, aki egy ország szeme láttára vált szemüveges pécsi fiúból nők (és férfiak) bálványává. Pályaösszegző könyve középpontjában természetesen a zene áll, a sváb lagzik első zeneileg meghatározó élménye és a Kossuth-díj közt feszülő életmű legfontosabb eleme pedig a Kispál és a Borz, minden szépségével és nyűgével együtt. A zenész vallomásában persze a rocksztárság minden járulékos eleme felbukkan: csajok, menedzserek, rajongók, alkohol, drog és még sorolhatnánk.

Olvass tovább »


Izsó Zita: Színről színre – könyvbemutató (programajánló)

2014. október 16.

izsó zita - színről színre2014. október 22-én 18 órától mutatják be a Kazimír Bisztróban (1075, Budapest, Kazinczy utca 34.) Izsó Zita Színről színre című új kötetét. „Nem szokványos (beteges) költészet, hanem szokatlanul csengő és egészséges. És ahogy öregszünk, egyre jobban tudjuk: fő az egészség” – ajánlja a verseskötetet szerkesztője, Pollágh Péter a könyv fülszövegében.

Olvass tovább »


Feketemosó: “El akarok veszni, lemaradni végre.”

2014. október 15.

feketemoso-kisebbVan egy emléked egy hosszú betegségről, amikor minden nap pár órát így feküdtél a fürdőszoba hideg kövén, mert csak ez tudta enyhíteni a lázadat. Furcsa, de úgy érzed, ez a te saját tered. Elmosolyodsz a gondolatra: egy bidé, egy csap és egy zuhanytálca a birodalmad. Így ülsz most megint, várod az enyhülést. ‒ Murzsa Tímea írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


A 2014-es Apokrif Könyvek-pályázat győztes kéziratai (eredményhirdetés)

2014. október 14.

Az idén első ízben kiírt, két fordulós Apokrif Könyvek-pályázaton az Apokrif és a Fiatal Írók Szövetsége az alábbi három kézirat megjelentetésére vállalkozik (sikeres NKA-pályázás esetén). A kiírási szabályzat értelmében, mivel az első évben a meghirdetett kettőnél eggyel több kéziratot díjaztak a kiírók, a következő évi pályázaton majd csak egyetlen győztest hirdethetnek. Az idei győztes kéziratok szerkesztését, gondozását, promócióját és nyomdai előkészítését a felek közösen vállalják, megjelenésük a 2015-ös év során várható.

A 2014-es győztes pályamunkák:

Bödecs László Semmi zsoltár munkacímű verseskötete

Juhász Tibor Ez nem az a környék munkacímű verseskötete

Szendi Nóra Hiábavaló történetek munkacímű kisregénye

Az Apokrif soros, novemberi felolvasóestjen a pályázat győztesei mutatkoznak be a közönségnek és olvasnak fel műveikből a Roham Bárban (részletek: hamarosan).

Minden pályázónak köszönjük a részvételt és gratulálunk.

A szerzőkről bővebben:

Bödecs László

bödecslaci1988-ban született, Szombathelyen. Az általános és középiskolákat ott végezte, érettségit a Nagy Lajos Gimnáziumban szerzett. 2007 szeptembere óta Budapesten él. 2007-2011-ig az ELTE BTK magyar alapszakos BA-hallgatója. 2011-től a Corvinus Közigazgatás-tudományi Karának igazgatásszervező képzésén tanul, 2012-ben pedig az ELTE-BTK magyar irodalom és nyelvészet mesterszakos hallgatója, nyelvtörténet szakirányon. Verseit 2012 óta publikálja az Apokrif online és nyomtatott változata, valamint (többek között) a Vörös Postakocsi és a Képírás folyóiratok. Cikkei, interjúi, tudósításai az Apokrif Online, a Librarius és az Irodalmi Szemle felületein jelentek meg. A Feketemosó blog jelenleg futó szériájának szerzője.

(művei az Apokrif Online-on)

*

Juhász Tibor

juhásztibi1992-ben született, Salgótarjánban. Egészségügyi szakközépiskolába járt, majd a Miskolci Egyetemre, jelenleg a Debreceni Egyetem hallgatója. Műveit 2012 óta közlik országos folyóiratok, az Apokrif mellett egyebek közt a Palócföld, a Hévíz, az Új Forrás, a Vigilia és a Csillagszálló közölte. Verseivel saját bevallása szerint az a célja, hogy egy sajátos, narratív hangot alakítson ki, mellyel, karaktereket mutatva be és történéseket elmesélve olyan problémákkal tud foglalkozni, melyek személyessége sokakat érinthet.

(Kopott szelvények című verse az Apokrif Online-on)

(felolvasása egy 2013-as Apokrif-esten)

*

Szendi Nóra

szendi1988-ban született, Budapesten, jelenleg Telkiben él. A Városmajori Gimnáziumban érettségizett, 2009-ben az ELTE BTK magyar alapszakos, 2013-tól ugyanitt magyar nyelv és irodalom mesterszakos hallgatóként szerzett diplomát. Korábban a Jaffa Kiadó, jelenleg a Generalpress és Kulcslyuk Kiadó munkatársa. Novellái, regényrészletei és könyvkritikái 2012 óta jelennek meg az Apokrif nyomtatott és online változatai mellett többek közt az Alföld, HVG Online, a Litera, a Műút Online, a Palócföld és az ÚjNautilus hasábjain. Egy éven keresztül volt a Feketemosó blog szerzője. Illusztrációi, képzőművészeti munkái az Apokrif és a 2000 oldalain jelentek meg – első, Tillmann Hannával közös, A tömegközlekedés tiszta élvezete című kiállítása 2014 januárjában volt látható az Attention Alkotóműhelyben.

(művei az Apokrif Online-on)


Kincses Edit verse (online megjelenés)

2014. október 13.

Féregjárat

Megint egy sötét, földalatti reggel,
mögöttem-előttem kúszik az alagút,
az útvonal adott, választani nem kell,
megállókon át emészt a kék, féreg alakú.
Zokognak a nők, míg huncut gyerekek
visítva dobják el már sokadszor a csörgőt;
barbár turisták zajára fel-felébredek,
vagy ha az alvilági hernyó fékez le, dörgőn.
Mint vén szatírok a hamvas-friss lányokat,
zabálják egymást az ádámok és évák -
tudod, a síneket jobb nézni, mint másokat,
az acélsávok legalább egyenesek s némák.


Mágnások, álmodozók, szélhámosok és szabadkőművesek (könyvkritika)

2014. október 10.

P. Horváth Tamás, Tündérváros – Zsolnay Miklós titkos élete, PRAE.HU, Budapest, 2014.

borterv_2P. Horváth Tamás regénye a magyar prózaírás legnemesebb hagyományait követi, és érdekes átmenetet képez a történelmi fikció, az életrajzi regény és a dokumentumregény között. A szerző a világhírű pécsi fazekasmester és későbbi porcelángyáros, Zsolnay Vilmos fiának, Zsolnay Miklósnak az életét meséli el, aki a megörökölt Zsolnay-gyárat immár nem annyira újító-alkotó szakemberként, de sokkal inkább remek üzleti és diplomáciai érzékkel megáldott vállalkozóként virágoztatta fel. A történet csupán félig-meddig fikció, hiszen ha hihetünk a kötet előszavának, a szerző nagyapjának testvére, Horváth Irma fiatal korában egy bizonyos Pintér Jánoshoz ment férjhez, aki pedig Zsolnay Miklós közeli barátja volt, és egészen közelről látott bele a nemzetközi hírű porcelángyáros egész életébe, boldogságába és boldogtalanságába egyaránt. Pintér János és özvegye után fennmaradt egy befejezetlen kézirat, mely 1913-ig meséli el Zsolnay Miklós életét, és amit Horváth Irma, az özvegy még maga is ellátott a kiegészítéseivel. P. Horváth Tamás egészen a kezdetektől ugyanaddig meséli el Zsolnay Miklós és családja történetét, ameddig a fennmaradt kézirat tart: 1913-ig, az apa, Zsolnay Vilmos családi mauzóleumban való ünnepélyes újratemetéséig (Miklós egyébként csak 1922-ben halt meg). A regény lineárisan halad, némely helyen pedig kurzivált kiegészítéseket, intertexteket olvashatunk a Pintér János által hátrahagyott, és özvegye által helyenként továbbírt kéziratból. P. Horváth Tamás ezeket az intertexteket elvileg változatlan formában közli, célja velük pedig nem más, mint hogy a korszakot, melyben Zsolnay Miklós élt és alkotott, szembeállítsa a történelem későbbi időszakával (a legtöbb idézett bejegyzés már 1945 után, a második világháború és a kommunista hatalomátvétel után íródott, s nagyon sok esetben arra tér ki, miként gyalázta meg és kísérelte meg megsemmisíteni a szocialista diktatúra a Monarchia és a Zsolnay család szellemi örökségét).

Olvass tovább »


Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 50 követőhöz